NFC Elődöntő – Értékelő

San Francisco 49ers – Green Bay Packers 13-10

Későbbre terveztük megírni az idény utolsó értékelőjét, de sajnos csalódnunk kellett. Hiába bizonyította a védelem, hogy fontos meccseken is lehet rájuk számítani, a special team újabb elképesztő bénázása, valamint a legalább akkorákat hibázó támadósor miatt vereség és kiesés lett a meccs vége.

A meccs

Úgy kezdődött a meccs, ahogy azt minden Packers-szurkoló elképzelte: a csapat szép módszeresen végigment a pályán, majd AJ Dillon hat yardról beküzdötte magát az endzone-ba, és máris vezetett a hazai csapat – ekkor kevesen gondolták, hogy a félidőben már nem látunk több pontot. Pedig egy ideig a folytatás is álomszerű volt: a visszatérő Za’Darius Smith sackjének (is) köszönhetően a védelem gyors 3&out-tal leparancsolta a vendégeket, majd, továbbra is Davante Adams és Aaron Jones révén, a támadók is szépen haladtak. Egészen addig, amíg Marcedes Lewis el nem ejtette a labdát, amit összeszedtek a védők. A következő öt (!) labdabirtoklás 3&out-tal ért véget, a hatodik csak azért nem, mert a Packers legalább egy first downt tudott végre csinálni. A félidő előtt végül kezdtek beindulni a vendégek, már az endzone közelében jártak, de jött a szokásos hiba Jimmy Garoppolótól, akinek Adrian Amos könnyedén ellopta a passzát. Egy perc volt ekkor hátra, de Jones 75 yardos elkapásának köszönhetően mezőnygóltávolságba jutott a Packers – csakhogy Mason Crosby labdáját blokkolták.

A második félidőt a vendégek kezdték, és egy hosszabb drive után egy FG révén meg is szerezték első pontjaikat. Egy gyors 3&out-váltást követően viszont megint életet mutatott a támadósor: több mint 9 perces drive-ot sikerült vezetni (többségében futással), de a végén meg kellett elégedni egy mezőnygóllal. Mivel a 49ers támadását a vörös zónában 4. és egy yardnál sikerült megállítani, a csapat a meccs lezárásáért támadhatott, de még csak first downt se sikerült szerezni, ráadásul a puntot nem csak blokkolták a vendégek, hanem vissza is vitték TD-re, és ezzel egyenlítettek. Ekkor még sokan úgy gondolták, hogy a hátralevő idő bőven elég arra, hogy a Packers legalább egy FG-ig eljusson és megnyerje a meccset – csakhogy jött két nagy hiba Aaron Rodgerstől (lásd a negatívumoknál), és az újabb 3&out után a 49ers élt a lehetőséggel, és egy utolsó másodperces mezőnygóllal végül ők jutottak tovább.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

  • A fájó vereség ellenére voltak pozitívumok a meccsen, elsősorban a védekezés. A 49ers félelmetes futójátékát sikerült 3,7-es átlagon tartani, ami kiváló teljesítmény, emellett folyamatos volt a nyomás Garoppolón, ha épp passzolni akart: négy sacket is el kellett szenvednie. A szezonban a 49ersé volt a legjobb red zone offense, most viszont három próbálkozásból egy TD-t sem tudtak szerezni.
  • Az egész egységből kiemelkedett Rashan Gary, aki ebben a szezonban végig a csapat egyik vezére volt: most két sacket ért el, ráadásul mindkettőt 3rd downnál, és összesen 6-szor helyezte nyomás alá az irányítót, egy 4th downnál pedig negatív yardos szereléssel állította meg a támadást.
  • Kenny Clark is a szokásos, magas szintű játékát nyújtotta, sziklaszilárdan állta a sarat, fojtotta el a futójátékot, és még egy sackre is jutott ereje.
  • A belső linebackereknek is fontos szerepe volt: De’Vondre Campbell és Krys Barnes is főleg az első félidőben játszottak jól, a végére már kicsit elfáradtak, de ez nem meglepő, hiszen sokat voltak a pályán.
  • A secondaryt is lehet dicsérni, hiszen rajtuk is múlt, hogy veszélytelen maradt a vendégek passzjátéka. Adrian Amos interceptionje pontoktól mentette meg a csapatot (igaz, az is kellett hozzá, hogy Clark megkergesse Garoppolót, aki így nem vette észre, hogy George Kittle egy ideig teljesen üres volt az endzone-ban). Eric Stokes pedig, ha rutinosabb, akár pick 6-et is szerezhetett volna (nagyon Elijah Mitchellre figyelt egy passznál, hogy biztosan megcsinálja minimális yardnyereséggel a szerelést, ha kicsit kockáztat, a labdát is elvihette volna, olyan gyenge volt a passz.)
  • A támadósorban Davante Adamset lehet szokás szerint kiemelni. Hiába volt szinte végig double coverage rajta, így is 90 yardig jutott.
  • Végül Aaron Jonest lehet még említeni, aki 170 total yardot szerzett, de nála egy kérdés is felmerül: az első félidő végén a 75 yardos elkapásánál, amikor már látszott, hogy ér be az endzone-ba, vajon miért nem ment ki oldalra, hogy megálljon az óra és ne kelljen elhasználni az utolsó időkérést?

Negatívumok

  • Összességében a támadójátékot, az első drive-ot leszámítva, a negatívumok között kell említeni, hiszen utána összesen 3 pontot sikerült szerezni. Ennek sok összetevője volt: Matt LaFleur is hibázott a játékhívásoknál, de sok volt a probléma a kivitelezéssel is (erről bővebben mindjárt). Nagyon kiütközött Marquez Valdes-Scantling hiánya, látszott, hogy nem nagyon tartanak a mély passzoktól a vendégek, inkább Adamsre koncentráltak. Dillon sérülése is rosszkor jött, a második félidőben az ő erőfutásai sokkal inkább felőrölhették volna a védelmet, nélküle viszont, egy drive-ot leszámítva, a futójáték teljesen leállt (és már előtte se volt jó).
  • Szomorú ezt leírni: míg a szezon második felében ismét MVP-szintet mutatott, Aaron Rodgers most messze volt a jó játéktól: sokáig tartogatta többször a labdát, vagy épp nem indult meg scramble-re, amikor lehetett volna. 29 passzából 21 Adams vagy Jones felé ment, pedig volt, hogy mások jobb helyzetben voltak. Erre a legjobb példa az utolsó két támadójáték, amelyeknél tőle elfogadhatatlan hibákat követett el. Az elsőnél a szorosan őrzött Randall Cobb felé passzolt, miközben Josiah Deguara teljesen üres volt, de Jones is könnyen first downt szerezhetett volna.
  • A másodiknál már ő is mondta egyből a meccs után, hogy rosszul döntött: itt a két ember által őrzött Adamst erőltette, miközben mind Allen Lazard, mind Equanimeous St. Brown megverte emberét, előbbi biztos first downt, utóbbi akár TD-t is szerezhetett volna. Az alábbi képen azonban látszik, mennyire nem is figyelte őket.
  • Itt még a passz előtt vagyunk. Rodgersen egyáltalán nincs nyomás, nyugodtan nézelődhet(ne). Mivel ő pontosan tudja, milyen útvonalakat futnak az elkapói, egyből látnia kell(ene), hogy a 4-es számú Moseley-ra két ember marad – bármelyiket választja, a másik üresen marad.
  • Alig egy másodperccel később, amennyi ideje bőven volt még, hiszen még mindig messze voltak tőle a passzsiettetők, látszik is, milyen előnyben vannak az elkapók (sőt, ekkorra már Deguara is elszakad a védőtől, Rodgers tudásával az is könnyen megdobható passz lett volna). Csakhogy ekkor már a levegőben volt a labda, mivel valószínűleg már a snap előtt eldöntötte, kinek passzol.
  • A meccs utáni csalódottságából viszont teljesen egyértelmű, hogy nem arról volt szó, hogy ne érdekelte volna az egész – sokkal inkább a már tavaly, a Buccaneers ellen is látható görcsös akarásról és blokkról, ahol szintén többször nem vette észre az üres elkapóját.
  • De persze az elkapók játéka mellett sem lehet szó nélkül elmenni: összesen Lazardnak volt egy darab elkapása (egy targetből) Adamsen kívül. Ezen kívül még az egyébként teljesen észrevehetetlen Cobb felé ment egy passz (ld. ezt is feljebb).
  • A tight end-játék ezúttal nem hogy nem létező volt, inkább borzalmas. A blokkolásból még nagyjából kivették a részüket, de a passzjátékból egyáltalán nem sikerült: Lewis óriási hibáját, a fumble-t már említettük az összefoglalóban, Deguarának pedig egy csúnya dropja volt, amikor könnyű first downt szerezhetett volna.
  • A támadófalat sokszor és joggal dicsértük szezon közben, hiszen jól sikerült pótolni a sérülteket, pedig nem sok fal „élné túl”, ha a két legjobbja kiesik. Most viszont többen is gyengébb teljesítményt nyújtottak, főleg a fal jobboldalán: Dennis Kellyt és Lucas Patrickot is rendszeresen megverték. Felmerül az a kérdés is, hogy Bakhtiari hiányában miért Billy Turner kezdett a baloldalon, és miért nem a szezonban amúgy jól játszó Yosh Nijman. Turner ugyanis az elmúlt két évben jobb tackle-ként nagyszerű teljesítményt nyújtott, a baloldalon viszont többször szenvedett. Most ugyan nem vele volt a gond, de a jobboldal stabilabb lehetett volna, ha ő kerül oda, és nem Kelly. (Azt persze nem tudni, hogy Nijmannel esetleg a bemelegítés közben nem történt-e valami.)
  • A végére a védekezés is leült kicsit, de ennek fő oka a fáradtság volt. Jaire Alexander viszont nem lehetett annyira fáradt, hiszen nem sokat játszott, nála inkább a hosszú kihagyás játszott szerepet: az ő nagy hibája, elrontott szerelése kellett ahhoz, hogy a meccs végén Deebo Samuel first downt szerezzen. Ha megcsinálja a szerelést, akkor, ahogy a fenti képen is látszik, mintegy 55 yardos mezőnygól következhetett volna, amit abban az időjárásban kisebb csoda lett volna berúgni (nem beszélve arról, hogy még maradt volna fél perc egy esetleges válaszra).
  • És a végére hagytuk a special teamet, ahol megint négy súlyos hibát számolhattunk össze. Kezdjük a blokkolt mezőnygóllal: itt a fő felelős Tyler Lancaster. Eleve rosszul állt fel a fal baloldalán, túlságosan távol a mellette lévő Dean Lowrytól, majd amikor két ember jutott rá, akkor inkább a külsővel foglalkozott, pedig alapszabály, hogy ilyenkor mindig a belsőt kell inkább blokkolni, hiszen neki rövidebb az útja a labdáig. Persze itt is felmerül egy kérdés: miért két védőfalember állt oda blokkolni?
  • A másik, meccset befolyásoló hiba a blokkolt punt volt. Itt a longsnapper, Steven Wirtel felelőssége egyértelmű: eleve lapos a snap, de ezt Corey Bojorquez még valahogy megmentette, és el is rúgta a labdát. Csakhogy közben Wirtelen könnyedén átgyalogolt Jordan Willis, aki végül blokkolt. Volt, akiben Bojorquez felelőssége is felmerült: egyrészt, hogy miért nem rúgta el előbb (ő ballábas, ha jobb lábbal elrúgja, lehet, hasonlóan járunk), másrészt, hogy nem volt-e lapos a rúgás (nem tűnt annak, egy közel kétméteres ember kinyújtott karjában akadt el), és hogy miért nem reagált a nyomásra (a képen látszik, hogy a rúgómozdulat indításakor még messze van Willis, de Wirtel szinte semmilyen ellenállást nem fejtett ki), de nehéz lenne őt hibáztatni.
  • Meg kell említeni Samuel hosszú kickoff-returnjét is, amellyel kezdődött a második félidő. Az pedig, hogy a meccs végi mezőnygólhoz 10 védő állt fel, inkább már csak szimbolikus volt. A special team egész éves vesszőfutása után egyértelmű: Maurice Draytonnak mennie kell.

Összegzés

Megint nem sikerült, ráadásul most még egy lépcsőfokkal hamarabb elbukott a csapat. Érdemes átgondolni, mennyire jelent előnyt a csapatnak a hazai pálya: az elmúlt 20 évben a Packers mérlege a legrosszabb hazai pályán a playoffban (7-7). Hiába a vicces anekdoták, az időjárás egyáltalán nem kedvez a csapat passzorientált támadójátékának: hideg, havas időben sokkal jobban érvényesülnek a jól futó csapatok. Sok mindent át kell gondolnia több játékosnak és a vezetőségnek is: rengeteg a szabadügynök, és nem csak egyszerűen nincs pénz a fizetési plafon alatt, hanem jelen pillanatban több mint 40 millió dollárral fölötte van a csapat a következő szezonra. Izgalmas hetek, hónapok elé nézünk…

Kommentek

3 thoughts on “NFC Elődöntő – Értékelő

Comments are closed.