Week 1 – Beharangozó

Detroit Lions – Green Bay Packers

2025.09.07. 22:15, Lambeau Field, Green Bay, Wisconsin

Nem kell tovább várni, elkezdődött az új NFL-szezon, a Packers ráadásul komoly csapatrangadóval indít az első héten.

Packers előzmények

Nagyobb szenzáció nélkül zajlott az előszezon nagy része: ahogy tavaly, úgy idén is érkeztek ugyan drágább szabadügynökök (Aaron Banks, Nate Hobbs), illetve távozott Jaire Alexander – ez utóbbi viszont nehezen nevezhető váratlannak, hiszen karrierje alatt a meccsek harmadát ki kellett hagynia sérülés miatt (ennél a Packersben csak Kevin Kingnek kellett többet kihagynia).

Aztán a végén robbant a bomba és érkezett a liga egyik legjobb védője, Micah Parsons. Borsos árat kellett érte adni, két első kör és Kenny Clark került cserébe a Cowboyshoz, ráadásul rekordszerződést is kapott – igaz, a cap hitje az első három évben meglehetősen baráti lesz. Ugyanakkor fiatal kora ellenére korszakos játékosról beszélhetünk: ő a második játékos a liga történetében, aki első négy szezonjában mindig eljutott legalább 12 sackig. A másik egy bizonyos Reggie White volt.

A nagy kérdés persze az, hogy milyen hatással lesz Parsons a védelemre – arra az egységre, amely már tavaly is bőven top 10-es volt, ami nem kis részben Jeff Hafley munkájának köszönhető. Részletesebben megnézve, az engedett yardoknál és pontoknál 6., engedett futott yardoknál 7., passzolt yardoknál pedig 13. volt a csapat – Parsons érkezése elsősorban az utóbbinál jelenthet segítséget, hiszen a pass rush finoman szólva is esetleges volt. Hogy az egységgel mennyire volt elégedetlen Matt LaFleur, azt az is jelzi, hogy edzőváltás is történt.

A támadósor ugyan sokszor úgy tűnt, hogy nem brillírozott, szintén top 10-es számokat produkált tavaly: az összes yardokat nézve 5., passzolt yardokban 12., futottakban 5., szerzett pontokban pedig 8. lett.

Mindezt úgy, hogy Jordan Love szinte végig sérüléssel küzdött, ami erősen befolyásolta a mobilitását, ami az egyik erőssége (egyébként így is az egyik legjobb volt abban, amennyire elkerülte a sackeket). A szezon első felében ráadásul sok interceptiont is dobott. Szakértők szerint ebben befolyásolhatta, hogy nem tudott rendesen beleállni a dobásokba – akárhogy is, ebben idénre mindenképp javulnia kell. Bal kezének hüvelykujját néhány hete műteni kellett, ez a passzoknál nem zavarja, a handoffoknál viszont lehet, hogy fogja az első hetekben.

Mögötte maradt tartaléknak Malik Willis, aki mindenképp a jobb csereirányítók közé tartozik, és tavaly bizonyította, hogy jó gameplannel ő is tud meccseket nyerni.

Változás a futóposzton sincs: az első számú futó Josh Jacobs, aki tavaly abszolút igazolta, hogy jó döntés volt Aaron Jonest lecserélni rá. Az első számú tartalék MarShawn Lloyd viszont megint sérüléssel küzd, hetekig nem bevethető, ami most már kisebb aggodalomra adhat okot. Nagyobbra azért nem, mert Emanuel Wilson és Chris Brooks továbbra is készenlétben áll. Előbbi az egyik legdinamikusabb játékosa a csapatnak, azonban elég egydimenziós, például passzblokkolásban, ami ebben a rendszerben fontos feladata a futóknak, teljesen használhatatlan, Brooks viszont ellenkezőleg, semmiben nem kiemelkedő, viszont rendkívül megbízhatóan teljesít minden feladatot, így jól kiegészítik egymást. Nagy kérdés, hogy Lloyd visszatérésével mindketten rosteren maradnak-e majd.

Az elkapósor mindenképp erősödött tavalyhoz képest, hiszen egy több mint 20 éves tendenciát tört meg a csapat, amikor a draft első körében elkapót választott Matthew Golden személyében. Benne megvan a képesség, hogy igazi WR1 legyen – de persze egy újoncnál mindig kérdés, hogy mit sikerül kihozni a tehetségéből.

Az egység többi tagja is nagyon fiatal, mindegyik még újoncszerződését tölti. Kezdőként vélhetően Jayden Reedet és Romeo Doubst látjuk majd – az biztos, hogy mindkettőjüknek sokat kell javítani a tavalyi dropstatisztikákon. Akárcsak Dontayvion Wicksnek, aki talán a legjobb route-futó, kiválóan szakad el a védőjétől – csak épp sokszor elejti a labdát. Rajtuk kívül az újonc Savion Williams van még a keretben, akit idén elsősorban gadget-játékoknál látunk majd valószínűleg, valamint a jól blokkoló Malik Heath. Christian Watson a hírek szerint szépen gyógyul térdszalagszakadásából, de néhány hétig még biztosan nem bevethető. Ő és Doubs egyébként szerződése utolsó évében jár – sokszor láttunk már arra példát, hogy ilyenkor egy játékos megtáltosodik…

A tight endeknél nincs változás tavalyhoz képest: a sztárstátusz küszöbén álló Tucker Kraft, valamint Luke Musgrave lesz a legtöbbet a pályán, John Fitzpatrick és Ben Sims fő feladata elsősorban a blokkolás lesz majd.

A támadófalban viszont voltak kérdések. A lejáró szerződésű Josh Myers nem hagyott nagy űrt maga után, az érkező Aaron Banks hozzá képest mindenképp nagy upgrade-et jelent, még ha másik posztra is jött, hiszen ő baloldali guard. Így az eddigi LG, Elgton Jenkins húzódik be centernek – nem lesz neki újdonság a poszt, egyetemen is ott játszott. Rajtuk kívül még a jobb tackle pozíció nem volt kérdés: a liga legjobbjai közé fejlődött Zach Tom új szerződést is kapott a nyáron.

Verseny volt viszont a bal tackle posztért a tavaly kifejezetten jól játszó, ám szerződése utolsó évébe lépő Rasheed Walker, valamint a tavalyi első körös Jordan Morgan között. A hírek szerint ezt Walker nyerte, Morgan viszont még a jobb guard posztért is versenyben lehet Sean Rhyannel, hiszen tavaly is sokszor váltották egymást. Mögöttük a depth nem tűnik annyira megnyugtatónak, az újonc Anthony Beltonnak még sokat kell fejlődnie, Jacob Monk sérült, Donovan Jennings pedig nem mutatott ígéretes játékot az előszezonban. Érkezett ugyan a tapasztaltabb Darian Kinnard az Eaglesből, és tudjuk, hogy a támadófaledzők kiemelkedő munkát végeznek, de azért nem ártana, ha a sérülések elkerülnék az egységet (aminek a támadófalban sajnos kicsi az esélye).

A védelemnél a fal belsejét nézve kérdés, hogy Kenny Clark távozását mennyire szenvedi meg a csapat. Clark tavaly közel sem nyújtotta ugyanazt a teljesítményt, mint korábban, de egyrészt nem tudni, hogy ehhez köze volt-e kisebb sérüléseinek, másrészt még így is ő volt a legjobb DT. Devonte Wyatt az, aki leginkább a helyére léphet, hiszen tavaly is remekül kezdte a szezont, csak aztán megsérült – reméljük, idén egészséges tud maradni. Már csak azért is, mert rajta kívül csak korábbi rotációs emberek vannak a keretben. Karl Brooks ugyan sokszor mutatott szép dolgokat, de kérdés, hogy nagyobb szerepkörben mit mutat majd. Ugyanez a kérdés Colby Woodennél is, az újonc Warren Brinsontól és Nazir Stackhouse-tól pedig nem szabad túl sokat várni – utóbbi elsősorban futójátékoknál pótolhatja a szintén távozó TJ Slatont.

A legnagyobb fejlődés a fal két szélén lehet, Parsons érkezésével, ami Rashan Gary játékára is jó hatással lehet – már csak azért is, mert ezentúl kevesebbet tudják őt duplázni. Így ráadásul a depth is kifejezetten jónak tűnik a poszton. Lukas Van Nessnek ugyan meg kéne végre mutatnia, miért volt első körös, de valószínűleg lesz ehhez eleget a pályán. Kingsley Enagbare tavaly kezdővé lépett elő, de a rotációs szerep jobban áll neki. És akkor még ott van a folyamatosan fejlődő Brenton Cox, az ígéretes újonc Barryn Sorrell, és a másik újonc, az egyelőre sérült Collin Oliver is. Vagyis, minden lehetőség megvan rá, hogy idénre nagyot javuljon a tavalyi leggyengébb védőegység.

A linebackerek közé tavaly berobbant Edgerrin Cooper, aki az egyik legjobb újonc védő lett, és ha tud fejlődni, ő is hamar a sztárok közé emelkedhet. Mellette Quay Walker lesz a másik kezdő, aki Cooperrel párban nem is nézett ki rosszul, de az ő fejlődése elmaradt a várttól – nem meglepő, hogy a csapat nem hívta le ötödik éves opcióját, vagyis idén bizonyítania kell, hogy megérdemel egy új szerződést.

Hivatalosan ugyan 4-3-as a csapat felállása, de legtöbbször csak két LB van a pályán, így a többiekre rotációs szerep vár. A legtöbbször idén is Isaiah McDuffie-t láthatjuk majd közülük, reméljük, a sémával jól sikerül elrejteni a limitációit. Ty’Ron Hopperre is kíváncsiak vagyunk, hiszen van benne tehetség, de még azért sokat kell tanulnia. Nick Niemann fő feladatai a special teamben lesznek.

A secondaryben, ha azt nézzük, hogy Alexander alig játszott tavaly, akkor annyi a változás, hogy Eric Stokes helyett érkezett Nate Hobbs – ez pedig upgrade-nek számít. Bár Hobbs eddigi karrierje alatt sokszor szerepelt slot cornerként, de most a pálya szélén számítanak rá, a másik oldali párja pedig Keisean Nixon lesz, aki folyamatos fejlődést mutatott az elmúlt években. A slotban pedig az eredendően safety Javon Bullard az első számú választás, aki itt jobban is játszott tavaly, mint eredeti posztján. A depth-tel kapcsolatban lehetnek kételyeink: Carrington Valentine-t láttuk már csereként is, kezdőként is – elit elkapót azért nem mernénk rábízni. Szintén itt találjuk az előszezon egyik legjobb sztoriját: Bo Melton ugyanis eddig elkapóként szerepelt, idénre azonban posztot váltott, és ez olyan jól sikerült, hogy be is verekedte magát a csapatba. Rajtuk kívül még Kamal Hadden bevethető végszükség esetén.

A safety-páros tavaly az egyik legjobb duó volt, köszönhetően elsősorban Xavier McKinney-nek, de az újonc Evan Williams is nagyon kellemes meglepetés volt. Ha bármelyikük kiesik, akkor Bullard húzódhat hátra, de bevethető itt a ST erőssége, Zayne Anderson, valamint Kitan Oladapo is.

A special teamben most nincs változás, a szezon közben érkező Brandon McManus marad a rúgó, mint ahogy továbbra is Daniel Whelan a punter és Matt Orzech a longsnapper – mindhárman szerződést is hosszabbítottak a nyáron. A visszahordások kickoffok esetén Nixonra várnak, hiába mondta a tavalyi playoff után, hogy nem szeretne többet, míg puntoknál Reed is feltűnhet. Az se lenne meglepő, hogy a gyakorlócsapatban helyet kapó Mecole Hardman is felkerülne egy-egy meccsre returnerként, de akár Savion Williams is szerepet kaphat.

Sérültek szempontjából jól áll a csapat: ugyan heten is kérdéses státuszt kaptak a meccsre, de például Parsons szinte biztosan játszik majd, ahogyan ez valószínűsíthető Reed és Wicks esetében is. Az alapemberek közül egyedül Hobbs az, akit nagyobb eséllyel nem látunk majd a pályán.

Lions előzmények

A Lionsnál a holtszezonban a legnagyobb változások nem a keretben, hanem a stábban történtek: távozott ugyanis mindkét koordinátor, az OC Ben Johnson a Bears, a DC Aaron Glenn pedig a Jets vezetőedzője lett. Nem meglepő módon, Johnson ugyanis a liga legjobb támadósorát rakta össze, Glenn pedig egy sérülésektől megtizedelt egységből épített egész jó védelmet. A csapat célja ennek ellenére nem csak az, hogy sorozatban harmadszor is megnyerje a csoportot, hanem kimondottan a Super Bowl – az majd csak a szezon közben derül ki, hogy a két koordinátor távozása mennyire befolyásolja a játékot.

A támadósorban továbbra is Jared Goff irányít, akinél Johnson rendszere remekül épített az erősségeire és fedte el gyengéit. Ehhez kellett persze a kimagasló futójáték is, hogy tehermentesítse az irányítót – Jahmyr Gibbs és David Montgomery párosát nyugodtan lehet az egész liga egyik legjobb duójának nevezni, Gibbs ráadásul komoly fegyver a passzjátékban is.

Goffnak ráadásul kiváló elkapógárda is rendelkezésre áll, a yardgyáros Amon-Ra St. Brown és a villámgyors Jameson Williams személyében. Ha pedig őket sikerül is valamennyire limitálni, akkor még mindig ott van Kalif Raymond, valamint az újonc, de az előszezonban remekül játszó Isaac TeSlaa is. Ráadásul nem szabad elfeledkezni a tight end Sam Laportáról sem, akinek a statisztikái valamelyest visszaestek tavaly, de ehhez az is kellett, hogy előtte az újoncévében kimagasló számokat hozzon.

Persze a támadójátékban kulcskérdés, mennyire sikerül utat törni a futóknak és megvédeni az irányítót – a Lions ezen a téren sem áll rosszul, annak ellenére sem, hogy Kevin Zeitler távozott, a kiváló center, Frank Ragnow, pedig váratlanul bejelentette visszavonulását. Őt Graham Glasgow pótolja, mellette pedig Christian Mahogany és az újonc Tate Ratledge a két kezdő guard. Ez lehet talán a fal gyenge pontja, a két tackle, a baloldalon Taylor Decker, a jobboldalon Penei Sewell, ugyanis kimagasló minőséget képvisel. Ugyanakkor a mélységgel lehetnek problémák a szezon során.

A védelemben a legnagyobb sztárt a fal szélén találjuk: Aidan Hutchinsont a liga legjobb passzsiettetői között kell emlegetni, ráadásul a futás ellen is hatékony. A hírek szerint teljesen felépült tavalyi sérüléséből, így rá mindenképp kiemelten kell figyelni. A másik kezdő, Marcus Davenport átlagos kezdő, a többiek viszont, Al-Quadin Muhammad, vagy épp Tyler Lacy, nem számítanak ekkora névnek, az első számú csere Josh Paschal pedig sérült.

Mint ahogy sérülés miatt hiányozni fog két fontos ember a fal közepéről: Levi Onwuzurikét már az egész szezonra elvesztette a Lions, míg Alim McNeill helyzete Watsonéhoz hasonló: még nem épült fel tavalyi sérüléséből. Így aztán DJ Reader és az első körös újonc Tyleik Williams a két kezdő, mögöttük pedig Mekhi Wingo és Roy Lopez vár a lehetőségre.

A linebacker-sorban is van egy, tavalyi sérüléséből gyógyulgató játékos, Malcolm Rodriguez. A kezdősor így erősnek tűnik, hiszen Alex Anzalone, Jack Campbell és Derrick Barnes is a csapat rendelkezésére áll.

A secondaryből távozott a legjobb corner, Carlton Davis, de hasonló minőséggel sikerült pótolni, érkezett ugyanis DJ Reed. A párja a kezdőben Terrion Arnold, akinek az újoncszezonja elég felemás lett, így tőle mindenképp fejlődést várnak. A nickelback Amik Robertson, és még úgy se tűnik rossznak a depth (Avonte Maddox, Rock Ya-Sin), hogy innen is kidőlt az edzőtáborban egy ígéretes játékos egész évre, méghozzá Ennis Rakestraw.

A safety-sor a Lionsnál is erősségnek számít: Brian Branch szinte mindig ott van, ahol lennie kell és gyakran mutat be nagy játékokat, Kerby Joseph pedig tavaly a legtöbb interceptiont szerezte (9-et, eggyel többet, mint McKinney). Velük szemben mindenképp indokolt az óvatosság. Ha viszont valamelyikük megsérül, egyből gyenge ponttá válhat az egység, hiszen sem Daniel Thomas, sem Thomas Harper nem egy nagy név.

A special team megbízhatónak mondható, Jake Bates a távoli rúgásoktól sem ijed meg, Jack Fox karrierátlaga kifejezetten jó a puntoknál, a visszahordásoknál pedig elsősorban Raymondra kell figyelni.

Ami döntő lehet

• Ezt a meccset (mint ahogy sok másikat is), az döntheti el, ki nyeri a falak csatáját. Parsons jelenléte ebben sokat számíthat, hiszen ő képes gyakorlatilag állandóan nyomást gyakorolni az ellenfélre, ugyanakkor eleinte lehet, valamelyest limitált szerepet kap, egyrészt kisebb sérülése miatt, másrészt mert még szoknia kell a rendszert. Ezzel együtt, nagyon fontos lesz, hogy a fal tudjon nyomást gyakorolni Goffra, hiszen olyankor ő hajlamos hibázni, ha nyugodtan passzolhat, akkor viszont biztos kézzel megtalálja az elkapóit, akik könnyen tisztára játsszák magukat, ha van ideje az irányítónak. A nyomásgyakorlásban nagy szerepe lesz a védőfal belsejének is, hiszen a Lions OL belül sebezhetőbbnek tűnik.
• Persze legalább ennyire fontos lesz a futójáték megállítása. Gibbs és Montgomery párosa életveszélyes, előbbinek a szélső, utóbbinak a belső futások az erőssége. Ugyanakkor tavaly kifejezetten jól védekezett a csapat futás ellen. A fal mellett itt a linebackerek szerepe is fontos: Cooperben bízhatunk, és reméljük, Walker is jó napot fog ki.

• A secondaryból Hobbs jó eséllyel hiányozni fog, így a Nixon-Valentine-Bullard triónak kell elsősorban megállítani az elkapókat. Ahogy az előbb írtuk, ehhez mindenképp szükség lesz a pass rush segítségére is, valamint a safetyk szerepe is fontos lesz.
• Kíváncsian várjuk, Goldennel mennyit változik a passzjáték. Az a korábbi években is látszott, hogy amikor Watson egészséges volt, és az ellenfeleknek tisztelniük kellett a sebességét, vagyis mélyebben kellett védekezniük, akkor összességében sokkal jobban mentek a passzok. Ezt Goldennél is figyelembe kell venni. Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy minden elkapó koncentráljon jobban, mint tavaly, ha ugyanis megint annyi labdát ejtenek el, akkor sok jóra nem számíthatunk.

• Rendes passzjátékra persze csak akkor lesz lehetőség, ha sikerül megvédeni Love-ot. Zach Tomban bízhatunk, hogy féken tartja emberét, és ha Walker a tavalyi játékát hozza, akkor komoly problémák ott se lehetnek elvileg – de ne felejtsük el, most Hutchinsonnal kell szembe nézniük.
• Jacobs tavaly kicsit lassabb kezdés után elit játékot mutatott, megbízhatóan termelte a yardokat. Erre most is szükség lesz, már csak azért is, mert a jó futójátékkal ki lehet fárasztani a védelmet.
• Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy tavaly hiába volt top 10-ben a Lions védelme is az engedett pontokat tekintve, ők engedték a legtöbb hosszú, 20+ yardos játékot is. Love pedig szeret hosszan passzolni, és meg is vannak rá a megfelelő emberek.
• A tight endek mindkét oldalon matchup-előnyben vannak, bárkivel is kerülnek szembe: Laporta is, Kraft is (de Musgrave is) magassági fölényben van, ha egy safetynek kell velük szemben védekezni, egy linebackernél pedig gyorsabbak (bár Coopernek ehhez lesz egy-két szava). Ez persze nem jelenti azt, hogy minden feléjük menő labda elkapás is lesz, de a koordinátoroknak fel kell készülni az ellenük való védekezésre.

• A Lions híres arról, hogy nagyon sokszor nekimegy a 4. kísérleteknek is, ezt várhatjuk most is. Fontos lenne ebből minél többet megállítani.
• Általánosságban is igaz: meccset döntő tényező lehet, melyik stáb tudja meglepni valamivel a másikat, akár a védekezést, akár a támadójátékot nézzük.
• Hatékonynak kell lenni a redzone-ban, mind a támadó, mind a védőoldalon. A Lionstól számíthatunk arra, hogy ott még inkább nekimegy a 4. és rövidyardos szituációknak, ezeket megállítva viszont pont nélkül lehet tartani az adott támadást. A másik oldalon pedig fontos, hogy az ilyen helyzeteknek FG helyett TD legyen a vége.
• Jeff Hafley nagy hangsúlyt fektet a labdaszerzésekre. Tavaly 31-szer sikerült elvenni a labdát az ellenféltől interception vagy fumble formájában, ugyanakkor a támadósor is többször vesztette el fontos helyzetekben. Egy-egy labdaszerzés vagy -vesztés akár meccset eldöntő tényező lehet most is.
• A szezon elején vagyunk, pihentek még a játékosok, de ebben a sportban minden egyes játékban ott a sérülés veszélye. Ha valamelyik csapatból esetleg kidől egy alapember.

Érdekességek

• 2018 óta most először kezdi a csapat hazai pályán a szezont. Akkor a Bears ellen egy sokáig emlékezetes fordítást láthattunk – viszont aztán elmaradt a playoff, sőt, szezon közben repült Mike McCarthy is.
• A Packers az elmúlt 12 szezonban mindig megnyerte az első meccset a Lambeau-n, ez a leghosszabb sorozat a csapat történetében.
• A két csapat örökmérlege 104-78-7, de az elmúlt hat meccsből ötöt a Lions nyert. A Lambeau Fielden 2021 óta nem győzött ellenük a Packers.
• Utoljára tavaly december 5-én találkozott a két csapat, akkor a Lions hazai pályán 34-31-re nyert.
• Most 13-adszor találkozik a két csapat az első héten, az elmúlt négy ilyen alkalommal a Packers nyert.
• Az egyébként michigani születésű és ott felnőtt Matt LaFleurnek kevés edző ellen van negatív örökmérlege, de Dan Campbell-lel szemben 2-6-ra áll.
• 2017-ben LaFleur volt a Rams támadókoordinátora – Jared Goff pedig a csapat irányítója.
• Elég sok egyetemi csapattárs kerül szembe egymással: Jacobs, Branch és Jameson Williams az Alabama, Van Ness, Campbell és LaPorta az Iowa, Gary és Hutchinson pedig a Michigan Egyetemen játszott együtt.