10. hét Beharangozó

Seattle Seahawks @ Green Bay Packers

2021.11.14. 10:25, Lambeau Field, Green Bay, Wisconsin, USA

Igazi pikáns NFC rangadót vívhat egymással a Seahawks és a Packers vasárnap este, még akkor is, ha nyugati partiak mérlege nem éppen impozáns jelen pillanatban. A Tengeri Sólymok rendkívül vegyes képet festettek eddig az idei szezonban magukról, de azt azért leírhatjuk, hogy a komolyabb ellenfeleikkel szemben rendre alulmaradtak a szezonkezdet óta. A játékukban mutatkozó nagy fluktuáció ellenére képesek jó és meglepően eredményes játékra is (ezt a legutóbbi Jaguars elleni meccsükön bizonyították), tehát semmiképpen nem lebecsülendő ellenfelek. Lássuk, mire számíthatunk ellenük!

A mérkőzés

A Seahawks egy viszonylag fiatal franchise a ligában, így nem meglepő, hogy az 1974-es megalapításuk óta még mindössze csak huszonhárom alkalommal mérte össze a tudását a Packers csapatával. Mivel mindkét csapat az NFC divízióban van, így viszont az sem meglepő, hogy az utóbbi időkben (a Seahawks 2002-es NFC Westbe visszakerülése óta) sűrűn találkoznak alapszakasz-mérkőzéseken. A két gárda elég gyakran vív szoros, izgalmas, parázs meccseket egymás ellen, sokszor a végletekig kiélezett végjátékokkal.

Packers előzmények

Vezérét vesztve, ám foggal körömmel küzdő védelemmel majdnem sikerült csodát tennie a Zöld-Arany legénységnek Kansasben, ahol soványka győzelemnek örülhetett a vendéglátó csapat a meccs végén. Sajnos az Aaron Rodgers utódjának szánt ifjú Jordan Love még nem áll teljesen készen az NFL kihívásaira, szemmel láthatóan idegesen, néha kapkodva próbálta kivitelezni a Matt LaFleur által felvázolt játékokat. Helyenként már voltak jó villanásai a fiatal irányítónak (főleg a meccs vége felé), de összességében a mutatott játéka még nem tűnik elegendőnek a franchise QB staféta továbbvitelére. Viszont most már visszatérhet Aaron Rodgers: letelt a 10 nap, és emellett sikerült 24 órás különbséggel két negatív tesztet adnia, így lekerülhetett a Covid-listáról. Igaz, azt nem tudni, milyen formában lesz a saját bevallása szerint enyhe tünetekkel átvészelt betegség és a majdnem kéthetes kihagyás után, így a futók alapozhatják meg a támadójátékot a Seahawks ellen, és érdekes módon AJ Dillon az utóbbi meccseken kicsit jobban “megy”, mint Aaron Jones, ami persze nem feltétlenül baj, hiszen két jó futó mindig jobb, mint egy. Bár a legutóbbi meccsen nem sikerült futott TD-t szerezni, a mostani ellenfél ellen se lesz könnyű, mivel a Seattle futás elleni védelme elég jónak számít a ligában. Ugyanakkor hajlamosak nagy futásokat engedni mezőnyben, ezt bizonyítja az a tény, hogy már négy alkalommal engedtek 20+ yardost és egy alkalommal egy 40+-ost is. Tehát, ha TD-t esetleg nem feltétlenül, de fontos yardokat jó eséllyel lehet termelni ellenük földön, ha akadozna a játékunk a levegőben.

Az elkapó gárda végre teljesen kiegészült, igaz Davante Adams és Jordan Love nem igazán tudott egymásra találni a Chiefs ellen, viszont szerencsére mellette A. Lazard, M. Valdes-Scantling és R. Cobb se lyukas kezű brigád. Az újonc Amari Rodgers eddig egész jól “muzsikált” a special teamben, ám a múlt héten ő se remekelt, reméljük, ez csak egy kisebb megingás volt a fiatal tehetségnél. Tight end poszton nincs változás, Tonyan teljes hátralevő szezonra történő kiesése miatt voltak találgatások egy esetleges TE igazolásra, de alaptalannak bizonyultak, ami azt jelenti, hogy Marcedes Lewis és Josiah Deguara marad a két kezdő, és vész esetén Tyler Davis lesz még elérhető, Dominique Dafney státusza ugyanis erősen kérdéses, mert ő egész héten nem edzett (térdhajító izom sérülés miatt). A támadófalban a legnagyobb pozitívum David Bakhtiari (esetleges) visszatérése lehet. Bakhtiarit aktiválta a hét elején a csapat a PUP listáról, de a játéka sajnos még így sem valószínű (a végső sérültjelentésen “kétséges” státuszban volt feltüntetve). Az mindenesetre biztató jel, hogy a kiváló OL már egész héten együtt edzett a kezdőcsapattal.

A védelem oldalán sincsenek nagyobb bajok, (DL) Kenny Clark és (DL) Keke Kingsley limitáltan már edzett (Keke ennek ellenére sajnos “doubtful”, azaz kétséges besorolású lett végül) a héten, (DE) Dean Lowry pedig teljes edzésmunkát végzett. A defensive back egységből egyedül (CB) Eric Stokes neve jelent meg a sérültjelentésben, de az ő térde se sérülhetett komolyabban, mivel egész héten (limitáltan) edzett, játéka azért kérdéses. A speciális egységnél viszont komoly gondok vannak, az eddig egyetlen jobbnak ítélt része, a viszonylag jól szereplő rúgóegység új felállása eddig óriási blama. Steven Wirtel (longsnapper) és Corey Bojorquez (holder) nem tűnik nyerő párosnak, hiába edzettek együtt sokat a felkészülési időszakban. Csak remélni tudjuk, hogy hamar összecsiszolódnak, mert különben nagy gondjaink lesznek a pontrúgásoknál.

Sérülések terén egyre jobban áll a csapat, a fent említettek mellett csak (TE) Marcedes Lewis (őt csak pihentették), (T) Dennis Kelly (ő már full edzést tolt tegnap) és Equanimeous St. Brown (kisebb könyök sérülés miatt) jelent meg a heti injury reportban, de mindhármuk játéka szinte biztosra vehető vasárnap este, hiszen a végső jelentésben már nem is említik őket.

Seahawks előzmények

A pihenőhétről visszatérő Sólymok korábban nagyarányú győzelmet tudtak aratni a nyolcadik fordulóban a Jaguars csapata ellen, ami kissé meglepő volt, hisz Russell Wilson hiányában Geno Smith dirigálta a Seahawks támadóegységét. Smith ugyan messze nem Wilson szint, de mégis a három vele elszenvedett vereségből kettő igencsak szoros végeredményt hozott. Wilson visszatérése a héten már biztos, vele a DK Metcalf – Tyler Lockett elkapó duó életveszélyes tud lenni a levegőben, ráadásul Freddie Swain másodéves WR is egyre többet mutat tehetségéből ebben a szezonban. Ellenben érdekes módon Wilson (és Smith is/sem) a tight endjeit elég ritkán szokta használni a passzjátékok során. Gerald Everett és Will Dissly eddig összesen együtt csak 2 TD-t jegyeznek az idei szezonban, a meccsenkénti target átlaguk pedig alig éri el a kettőt, ez azt jelenti, hogy Russell (és Smith) átlagban meccsenként csak kétszer célozza meg őket átadásokkal. Ennek mi örülhetünk, mivel a tight endek elleni védekezésünk nem valami jó, se mezőnyben, se pedig a redzone-unkban (lásd legutóbb a Chiefs elleni Kelce TD). A futóegységükből nagyon hiányzik továbbra is Chris Carson: bár szó volt róla, mégse kerül le az IR-ről, így Alex Collins juthat ismét szóhoz, illetve az újabban eléggé mellőzött korábbi elsőkörös Rashaad Penny, vagy a 2020-as draft negyedik körös Seahawks-választottja, Deejay Dallas kerülhet még pályára.

Az évekig igen gyenge támadófaluk idénre javult, főként a két tackle, az egykori Texans-játékos Duane Brown és a pár éve a Jetsből érkezett Brandon Shell, valamint az ex-Raider Gabe Jackson jelenti a rutint és a minőséget, középen (G) Damien Lewis és a center Ethan Pocic viszont nem éppen ligaelitek a posztjukon. Ennek az egységnek az egyetlen erénye (vagy mondhatni/írhatni erőssége) az összeszokottság, mivel Pocic, Brown, Lewis és Shell már elég régóta együtt játszanak, ennek ellenére még mindig sebezhető pontja az egységnek. A védelemben középen Poona Ford tölti be a nose tackle pozíciót, mellette a veterán (DT) Al Woods és a másik oldalon az ugyancsak nagy rutinnal rendelkező (DT) Benson Mayowa áll fel rendszerint – igaz, Woods most nem biztos, hogy tud játszani. A fal két szélén (DE) LJ Collier és (DE) Carlos Dunlap mellett (DE) Kerry Hyder és (DE) Rasheem Green fordul elő rotációban. A passrush egységük közepesnek mondható, de képesek kiugróan jó meccset is produkálni, tehát nem lesz egyszerű feladat megfogni őket. Középen a fal mögött Bobby Wagner ügyel a belső futásokra második vonalban, neki (LB) Jordyn Brooks segít be, illetve rotációban alkalmanként pályára kerül Nick Bellore és Darrell Taylor is (utóbbi külső linebackerként is szokott játszani). Összességében a linebacker egységük már messze nem az a gyilkos osztag, mint ami pár éve volt, Kj Wright idei távozásával már szinte csak Bobby Wagner maradt meg a régi összeszokott egységükből. A hátsó szekcióban Jamal Adams és Quandre Diggs a két kezdő safety, ők elég jól teszik a dolgukat (főleg Jamal Adams, igaz nem kevés pénzért), azonban a nem igazán acélos corner brigáddal kiegészülve erős jóindulattal sem nevezhetők már a “Legion of boom”-nak . Igaz, (CB) DJ Reed és (CB) Sidney Jones tapasztalt játékosok, ám az egy az egy elleni párharcokban elég könnyen verhetők. Ráadásul mögöttük a kispad se valami fényes, a korábban a Texansban sem csillogó-villogó John Reid és a Jets-től “kukázott” Blessuan Austin (a jelek szerint a Seahawks szeret a Jets-től tankolni) nevére se kapja fel a fejét az átlag NFL szurkoló, utóbbi ráadásul sérült. Az egyetlen számottevő “vérfrissítés” ebben az egységükben az újonc Tre Brown lehet, aki viszont szemrevalóan szépen bontogatja a szárnyait (már amikor pályára kerül).

A speciális egységben a rúgó unit egy elég jól összeszokott brigád náluk, Jason Myers placekicker viszont nem tartozik az elit rúgók közé a ligában, idén már hibázott szinte minden távolságból (1-39, 40-49, 50+), mi több, már extra pontot is rontott. A punter Michael Dickson sem éppen “ágyúlábú”, eddig 50 yard alatt átlagol összességben, viszont az ellenfél endzone-ját elég jól meg szokta találni a rúgásaival. A visszahordásaiknál (WR) Freddie Swaim és (CB) DJ Reedre kell majd nagyon ügyelnünk, illetve alkalmanként (RB) Deejay Dallas is feltűnhet ilyen szerepkörben. Ezt az egységüket jelenleg a 11. helyre taksálják az elemzők a ligában.

Ami döntő lehet

  • Packers oldalon egyértelműen Aaron Rodgers szereplése lesz a leglényegesebb tényező. Ha játszik, akkor se biztos, hogy 100%-os lesz, mivel az utóbbi tíz napban (hivatalosan) nem edzhetett, és csak virtuálisan lehetett kapcsolatban a csapattal.
  • Ismét földön kell megalapoznunk a támadójátékunkat, ez a Seahawks D line ugyan meglehetősen rutinos egység, de nem lehetetlen áttörni két olyan kiváló running backkel, mint Aaron Jones és AJ Dillon. Persze itt sarkalatos kérdés, hogy ebben a mi O line-unk mennyire tud majd segítségére lennie a futóinknak.
  • A vendég támadófal továbbra is gyenge pontja a csapatuknak, s bár Wilson mobilitása ezt némileg mindig kompenzálja (ráadásul Wilson, ha kell nagyon gyorsan és meglehetősen pontosan tud szabadulni a labdától), mégis a hatékony passrush még egy olyan tapasztalt irányítót is limitálhat mint Russell. A múlt héten “Beast mode”-ba kapcsolt Rashan Gary és mellette Preston Smith, a kisebb sérüléséből teljesen felépült Dean Lowry, illetve a veterán Whitney Mercilus most megmutathatja miért kapnak bizalmat (és igen jó fizetést) a csapatvezetéstől.
  • DK Metcalf és Tyler Lockett gyilkos elkapópáros jelenleg a ligában, őket levédekezni nem lesz egyszerű feladat. Metcalf közel Davante Adams szint, Lockett szerencsére kissé már “megkopottabb”, ettől függetlenül Kevin King, Chandon Sullivan, Rasul Douglas illetve az újonc Eric Stokes óriási kihívással áll majd szembe vasárnap este. Szerencsére a múlt héten a Chiefs ellen Kevin King már egész jó formát mutatott, és Sullivan se vallott szégyent. Persze a gyengélkedő Chiefs-offense ellen nem olyan nehéz jól szerepelni, ez most egy egészen más történet lesz. A safetyktől is megint jó játékra lesz szükség a megállításukhoz, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy Wilson az egész liga egyik legjobbja a hosszú passzjátékok terén.
  • A speciális egységünk gyakorlatilag felér egy katasztrófafilmmel, eddig csak a visszahordások és a levédekezésük nem ment, de legutóbb már a pontrúgásokkal is meggyűlt a bajuk. Ezen sürgősen javítani kell, mert így már komoly gondjaink lehetnek egy-egy mérkőzés végeredményének kialakulásánál. A Seahawks pont olyan csapat, amellyel gyakran játszunk nagyon kiélezett, kiegyenlített mérkőzéseket, és a bizony a végén sokszor egy-egy pontrúgás dönt. Most nagy bosszúság lenne, ha éppen egy kihagyott mezőnygólon menne el a találkozó…
  • Ha összejön a Wilson vs Rodgers derbi, akkor sok fog azon múlni, hogy melyik irányító tud jobb formát mutatni (pláne, hogy mindketten kihagyás után térnek vissza). Ez persze az ő rutinjukkal és tapasztalatukkal nem feltétlenül sorsdöntő tényező, de közrejátszhat mindenképpen a meccs alakulásában.
  • A támadófalnak elegendő védelmet kell biztosítania a játékok kivitelezésére. A Seahawks passrusherei nem tartoznak a liga igazi nagy fenevadjai közé, de bizony azért oda-oda érnek, ha nagyon kell.
  • A vendég CB egységet tartjuk az egyik leggyengébb pontjának a csapatuknak, ennek megfelelően Adams parádézhat. Persze azért azt illik megemlíteni, hogy a safety egységük elég sokszor besegít a cornereiknek, mivel ők is tudják, hogy vékony a jég náluk. Adams kaliberű elkapót meg sanszos, hogy alapból duplázni fognak valamilyen módon.
  • Figyelni kell a Seahawks futójátékára is, mert nagyon be tudnak indulni. Ha kisebb sérülése miatt Kenny Clark nem játszhat, akkor a védőfalban Dean Lowrytól, Tyler Lancastertől és az újonc Tedarrell Slatontől extra teljesítmény kell.

Érdekességek

  • A két csapat eddigi egymás elleni örökmérlege: 14 Packers győzelem, 9 Seahawks győzelem, döntetlen még nem volt.
  • A legutóbbi négy egymás elleni meccset a Lambeau Fielden mindet megnyerte a Packers
  • A legtöbb pontot hozó eddigi egymás elleni meccsük 1978-ban volt, akkor a Packers nyert hazai pályán 45-28 arányban.
  • A két legkevesebb pontot hozó mérkőzés mindkettő a Rodgers-Wilson érában volt, 2012-ben a Seahawks nyert hazai pályán 14-12 arányban, majd 2017-ben a Packers tudott diadalmaskodni 17-9 arányban a Lambeau Fielden.
  • Az alapszakasz örökmérleg 11-8 a Packers javára
  • A rájátszás örökmérleg 3-1 a Packersnek
  • Örökmérleg a Lambeau Fielden 12-3 a Packers javára (ebben benne van 3 rájátszás meccs eredménye is)
  • Legutóbb a két csapat 2020. január 12-én mérkőzőtt meg egymással a Lambeau Fielden (divízió elődöntő), a Packers 28
  • -23 arányban nyert.
  • Pete Caroll még nem tudta legyőzni Matt LaFleurt, az egymás elleni mérlegük: 1-0
  • Russell Wilson egyetemi évei során egy évet (2011-ben) a Wisconsin University csapatában játszott.

A találkozót ismét élőben követheti mindenki a Packers Hungary Club Discord oldalán megosztott stream linkeken.

Kommentek