2. hét Értékelő

Washington Commanders @ Green Bay Packers

18 – 27

A mérkőzés

Három évnek kellett eltelnie, mire újra összeakadt a két csapat az alapszakaszban, tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ritka ellenféllel mérte össze a tudását a Zöld-Arany alakulat, amely ezen a találkozón a hófehér alternatív mezben pompázott. Érdekességként gyorsan megjegyezzük, a fővárosi csapat 1986 óta nem tudta legyőzni a Packerst a Lambeau Fielden és ez a meccs után sem változott. A hazaiak nagyon összeszedetten játszottak, minden csapat egység “éles” volt, kisebb hibák ugyan akadtak, de összességében ismét dominálni tudott Matt LaFleur gárdája.

Rövid videó összefoglaló a mérkőzésről:

A támadó játékot nem meglepő módon futásokkal próbálta megalapozni a házigazdák vezetőedzője, ám a vendégek erre felkészültek, jöhettek a play actionok, melyekből főként passzjátékok kerekedtek és szépen hozták a yardokat. Sajnálatos módon rögtön az első drive-ban lecsapott az örök mumus, Jayden Reed endzone elkapásánál rosszul esett és kulccsonttörést szenvedett. A visszafújt eset után ráadásul a 4. kísérlet sem jött össze, így pontszerzés nélkül volt kénytelen levonulni a Love vezette offense. Viszont jó volt látni, milyen változatosan tudja alkalmazni a csapat a run-pass option játékokat, amelyekbe remekül vonták be a teljes támadó repertoárt. Láthatttunk rögtön RB elkapás-futást, szép WR és TE elkapásokat. Az ellenfél is azt próbálta játszani amiben jók és itt konkrétan a fiatal irányítójuk agilitására és erős dobókezére utalunk. Daniels megpróbált mindent, futott, passzolt ám a hazai védelem “harapott”, hamar leparancsolta a pályáról. Az igen jól sikerült vendég punt után egészen mélyről indulva vett lendületet a hazai támadó gépezet és ezúttal meg sem állt a Commanders endzone-ig, köszönhetően főleg az immár ELIT szintre lépett (TE) Tucker Kraftnak, aki két pompás elkapással szinte azonnal a vendégek redzone-jába repítette a tamadókat.

Ott aztán egy rafináltan futásnak eladott snapből Romeo Doubs abszolválhatott egy gyönyörű elkapott TD-t. A folytatásban a vendég offense továbbra sem talált magára, ráadásul az egyéni hibák (pl. Noah Brown dropja) sem könnyítették (OC) Kliff Kingsbury munkáját. A másik oldalon viszont éledezni látszott a futójáték, Josh Jacobs révén, ám a számottevő előrehaladásokat továbbra is a play actionok és az elkapások hozták. Malik Heath egészen elképesztő elkapást produkált, Doubs ismét villant Kraft pedig kiosztott egy bődületes stiff armot (S) Will Harrisnek aki úgy pattant le Kraftról mint a zsiguli dísztárcsa 120 Km/óránál az M7-esen anno. A mérkőzés ezen szakaszában lehetett már jól látni, hogy LaFleur a mi tavalyi védelmi gyenegeségünkre, azaz a front7 mögötti-melletti “soft” zónákra kezdett fókuszálni. Ennek a lényege természeten a run-pass option, vagyis az alapvetően futásra felállt támadó formációból Love megkapta a lehetőséget a belső linebackerek, illetve az edge-k mellett esetlegesen blitzre küldött nickelback mozgásából történő olvasásása alapján a megfelelő döntéshozásra. Love ezeket kiválóan mérte fel és mindig megtalálta a védők mozgásaiból adódóan üresen maradt játékosunkat. A drive-ot végül Jacobs zárta le, utat találva az eddigre már eléggé “felpuhult” vendég védő falban.

Daniels kétségbeesetten kezdte keresni a legjobb elkapóit, mivel a futásaik nem igazán hoztak eredményt. Az erőltett ritmusváltás azonban csak egy 51 yardos mezőnygól kísérletre volt elég, igaz azt Matt Gay értékesítette. A hazai trükkösjáték dömpinggel továbbra sem tudott mit kezdeni a Commanders védelme, Love szinte mindenkit bevont aki élt és mozgott, az újonc elkapók Matthew Golden és Savion Williams is szerves részévé váltak a játéknak. A lendület ennek ellenére kicsit megbicsaklott és a vendégek lehetőséget kaptak a felzárkózásra a vendégek irányítója azonban továbbra sem volt képes megtalálni nagy játékkal elkapóit, köszönhetően a mindíg résen levő Packers defensive back-eknek. Újabb mezőnygól kísérletig jutottak Dan Quinn legényei, amelyet viszont Gay ezúttal elhibázott. A maradék nyúlfarknyi időben a nagyszünet előtt még eljutott a Green Bay is egy field goal kísérletig (Wicks szép elkapása révén) ám a gyors pontszerzési lehetőséget a hazai place kicker Brandon McManus is elhibázta.

A félidőben újabb egykori legendás Packers játékos neve került fel a lelátó fölé, (WR) Sterling Sharpe vonult be ezzel a halhatatlanok közé Green Bayben. A 60 éves Sterling anno 1988 – 1994-ig volt a csapat tagja és fontos szerepe volt a korai Favre éra sikereiben. Az 1996-os Super Bowl győzelemben már sajnos nem tudott részt venni, ugyanis akkorra már a sokasodó és egyre nehezebben kezelhető sérülései miatt kénytelen volt visszavonulni.

A fordulás után a Packers speciális egység botladozott kicsit, melynek köszönhetően Samuel tetemes teret tudott nyerni támadóinak közvetlenül a kirúgást követően. A támadás viszont ezzel meg is torpant és Matt Gay az újabb mezőnygól kísérlete is a sárga villán csattant mint a szünet előtt McManusnak. A szünetben a vendég védelem sokat videózhatott, mivel a második félidőben szemmel láthatóan más védelmi sémákkal rukkoltak elő. Mint az jól látható volt, a hátsó zónahatárokat feljebb tolták, mindenbizonnyal a play actionok orvosolása végett. Ezt azonban a Green Bay támadó kordinátor Adam Stenavich kiszúrhatta, ugyanis Love eleresztett pár (sikeres) mélységi passzt mely után következtek a (szintén sikeres) Jacobs futások. A dolog működött a redzone-ig ott azonban elfogyott a lendület és McManusnak kellet további 3 pontot feltenni az eredményjelzőre. A harmadik negyedes “leolvadás” sajnos ezen a meccsen is utolérte valamelyest a csapatot, ezt kihasználva a vendégek új erőre kaptak és a veterán (TE) Zach Ertz révén touchdownnal indították a végjátékot. Pontok kellettek még a győzelemhez, ez egyértelmű volt, ezt próbálván meggátolni a Commanders extra nyomást akart helyezni Love-ra és a 4 emberes passrush alap lett a vendégek védelmi felállásában. Szerencsére ezt is jól tudta kezelni a hazai támadó kordinátor, ugyanis innentől a lehető leggyorsabban szabadult Jordan a labdától. Jöhettek az újoncokkal a jetsweep-ek és a befejezésnél természetesn ki más, mint Tucker Kraft, akit újfent megtalált Love egy remek passzal az endzone-ban. A biztos vezetés tudatában kissé felszabadultabbá vált a csapat a finisre, s mivel elegendő volt egy mezőnygól is a meccs lezárásához McManus megkapta a lehetőséget, amivel élt és pontot tett a történet végére. A fennmaradó alig több mint 6 percnyi időben ugyan felpörgött a Washington offense, de ez már csak némi szépítésre és Deebo Samuel fantasy tulajainak megnyugvására volt elegendő.

Pozitívumok

• Rendkívül magabiztos, jól összeszedett és láthatóan előre jól megtervezett játékot játszott a csapat. Külön öröm volt látni az újonc játékosok motíváltságát és a még továbbra is nagyon fiatal keret játékosainak fejlődését tavaly óta.
• Kezdjük az elkapókkal. A dropok eltűnése a legszembeötlőbb pozitívum, ennek nagyon örülünk. Wicks és Heath egyaránt szintet tudott lépni, ez vitathatatlan. Reed sajnálatos sérülése miatt jó időre ki fog dőlni, azonban a két újonc Golden és Williams szerencsére már most felnőni látszik a magasabb szintűfeladatokhoz.

• A kiemelkedő TE játék ugyancsak örömteli, az egyértelműen elit szintre lépett Kraft mellett Musgrave is bizonyítja, hogy szükség esetén számíthat Love a biztos kezeire. Ez a páros ligaszinten is kiemelkedően veszélyes lehet minden csapat védelmére a jövőben.
• A játékosok mellett a koordinátorok munkáját is dícséret illeti, mind a támadó, mind pedig a védő egység vezetői kiemelkedő munkát végeztek a mérkőzés folyamán.
• Fegyelmezett volt a játékosok játéka, ez rendkívül fontos pozitívum, tavaly nagyon sok buta és felesleges kakaskodás és szabálytalanság miatt kapott büntetés súlytotta a csapatot. Szerencsére ennek idén (eddig) híre-hamva sincs.
• A támadó fal Zach Tom távollétében is megfelelően működött, bár két sack-et engedtek, de összességében jól védték Loveot, akinek csak néhány alkalommal kellett biztonsági megoldást választania a snap mentésére. Az idei 2. körös újonc Anthony Belton is megállta a helyét amikor pályán volt és Darian “SB kabala” Kinnard is jól rotálta őt.
• A védelemben óriási fejlődést eredményezett a passrush egységnek Parsons érkezése, mert amellett, hogy Micah játéka nagyban segíti a védelem munkáját, Lukas Van Nesst és Rashan Garyt is magasabb szintre pörgeti. Van Ness az első két meccsen hihetetlenül jól játszott, Gary extra motíváltsága pedig érezhetően nagyobb amióta az ex Cowboy sztár EDGE Green Baybe került, ezt Rashan 2 meccs alatt szerzett 2,5 sackje egyértelműen igazolja. Mellettük Devonte Wyatt munkáját érdemes még külön méltatni,aki már 2 sacknél jár két mérkőzés után.

• A védelem másodvonalában Keisan Kixon nevét említenénk elsőként, Nixonnak ugyan nem volt sok szerelése, de két kulcsfontosságú szituációnál is kiválóan helyezkedett és gátolt meg elkapást. Mellette a nickelback Javon Bullard végzett megsüvegelendő munkát. (5 szerelés, mind az 5 egyéni)
• Vigyáztunk a labdára, nem adtuk el egyszer sem. Love interception nélkül lehozta a meccset és fumble sem volt a részünkről.
• Kiváló volt a futás elleni védekezés. A Commanders három futója 19 próbálkozásból összesen csak 51 yardot tudott szerezni és touchdownt nem tudtak elérni futásból.
• A D line is megérdemli a dícséretet, futást alig engedtek, Danielsre pedig kellően nagy nyomást tudott gyakorolni a Parsons – Van Ness – Gary trió.

Negatívumok

Sajnos van néhány említésre méltő negatívum is

• Az elrontott szerelések terén még most sem állunk túl fényesen, igaz a Lions elleni tíz után most csak 9 volt, de azért örülnénk ha ez még tovább redukálódna.
• A speciális egység hajlamos a megingásra, ezt Deebo Samuel visszahordása szemléltette, reméljük csak pillanatnyi megingás volt az eddig a tavalyihoz képest messze jobban teljesítő egységtől. McManus kihagyott mezőnygólja felett most kegyesen szemet húnyunk 🙂
• A tight endek elleni védekezésünk továbbra sem elégséges. A blokkról leváló jobb képességű (vagy olyan rutinos veterán mint pl. Zach Ertz) TE-k még mindíg sokszor találnak üres területeket, ahol megjátszhatóvá válnak. Ez azért érdekes a mi esetünkben, mert Bullard személyében szinte mindig van fent nickelback, akit viszont szinte soha nem küldünk blitzre, tehát elvileg neki kéne odaérnie a “soft” zónákban üresen maradó emberekre (persze csak akkor ha éppen nem futás elleni védekezésben segít lyukat tömni, vagy slantet futó slot WR-t vesz át CB-től).

• Xavier McKinney kissé beleszürkült a mezőnybe, a tavalyi formája eléréséhez ennél többet kell beleadnia.
• Egy labdaszezésnek azért örültünk volna. (jó, azért nem vagyunk telhetetlenek)
• A futás nehezen indult be. Ennek fő oka az lehetett, hogy a vendég csapat nagyon felkészült Jacobsra. Eleinte meg is tudták fogni a klasszis futónkat, de a második nagy játékrészben már szerencsére jobban ki tudott bontakozni.
• Jayden Reed sérülése nagy érvágás a támadó egységnek, de remélhetőleg az újoncok közül Golden vagy Williams megfelelő minőségben pótolni tudja majd.

Összegzés

Egy rossz szavunk nem lehet a csapat eddigi teljesítményére, két forduló alatt simán lerendeztünk két tavalyi rájátszásba jutott és még idén is erősnek titulált gárdát. Ha ezt a kiváló formát fenn tudják tartani a játékosok és az edzők, akkor egyértelműen Super Bowl esélyes idén a csapat. Amik sajnos még ronthatják a helyzetet azok a sérülések. Reméljük idén elkerülik majd a keretet. A csoprtot elnézve a Vikings tűnik még nehezebb ellenfélnek, a Bears nagyon úgy látszik ott folytatja ahol tavaly abbahagyta. A folytatásban két idegenbeli meccs következik a bye week előtt, először a Browns, majd a Cowboys otthonába látogatunk. Elsőre azt írnánk, a Browns sima W, de jobban átgondolva sajnos pont az ilyen papírforma meccseket szoktuk elszúrni. Szóval ne együk olyan forrón a kását. A mini bye week ad elég időt felkészülni a Cleveland ellen, bízunk benne, hogy a stáb maximálisan kihasználja. A Cowboysnak pedig köztudottan mi vagyunk a mumusa hazai pályán, remélhetőleg ez az átok se most oldódik fel Dallasban.