7. hét Értékelő

Washington Football Team – Green Bay Packers

10 – 24

Küzdelmes, ám ugyanakkor magabiztos győzelem a Washington Football Team ellen. Egy mondatban így foglalhatnánk össze a vasárnapi mérkőzést, de persze ehelyett mi belemegyünk a részletekbe, lássuk mi történt a Lambeau Fielden vasárnap!

A mérkőzés

Napsütéses, viszont már csipkelődős, hűvös őszi idő várta a fővárosi csapatot a Green Bay-i legendás arénában, ahol rögtön kezdésként fogadhatták a Zöld-Arany gárda támadását. Kissé meglepő módon Matt LaFleur a legelején nem futójátékokkal “melegítette be” a Szentély gyepét, hanem rögtön passzjátékokat hívott be, amik rendre ültek, s az így is elég hosszúra nyúlt drive végén Davante Adams TD-t ünnepelhetett a hazai közönség. Erre a vendégek egy viszonylag gyors választ adtak, zömében passzjátékkal haladtak ők is előre, a végén egy Heinicke bombát Terry McLaurin ügyesen húzott be a csúnyán a labda mellé nyúló Eric Stokes elől. A folytatásban a Washington védelem, abban is a front7 megvillantotta a “foga fehérjét” és egy A-rod sack után 3 and out-tal hamar leparancsolták a hazai támadó egységet a pályáról. A megszerzett támadási joggal azonban csak mezőnygól távolságig jutott a bordó sisakos csapat, ráadásul a field goal kísérlet kimaradt az újonc Packers védőfalember Tedarrell Slaton bámulatosan hosszú karjának köszönhetően. Jó tempóban folytatódott a mérkőzés, Rodgers jól használta a következő drive-ban a tight end Tonyant, a futó Jonest és egy trükkös játéknál végre Equanimeous St. Brown is villantott némi említésre méltót. A drive vége mégis csalódás lett, csak mezőnygól kísérlettel próbálkozhatott Mason Crosby, sikertelenül. Szerencsére a blokkolt field goal után Heinicke nem tudta pontokra váltani a lehetőséget, így újra a hazai csapat támadhatott és kezdetét vette az (WR) Allen Lazard Show. A hazai 13-as két remek elkapással a vendégek red zone-jába repítette a támadó sort és ha már ott volt, a TD paszt is ő kapta el, feltéve ezzel az “I”-re a pontot.

A második nagy játékrész elején a Green Bay-i védelem lépett elő, Rashan Gary rögtön az első drive-ban kiütötte Heinicke kezéből a disznóbőrt, amit Dean Lowry szedett össze. A megszerzett labdából aztán (TE) Robert Tonyan abszolvált egy szép elkapott TD-t. A fővárosiak ekkor már kétségbeesetten kezdtek rohamozni, hogy meccsben tudjanak maradni, szépen haladtak, s úgy látszott a vendégirányító futott TD-vel teszi szorosabbá a meccset. Úgy látszott, de korán örült, ugyanis túl hamar tette le a térdét a hazai gólvonal előtt, így neki kellett menniük a negyedik kísérletnek is, amit viszont De’Vondre Campbell és Rashan Gary villámgyorsan meghiúsított. Sok öröme mégse lehetett a vendéglátóknak, mert ezután indult a fumbli parádé. Először AJ Dillon pottyantotta el a lasztit, aztán a Washington visszahordó specialistájának, DeAndre Carternek a kezéből halászta ki (CB) Rasul Douglas a játékszert (igaz, azt Heinicke begyűjtötte végül a földről). Ezzel még nem ért véget a potyogtatás, a sípcsont sérüléséből még nem tökéletesen felépült, ám a játékot már vállalni tudó (RB) Antonio Gibson szintén elhullajtotta a labdát, amit első látásra (S) Darnell Savage be is gyűjtött. Viszont a bírók máshogy látták, tehát folytatódhatott a Washington támadása harmadik és kettővel. A visszakapott lehetőség ellenére mégsem tudott pontokat szerezni a vendégcsapat, mivel a Packers védelme újra kitett magáért. A negyedik negyedre a biztos vezetés tudatában higgadtan kifutó vendéglátók már csak annyit adtak ki magukból támadó oldalon ami a mérkőzés biztos, győztes lezárásához kellett, ez egy sikeres Crosby mezőnygóllal megvalósult, a fennmaradó időben pedig a fővárosiaknak már csak a végeredmény kozmetikázására maradt idejük.

Videó összefoglaló a mérkőzésről:

Pozitívumok

  • Nagyon jól és hatékonyan működött a passzjáték és végre a tight endeknél Marcedes Lewis mellett Robert Tonyan, illetve az elkapóknál Allen Lazard is megmutathatta kiváló képességeit. Emellett Davante Adams természetesen hozta a tőle elvárható szokásos remek teljesítményt.
  • A redzone védekezésünk hihetetlenül jó volt a Washington ellen, ez azért meglepő, mert idáig ebben volt a legrosszabb a Packers D. Eddig, ha az ellenfél eljutott a vörös zónába, mindig TD-t kaptunk – most viszont egyszer sem.
  • A passzsiettetők is odatették magukat ahogy kell, (OLB) Rashan Gary 2, (DL) Kingsley Keke 1,5, (DE) Dean Lowry 0,5 sackkel keserítette a vendég irányító életét a meccs folyamán. Jó lenne, ha ez az intenzitás megmaradna a folytatásban is.
  • A védelemben még a fent említettek mellett (S) Adrian Amos, (S) Darnell Savage, (CB) Chandon Sullivan és (CB) Rasul Douglas remek teljesítményét méltatnánk.
  • Végre írhatunk némi pozitívumot a special teamről. Igaz, hogy összesen 100 yardot hordott vissza DeAndre Carter a kirúgásainkból, ám 4 próbálkozásból jött össze neki ennyi, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag annyit átlagolt csak visszahordásonként (a leghosszabb is csak 28 yard volt neki), mintha simán touchbackről indult volna a csapata a kirúgások után. Emellett volt egy szép blokkolt mezőnygól kísérlet is, az “E.T. karú” újonc védőfalember Tedarrell Slatonnak köszönhetően. Corey Bojorquez meg megrúgta a tökéletes puntot, konkrétan 0 yardra odatette a bőrtojást a Washington gólvonalára.
  • Külön öröm volt látni, hogy Aaron Rodgers milyen felszabadultan és jókedvvel (és magabiztosan) játszott, szinte minden játék után mosolyogva jó kedélyűen konstatálta az eredményt függetlenül attól, hogy sikeres volt a játék vagy sem. Ez szemmel láthatóan pozitívan hatott a többi játékosra is, ami jó dolog, hisz jelentősen javította a csapat morált.
  • A vezetőedző is dicséretet érdemel, mivel sikeresen el tudott térni a sablonos játékhívásoktól, s ezzel hatékonyabbá tudta tenni a támadó oldal munkáját. A pl. rögtön a meccs elején passzjátékokkal operáló LaFleur ezzel megmutatta, hogy szükség esetén képes a megújulásra, a változtatásra-váltásra, ha az adott mérkőzés éppen azt kívánja. Emellett az utóbbi meccseken azt is bizonyította, hogy a mérkőzések közben is jól bele tud nyúlni a játékmódunkba, ha kell.
  • Tovább sikerült javítani a turnover mutatónkat, ennyi labdaszerzéssel meccsenként ki tudnánk egyezni a folytatásban is.

Negatívumok

  • A futás elleni védelmünk nem volt valami jó ezen a találkozón, futott TD-t ugyan nem tudott szerezni a vendégegyüttes, ám így is 195 yardot nyargaltak össze ellenünk, amiből szégyenszemre 95-öt a Washington irányítója tett meg ellenünk.
  • A játékosok közül AJ Dillon volt most főként a fekete bárány, 2 fumblija volt a meccs folyamán, ez azért luxus. Mellette a nemrég érkezett (ILB) Jaylon Smith gyenge produkciójától se voltunk elájulva, illetve Eric Stokes és Krys Barnes teljesítményét láttuk a szokásosnál gyengébbnek. Kenny Clark se “harapott” annyira mint múlt héten, igaz volt több QB siettetése, de szerelést vagy sacket nem tudott most csinálni egyet sem.
  • Azért a miheztartás végett a special teamet itt is megemlítjük, mivel az a blokkolt mezőnygól kísérlet bizony nem volt szép látvány.
  • A futójátékunk is hagyott maga után némi kívánni valót, igaz, hogy LaFleaur meglepően sok passzjátékot hívott ezen a mérkőzésen, de ettől függetlenül se parádéztak a futóink. A földön mindössze 57 yardig jutott a RB triónk és futott TD-t se sikerült szerezni a találkozón.
  • A támadófalunk elég vegyes képet mutatott, alapjában véve nem funkcionált rosszul, ám voltak gyengébben szereplő összetevői (Billy Turner, Royce Newman, Jon Runyan), akik révén a vendégek három alkalommal be tudták zsákolni a karmesterünket (ebből kettőt Jonathan Allen csinált meg egyedül).

Összegzés

Ha szigorúan vesszük, akkor tulajdonképpen “csak” hozta a csapat a kötelezőt, azonban figyelembe véve a liga csoportjaiban jelenleg uralkodó kaotikus állapotokat (pláne az NFC csoportjaiban), akkor azt kell, hogy írjuk ez egy igenis fontos győzelem volt. Nem csupán a csoportelsőség megőrzése miatt, hanem annak tekintetében is, hogy most egymás után két kemény ellenféllel kell játszanunk a folytatásban (Cardinals, Chiefs). A Bears vereségével leszakadni látszik, a Lions meg már valószínűleg a jövőévi draftra koncentrálhat lassan, viszont a pihenőhétről visszatérő Vikingek még versenyben maradhatnak, ha elég jól össze tudták szedni magukat a bye weeken. Tehát nekünk nagyon kellett ez az önbizalomnövelő győzelem a jó folytatáshoz, hiszen a rövid héten a csütörtök esti rangadót az egyetlen idáig veretlen csapat otthonában kell majd megvívnunk. A Cardinals bitang erős csapattá “érett össze” az utóbbi időben, minden szempontból rendkívül veszélyes ellenfél. Ellenük sokat számíthat majd, hogy milyen hangulatban érkezik hozzájuk a csapat a hét közepén.

Kommentek