Week 4 – Beharangozó

Green Bay Packers – Dallas Cowboys

2025.09.29. 2:20, AT&T Stadium, Arlington, Texas

Váratlan vereség rontotta el a múlt héten a remek szezonkezdetet. Most viszont a sok sebből vérző Dallas Cowboys vár a csapatra – a meccsnek külön pikantériát ad Micah Parsons és Kenny Clark szereplése.

Packers előzmények

A Browns ellen, ahogy várható volt, a védelemre nem igazán lehetett panasz (kétszer azért benéztek egy-egy futójátékot), a támadósor és a special team viszont nagyon alulteljesített. A támadóknál elsősorban a fal teljesítményét lehet emiatt okolni: igaz, hogy a Browns Myles Garrett-vezette védőfala az egyik legjobb a ligában, valamint egy snap után kiderült, hogy Zach Tom még nincs rendben és hamar lesérült Aaron Banks is, de ez sem lehet mentség arra, hogy csapatszinten 15,5-es (!!!) passz-blokk grade-et sikerült produkálni a PFF-nél. Ez 2021 óta a leggyengébb, amit egy csapat elért, ráadásul a Packers soha (vagyis amióta a PFF grade-el, 2006-tól) nem kapott 39-nél alacsonyabb értéket.

Nem csoda, hogy Jordan Love-nak a passzjátékok során átlagosan 1,99 másodperc alatt már nyomással kellett szembesülnie – az első három hetet nézve egy irányító sem nézett szembe ilyen hamar pressure-rel.

A falban a leggyengébb láncszem ezúttal Jordan Morgan volt. Eleve furcsa volt, hogy ő került Tom helyére jobb tackle-nek, miután eddig végig vagy guardként vagy bal tackle-ként szerepelt az edzéseken is. Sajnos azonban azután is kriminális volt a játéka, hogy Banks sérülése után az ő helyére került bal guardnak. Rontotta a helyzetet, hogy Elgton Jenkins is élete egyik legrosszabb meccsét játszotta.

Vigaszként annyit lehet talán mondani, hogy ennél csak jobb jöhet, különösen a passzsiettetésben finoman szólva sem remeklő Cowboys ellen. Még akkor is, ha Tom és az edzésen megsérülő Anthony Belton biztosan hiányozni fog, és Banks játéka sem valószínű. Rasheed Walker is hagyott ki edzéseket a héten, de ő játszani fog, így várhatóan a Kinnard-Rhyan-Jenkins-Morgan-Walker kezdőötössel áll fel a csapat. A depth viszont nagyon vékony, hiszen csak Donovan Jennings és a gyakorlócsapatból frissen felhozott Brant Banks áll még rendelkezésre, illetve vélhetően a meccskeretbe kerül majd szintén a gyakorlócsapatból Lecitus Smith.

Irányítóposzton ugyan Jordan Love továbbra is szerepel a heti injury reportokon bal hüvelykujja miatt, de ez csak formaság, a játéka nincs veszélyben. Arra viszont figyelnie kell, hogy ne kövessen el újabb olyan mentális hibát, mint a Browns elleni interceptionnél, még akkor is, ha Matt LaFleur saját magát és a rossz játékhívást okolta.

Futóposzton Josh Jacobsnak nem sikerült a rekordbeállítás és nem szerzett sorozatban 12. alapszakaszmeccsén is TD-t. Ezen kívül is eléggé szenvedett a Browns betonvédelme ellen, és a faltól sem kapott segítséget – reméljük, javulni fog végre a futásblokkolás. A múlt héten Emanuel Wilson már tehermentesítette néhányszor, Chris Brooks pedig továbbra is a fő harmadik downos futó.

Az elkapók közül Matthew Golden már többször is megmutatta a sebességét, és a Cowboys ellen vélhetően az eddiginél is több lehetősége lesz erre. Dontayvion Wickset mintha kicserélték volna erre a szezonra, eddig nyoma sincs az elmúlt két év dropjainak – ha így folytatja, szép karrier elé nézhet. Romeo Doubs továbbra is Love egyik kedvenc célpontja. Savion Williamst alighanem ismét gadget játékoknál láthatjuk majd főleg, Malik Heath fő feladata pedig a blokkolás, de két hete megmutatta, hogy elkapni is tud.

A tight endek közül Tucker Krafton látszott a kisebb sérülése, egy csúnya dropja is volt – viszont bízhatunk abban, hogy ez a hét elég volt neki a felépüléshez. Ráadásul ott van a szintén jó kezű Luke Musgrave, és a blokkoló TE John Fitzpatrick is megmutatta, hogy ő is el tudja kapni a labdát, ha nem figyelnek rá.

A védelemben elsősorban a pass rush-t kell kiemelni: míg tavaly ez volt az egység gyenge pontja, idén a Packers az egyetlen csapat, amelynek négy játékosa is már kétszámjegyű nyomást gyakorolt az ellenfelek irányítóira: Parsons 15, Devonte Wyatt és Rashan Gary 13-13, Lukas Van Ness 11. Parsons ráadásul úgy érte el ezt, hogy pass rush snapjai kétharmadában duplázzák, 11%-ában pedig triplázzák.

Különösen Van Ness fejlődése szembetűnő, egyre többször mutatja meg, miért is láttak benne első kört érő tehetséget. Ha továbbra is így játszik, akkor mind Parsons, mind a sackeket mostanában ipari mennyiségben termelő Gary is több pihenőt kaphat, így frissek maradhatnak a meccsek végére is.

A fal közepén Wyatt már tavaly év elején, a sérüléséig, mutatta jeleit, hogy különösen passzjátékoknál nagyon domináns tud lenni, idén pedig ehhez a formájához tért vissza, ahogy a fenti számok is mutatják. Mellette Colby Wooden és Karl Brooks egyelőre feledteti Kenny Clarkot (különösen a tavalyi játékát), futás ellen pedig egyelőre az UDFA Nazir Stackhouse-ra se lehetett sok panasz.

A linebackereknél Quay Walker továbbra is élete formájában játszik, de ne feledkezzünk el Edgerrin Cooperről sem, akinek a játéka nem annyira látványos, mint tavaly, hiszen kevesebbet blitzel (ha működik a négy fős pass rush, akkor nincs is szükség erre), de rendkívül hasznos. Ráadásul idei limitáltabb szerepében Isaiah McDuffie is egész jól teljesít.

A CB-sor eddig kellemes meglepetés – persze ilyen pass rush mellett könnyebb dolguk is van. Hogy mennyire jól játszanak, azt leginkább azzal lehet leírni, hogy alig venni észre többségüket a pályán, kivéve, amikor leütnek egy-egy passzt. Mind Nate Hobbs, mind Keisean Nixon, mind Carrington Valentine, mind a slot cornerként szereplő Javon Bullard nagyon megbízható eddig idén – utóbbi viszont agyrázkódása miatt most lehet, hiányozni fog.

A safetyk közül Xavier McKinney megszerezte idei első interceptionjét – igaz, a csapat jobban járt volna, ha csak leüti a labdát, ugyanis negyedik kísérletről volt szó, vagyis sokkal előrébbről jöhetett volna a támadás. De ennyi belefér, Evan Williams pedig továbbra is jól egészíti ki a játékát.

A special teammel viszont vannak gondok, és emiatt egyre többen kezdik el feszegetni Rich Bisaccia ST-edző felelősségét is. És itt nem a blokkolt mezőnygólról van szó, előfordulhat egy ilyen hiba, hanem pl. arról, hogy rengeteg a szabálytalanság az egységben. Persze, előrelépés, hogy a bottom five helyett most már azért inkább a középmezőnybe tartozik az egység, de a liga legjobban fizetett ST-edzőjétől ennél mindenképp több lenne az elvárás. De tegyük hozzá azt is, hogy Daniel Whelan továbbra is minden dicséretet megérdemel.

Cowboys előzmények

A Cowboysnál az új stáb (Brian Schottenheimer vezetőedző, Klayton Adams OC, és a Bearsből ismerős Matt Eberflus DC) nem kezdte jól az évet, és ez még óvatos megfogalmazás. Az első héten még tartották magukat az Eagles ellen, de azóta különösen a védelmük gyengélkedik, ezt mutatja, hogy a Giants 37 (!), a Bears pedig 31 pontot szerzett ellenük – és utóbbi meccsen már a támadósor se remekelt. A védelem állapotát jól mutatja, hogy 6,5 yardot engednek átlagban játékonként, míg az ellenfelek irányítói átlag 125,3-es QB ratinget értek el ellenük (mindkettő a második legrosszabb mutató). Különösen nyomásgyakorlásban gyengék, mind az összesen 4 sack, mind a 12 QB hit az ötödik leggyengébb a ligában, így nem csoda, hogy hosszú passzokkal is rendkívül sebezhetőek. Más lenne ugye a helyzet, ha lenne egy kiváló pass rusherük…

Pedig Dak Prescott nem is játszik annyira rosszul, igaz, a Bears ellen már ő is hibázgatott. A cseréje John Milton, aki be is állt a múlt héten, hamar el is adta a labdát.

Futóposzton viszont erősödtek tavalyhoz képest, Javonte Williams újjászületett felemás denveri időszaka után, és úgy tűnik, végleg maga mögött hagyta sérülését. Váltótársa Miles Sanders, akiben benne vannak a nagy játékok, ugyanakkor hajlamos elpotyogtatni a labdát.

Az elkapósorban viszont lesz egy nagy hiányzó: a csapat talán legjobb játékosa, CeeDee Lamb ugyanis bokasérülés miatt nem léphet pályára. A hiányában George Pickens lesz az első számú elkapó, akiben ugyanúgy benne van, hogy parádés elkapásokkal 100 yard fölé jut, mint az, hogy egész meccsen alig halljuk a nevét. Jalen Tolbert és Kavontae Turpin kezd még mellette, utóbbinak a sebességét mindenképp tisztelni kell. Rajtuk kívül csak az a Ryan Flournoy bevethető, akinek összesen két elkapása van eddig.

Így előtérbe kerül a tight endek szerepe, elsősorban a kiváló kezű Jake Fergusoné, aki nem annyira szerepel a reflektorfényben, ugyanakkor 27 (!) elkapása van már idén, ez a legtöbb a TE-k között. Luke Schoonmaker kevesebb vizet zavar.

És ezzel elérkeztük a támadófalhoz, ami éveken át a Cowboys fő erőssége volt – de nem most. Nincs már pl. Zach Martin, és ugyan Tyler Smith jól játszik bal guardként, ezzel szinte ki is merültek a pozitívumok. Főleg úgy, hogy a center Cooper Beebe sérültlistán van, a jobb guard Tyler Booker pedig szintén megsérült, őket Brock Hoffman és TJ Bass pótolhatja – különösen utóbbival szemben lehet a védőfalnak keresnivalója. A fal két szélén Terence Steele-t és Tyler Guytont láthatjuk majd, de egyikük sem a megbízhatóság szobra: Steele 11, Guyton 13 siettetést engedett már idén, 3, illetve 4 büntetés mellett.

A védelemről írtuk korábban, mennyire gyengélkedik, pedig nevek alapján nem lenne reménytelen az egység. Kezdjük mindjárt Kenny Clarkkal, aki a Parsons-trade keretében került Dallasba, és eddig nem is okoz csalódást. Mellette Osa Odighizuwa a kezdő, akinek idénre kicsit visszaesett a játéka, mint ahogy Solomon Thomas is már messze van a fénykorától. A korábbi első körös Mazi Smithről pedig lassan ki lehet jelenteni, hogy nagy bust lett.

A fal szélén a szebb napokat látott Dante Fowler és Sam Williams a két kezdő, és a Packers ellen már vélhetően a korábbi 1/1, a nemrég igazolt Jadeveon Clowney is pályára lép majd. Rajtuk kívül Marshawn Kneeland és Donovan Ezeiruaku is tud villanni, amit idén még nem mutattak meg ugyan, de reméljük, nem most kezdik el.

A linebackersor is jó nevekből áll, ami viszont nem párosul kiemelkedő teljesítménnyel. Ráadásul Kenneth Murray, Jack Sanborn és Damone Clark mögött csak Marist Liufau és Shemar James jelent mélységet, DeMarvion Overshown ugyanis sérült.

Sérülésekkel küzdött a secondary is, de a legjobb CB, Daron Bland, elvileg felépült és vasárnap pályára lép. Trevon Diggs viszont egyre inkább úgy tűnik, egyszezonos csoda volt – igaz, akkor is csak a rengeteg interceptionje miatt beszéltek kevesebbet a coverage-ben elkövetett hibáiról. A Billsnél csalódást keltő Kaiir Elam a harmadik kezdő, depthként pedig, Shavon Revel sérülése miatt, jórészt kevéssé ismert játékosok bevethetők.

A safety-sor elsőre jól néz ki Donovan Wilsonnal és Malik Hookerrel, mögöttük Juanyeh Thomasszal és Markquese Bell-lel, a pályán azonban már nem mutat ilyen jól a játékuk.

A special team viszont a csapat erőssége: Brandon Aubrey az egész liga egyik legjobb rúgója, 60 yardon túlról is olyan magabiztossággal rugdossa a mezőnygólokat, mint más 40-ről. Bryan Anger punter megbízható, a visszahordásoknál pedig nagyon kell figyelni Turpinre.

Ami döntő lehet

• A legfontosabb: a passzblokkolás. Meg kell védeni Jordan Love-ot, sérülések ide vagy oda, még egyszer nem elfogadható annyira gyenge OL-játék, mint a Browns ellen. Ez azért is rendkívül fontos, mert Love, ha nincs rajta nyomás, akkor 85%-os pontossággal passzol idén, ami egyébként a legjobb a ligában. Ráadásul szeretheti is a stadiont, emlékezzünk vissza a két évvel ezelőtti playoffban nyújtott kiemelkedő itteni játékára.

• Különösen kiemelkedő a játéka a 20+ yardos passzokban, amelyekben (gyakoriságot és pontosságot nézve) szintén ligaelső. Párosítva ezt azzal, hogy a Cowboys védelme viszont a leggyengébb az ilyen passzok ellen, ez döntő faktor lehet.
• Ehhez kapcsolódik, hogy a dallasi lehet Matthew Golden nagy meccse. Emlékszünk még, Christian Watsonnak is egy Cowboys elleni meccs hozta meg az áttörést, hátha megtörténik ez Goldennel is.
• De nem lehet csak passzjátékra hagyatkozni, futójátékra is szükség van, ehhez pedig az eddiginél sokkal jobb blokkolás kell a faltól. Jacobs ugyan hiába nagyon jó abban, hogy az elvárhatóhoz képest extra yardokat hozzon, ha nem nyitnak neki utat, ő sem tud mit tenni.
• A Cowboysnál viszont pont a futójáték az egyik erősség. Javonte Williams idén 5,3-as, vagyis kiváló átlaggal fut, az ő megállítása kulcskérdés lesz. Itt a fal mellett a linebackerek szerepe is fontos.
• Szintén meg kell állítani Fergusont, aki eddig Prescott legmegbízhatóbb célpontja volt. A Packers ugye elsősorban zónázik, de így is elsősorban Walker, Cooper, Williams vagy (ha játszhat) Bullard felelőssége lesz legtöbbször a TE.

• Sokat számít az is, mennyire lesz nyomás Prescotton, aki olyankor hajlamos hibázni. Parsons, hiába van továbbra is jóban az irányítóval, a csere körülményei miatt extra motivációval lép pályára, illetve Gary is biztosan folytatni szeretné sacksorozatát.
• Turpin visszahordásaira nagyon kell figyelni, bármikor képes otthagyni az összes védőt, legyen szó akár puntról, akár kickoffról. A special team most nem hibázhat.
• A turnoverek mindig fontosak egy meccsen: Love-nak is vigyáznia kell a labdára, és el kell kerülni a fumble-öket – a védelemről viszont tudjuk, hogy mindig labdára éhesen játszanak.
• És végül az is fontos, hogy mentálisan „ott legyen” a csapat, a koncentráció hiánya ugyanis többek között a szabálytalanságokban jelentkezik. A Browns ellen 14 (!!!) zászlót kapott a csapat, ebből ráadásul sok volt a snap előtti, pl. false start miatt. Ezek számát jelentősen csökkenteni kell.

Érdekességek

• Nem lehet mással kezdeni ezt a szakaszt, mint Parsons visszatérésével, és persze Kenny Clark első meccsével a Packers ellen…
• Ez lesz az első vasárnap éjszakai meccs a két csapat között Dallasban.
• A Packers örökmérlege 22-17 a Cowboys ellen (az alapszakaszban 17-13), de az elmúlt öt meccs közül mindet sikerült megnyerni, az elmúlt 11-ből pedig 10-et.
• A Packers eddig öt meccset játszott az AT&T Stadionban, mindet megnyerte, és mindig legalább 34 pontot szerzett.
• Schottenheimer újonc vezetőedző, így egymás ellen még nem játszottak LaFleurrel, de utóbbi mérlege 3-0 a Cowboys ellen.
• Rich Bisaccia 2013 és ’17 között a Cowboys ST edzője volt.
• Matt Eberflusnak a Bears edzőjeként Luke Getsy volt a támadókoordinátora – utóbbi nemrég visszatért a Packers stábjába.
• McKinney, Jacobs és Diggs az Alabamán, Jenkins és Prescott a Mississipi State-en, Evan Williams és Bland a Fresno State-en, Rasheed Walker, Parsons és Miles Sanders a Penn State-en játszott együtt, míg a Georgia Egyetemen Pickens csapattársa volt Bullard, Wyatt, Quay Walker, FitzPatrick, Stackhouse és Warren Brinson is. Golden és a Cowboys harmadik számú futója, Jaydon Blue pedig még a középiskolából ismerik egymást.