3. hét Értékelő

Green Bay Packers @ Cleveland Browns

10 – 13

A mérkőzés

Ha a Washngton elleni egy héttel korábbi meccsre azt írtuk ritka találékozók egyike, akkor a múltheti Browns ellenire ez méginkább igaz, hisz átlagban négy évente akad csak össze a két együttes az alapszakaszban, legutóbb 2021-ben diadalmaskodott a Packers hazai pályán az Ohioi alakulat felett. 1953 óta mindössze 22 alkalommal mérte össze a tudását egymás ellen a két gárda. Ami viszont fontosabb tény, hogy pontosan 20 éve (2005.09.18 óta) nem volt képes legyőzni a Browns a Sajtfejeket, egészen a múlt vasárnapig. Ez tipikusan az a mérkőzés volt, ahol néhány végzetes (egyéni) hiba történelmet írt. Mi is történt pontosan? Lássuk részletesebben!

Rövid videó összefoglaló a mérkőzésről:

A játék összképét egyértelműen a védelmek csatája határozta meg, annak ellenére, hogy a vendég csapat támadó sora papíron sokkal magasabban rangsorolt jelenleg a ligában. Ennek ellenére LaFleur támadó gépezete igencsak bukdácsolt. A házigazda védelme eleve a legjobbak közé tartozik, ám ezen a mérkőzésen extra motiváltan és kegyetlenül jól játszottak. Ami elsőre szembetűnő volt, az a hihetetlenül jó hazai passrush, főként az elit edge Myles Garretnek és a kiváló formában levő Maliek Collinsnak köszönhetően. Jordan Love az elejétől fogva nagy nyomás alatt volt, ráadásul a foghíjas támadó fal tovább rontotta a helyzetet Green Bay szempontból (Zach Tom korai kiesése hatalmas érvágás volt). Bár a második negyed elejére sikerült némi előnyhöz jutnia a vendégeknek egy sikeres mezőnygól kísérlettel, a félidőig maradt a pontnélküli védelmek csatája. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy Flacco (és a Browns támadó koordinátor) abszolute nem vállalt semmi kockázatot és szinte végig egyszerű, playekkel próbálkoztak, melyekből a futásaik egész jól működtek. A másik oldalon meg a Garrett- Collins-Huntington-Wright kvartett “legeltette” a vendég 10-est, aki néha érthetetlen módon nem igazán tudott időben szabadulni a labdától, így nem csoda az öt benyelt sack. Igaz, ebben azért nagy szerepe volt a gyengén muzsikáló támadó falnak és a behívott játékoknak is, melyekben számunkra meglepő módon alig volt futás (ami gyorsította volna a labdától való szabadulás lehetőségét) és ekkor még a mostanában sokat használt trükkösebb játékok se jöttek. Tehát jogos a kérdés: akkor vajon mi volt az elképzelés egy ilyen bitang erős védelemmel ellen? Az egyértelmű volt, hogy Lovenak alig marad ideje célpontot keresni, mert folyamatosan odaértek rá, ilyenkor a futás, a gyors screen passzok (TE vagy slot WR-re) működhet, ezt még egy szerényebb képességű középiskolai edző is tudja. Sajnos LaFleur érthetetlen módon mégsem ezeket hívta. Nem beszélva arról, hogy több időkérést is el kellett “égetni” olyan gyermeteg hibák miatt, hogy az offense nem volt képes időre felállni és elindítani a playt. Persze tudjuk, könnyű fotelből okoskodni, de a Browns védelem borzasztóan egyszerűen dolgozott, mégis nagyon hatékonyak tudtak maradni. Szerencsére a Packers “D” se lazsált és a második negyed végén még labdát is tudtak szerezni a tavaly “ballhawk” módban üzemelt Xavier McKinney révén, ezzel 0 ponton tartva a nagy pihenőre a házigazdákat. A félidőben aztán történhetett valami a vendég öltözőben, ugyanis a nagyszünet után mozgalmassabbá vált a Zöld-Arany támadó játék, jöttek végre a futások, az RB screen passzok és a redzone-ba érve egy meglepetés passz vagyis a Pack Fitzmagic. Az idáig főként csak blokkolásra használt John Fitzpatrickre nem figyelt eléggé a hazai védelem, a csúnyán egyedülhagyott TE-t jól vette észre Love az endzoneban és azonnal büntett, John pedig élete első NFL touchdownját ünnepelhette. Biztosnak tűnő előny. Hogyan tovább? Kell a jó védelem. Van jó védelem. Telik az idő. Mi baj lehet? Semmi. Csupán nüanszok. Sorsdöntő nüanszok. Egy Jacobs drop, egy elrontott szerelés Judkinsszon, vagy éppen amikor ÖT védő is alig tud földre vinni egy újonc tight endet. Végül pedig a végzetes interception, amelynél elkapót még a zónában sem találtunk ahova dobta Love a labdát. Az ekkorra már vérszemet kapott Browns offense újult erővel indulhatott meg ráadásul rögtön a vendég gólvonal közelében. Az újonc második körös Quinshon Judkins köszönte szépen, élt az adódó lehetőséggel és átnyargalt az ekkor már ereje végén járó Packers D -line-on. Ennek ellenére csak egy pontszerzés kellett LaFleur csapatának, hiszen az idő nekik dolgozott. El is verekedte magát a wisconsini támadó egység a mezőnygól távolságig, (ahol még egy fumble gyanús esetet is átvészeltek) ám jött a legnagyobb meglepetés a találkozón, Brandon McManus rúgását blokkolni tudta a Cleveland és a megszerzett labdával 20 másodperce maradt átérni az ellenfél térfelére rúgástávolságba. A dráma a legvégére (ahogy kell) csúcsosodott ki, amikor Andre Szmyt két másodperccel a lefújás előtt 55 yardról magabiztosan bevágta a sárga villák közé a disznóbőrt. Nincsenek szavak…

Pozitívumok

• A védelem ezen a meccsen vegyes képet mutatott, Míg a találkozó első felében remekül teljesített, úgy a végére borzasztóan “elfáradt”. Azért az első félidőben végzett munkájuk mindenképpen megsüvegelendő, hisz 0 ponton tudta tartani Flacco támadó egységét

• A védelemből főként (DE) Rashan Garyt emelnénk ki, aki a Parsonsra helyezett fokozott figyelmet kihasználva kamatoztatta kiváló képességeit. 2 sack és három egyéni szerelés került be a neve mellé a statisztikába. Neki nagyon jót tett Micah érkezése.

• (S) Xavier McKinney újra interceptiont ért el, ennek azért ugyancsak tudunk örülni
• (LB) Quay Walker volt egyértelműen a védelem motorja, egészen elképesztő munkát végzett, mindenhol ott volt és mindenhova odaért ahova kellett. Nemcsoda, hogy 14 tackle-t jegyzett a mérkőzés folyamán.
• A támadó oldalon az újonc (WR) Matthew Golden kapta el a legtöbb passzt és yardot (érdekesség képpen mellette RB Josh Jacobs volt a legeredményesebb elkapó 44 yarddal) , azonban ami a legfontosabb, hogy senki nem ejtett el labdát ami fontos pozitívum a tavalyi drop dömping után.

Negatívumok

Érthetően több a negatívum vesztes meccs után:

• Nem ment a futójáték. Jacobs mindössze 30 yardot tudott összehozni, de a csapat összesen sem érte el a 100 yardot (81 yard volt a total), ráadásul futott TD-t sem sikerült szerezni.

• A speciális egység egyértelműen a negatívumok közé sorolandó, igaz visszahordásokban elég jól teljesítettek (összesen 86 yardot vittek vissza punt és kickoffból), de az elrontott mezőnygól megbocsájthatatlan hiba jelen esetben. Nem lepődnénk meg túlzottan ha emiatt meginogna az igencsak agyonfizetett Rich Bisaccia ST vezetőedző pozíciója.

• A play hívásokkal nem voltunk megelégedve, főleg a mérkőzés első szakaszában. A brutális hazai passrush gyakorlatilag folyamatosan letarolta Loveot, amit nem tudott elég gyorsan lereagálni LaFleaur. Tőle nagyobb profizmust várunk ennyi év tapasztalattal a háta mögött.
• Love interceptionja nagyon csúnya volt, tavaly sajnos láttunk belőle pár hasonlót, reméljük idén ez volt az első és utolsó.
• Lukas Van Ness kicsit eltűnt, igaz kevesebbet volt pályán mint a Commanders ellen.
• Gary kiváló szereplése ellenére a passrusht se éreztük eléggé erősnek. Flacco ugyan dobott egy interceptiont, de elég sokszor maradt bőven ideje célpontot találni (főleg Njokut és Tillmant)

• A secondary is felemás képet mutatott, hisz az INT szép volt, ám voltak helyzetek ahol csak fogtuk a fejünket (7 elvétett szerelés, meg öten kergettek egy játékost mire nagy nehezen sikerült levinni, stb)
• A futás elleni védelemnek se ez volt a legjobb meccse, 96 yardot és egy futott TD-t “nyeltek be”
• Szabálytalanságok terén dorgálást érdemel a csapat, 14 sárga zászlót dobtak rájuk amiből 75 yard mínusz lett. Ez nagyon sok. (egy drive-nyi elvesztett yard)
• Sok volt az egyéni hiba, amelyek önmagukban nem voltak kiugróan vészesek, ám összeadódva a bukás láncolatává értek. Lehet ezt a balszerencse számlájára írni, de mi nem hiszünk a szerencsében és a balszerencsében sem. Ezek a hibák kiküszöbölhetők nagyobb összpontosítással, ami ezektől a játékosoktól ezen a szinten elvárható.

Összegzés

Nincs nagy baj, de talán a legjobbkor jött a kijózanító pofon. Ebből a meccsből tanulni kell és a Cowboyst nem szabad félválról venni a bye week előtt. Ráadásul a csoportriválisok is kezdenek felzárkózni, tehát kezd a csoport ismét kiéleződni. A dallasi derbi nagyon fontos lesz, konferencia szempontból és a csoportpozíció megtartása végett is. Nem lehetetlen Dallasban győzni, ezt mi tudjuk a legjobban, hisz mi győzni járunk oda évek óta, ám ennek ellenére nem szabad átesni a ló túloldalára. Higgadt, előre jól megtervezett stratégiával kell elutazni Texasba.