Beharangozó: Chicago Bears – Green Bay Packers

2026. 10. 11. 19:00, Lambeau Field, Green Bay, Wisconsin

A második hazai meccs mindjárt az ősi rivális ellen: hosszú ideig nem ehhez voltunk szokva, de most egyértelműen a vendégek számítanak esélyesnek, még úgy is, hogy kezdő irányítójuk valószínűleg nem játszik majd.

Packers előzmények

A múlt héten nagy nehezen sikerült végül nyerni a szintén a csereirányítóval játszó Buccaneers otthonában – a győzelmet azért valamelyest felértékeli, hogy a Tampa Bay milyen magabiztosan nyert aztán Dallasban a csütörtök éjszakai meccsen.

Ezzel együtt, azért a csapat nem lehet túl büszke a teljesítményére, még úgy sem, hogy a leginkább problémás egység, a támadófal érezhető javulást produkált, és Matt LaFleur is láthatóan más gameplannel érkezett a meccsre. De nézzük a részleteket.

Először is, sokkal gyorsabbak lettek a passzjátékok: Jordan Love átlagosan 2,2 másodperc alatt szabadult a labdától, ezzel jelentősen csökkentve annak esélyét, hogy a nyomás odaérjen hozzá. Összesen 9 olyan play volt, amikor 2,5 mp után passzolt – ebből háromszor nyomás alatt volt, ami azért árnyalja a támadófal teljesítményét. Az egész szezont nézve egyébként, Love a passzjátékok 62,2 százalékban passzol 2,5 másodpercnél kevesebb idő alatt – amikor ennél tovább tartja a labdát, a playek kétharmadában (!) siettetik (41/62). Vagyis, ha így nézzük, a Tampában látott egyharmados arány, bár igen magas, a korábban mutatotthoz képest fejlődést jelent…

A támadófalban egyébként Laken Tomlinson beállása jelentett komoly előrelépést, ami abban is meglátszott, hogy feléledt a futójáték. Jól szállt be RG pozícióban Travis Glover is, de valószínűleg ő most vasárnap a cserepadra szorul, hiszen úgy tűnik, Kevin Zeitler, a csapat legjobb egészséges falembere, játékra kész. Az is elképzelhető persze, hogy az eredetileg tackle Glover a leggyengébb láncszem, Anthony Belton helyén kap majd lehetőséget a fal jobb szélén. A center Sean Rhyan és a LT Jordan Morgan helye biztos, bár az újonc Jager Burton az edzéseken sokat szerepelt centerként.

Ha már a futójáték feléledése szóba került: a blokkolás már elfogadható volt, a futóknak viszont lenne hova fejlődni. Értjük, hogy Marshawn Lloyd gyakorlatilag két évig nem játszott, mégis megdöbbentő, mennyire rosszul lát a pályán, mennyire nem ismeri fel, hol alakulnak ki blokkok, merre lehetne megindulni. Kaleb Johnsonnál pedig az a probléma jött elő, ami már Pittsburgh-ben is kísértette: a fumble. Ráadásul Chris Brooks megsérült, és hiába került fel a gyakorlócsapatból az aktív keretbe Pierre Strong, Brooks blokkolása nagyon fog hiányozni.

Ezt megoldandó, a tight endek közül vélhetően nagyobb szerepet kap majd a fő blokkoló (és ebben eddig kifejezetten jól teljesítő) Mark Redman, de lehet, Josh Whyle-t is többet láthatjuk majd a pályán. Tucker Kraftnak és Jonnu Smith-nek az elsődleges feladat továbbra is az elkapás marad.

Kraftnak ebben van is hova javulnia, hiába a bravúros TD-elkapása, hiszen a PFF szerint három, más források szerint már öt (!) elejtett passza van idén. Eleve, a Packersnél találjuk idén a legtöbb dropot, összesen, különböző források alapján 12-14-et. A Buccaneers ellen például Bo Melton mutatott be egy elég csúnyát egy hosszú passz után. Christian Watson és Matthew Golden is dropolt már bőven, de ők legalább a yardokat is szépen termelik. A slot WR pozíciója elsősorban továbbra is Skyy Moore-é, hiszen Savion Williams ugyan elkezdte az edzéseket, de még nem került le a sérültlistáról. Melton és J. Michael Sturdivant továbbra is epizódszerepre számíthat.

A védőfalban Devonte Wyatt kicsit ráijesztett a szurkolókra, de aztán később visszatért a pályára. Az ő jó játékára szükség is lesz, hiszen az elmúlt években is látszott: érezhetően gyengébb a védelem, ha ő nincs a pályán és foglalja le a támadófal közepét. Mellette, mivel Javon Hargrave még nem volt 100%-os, Tampában Karl Brooks kapta a legnagyobb szerepet, de ez most vasárnap vélhetően változni fog. Chris McClellan is elég sokat volt a pályán, és mivel ő főleg futás ellen használható, alighanem látjuk majd a Bears ellen is.

A passzsiettetőknél nagy kérdés volt a szezon előtt, hogy ki tudja pótolni Micah Parsonst, akinek a visszatérése még mindig várat magára. Nos, négy meccs után kijelenthető, hogy Lukas Van Ness felnőtt a feladathoz: az ESPN pass rush win rate mutatójában még úgy is a második helyen áll, hogy vasárnap gyengébb meccse volt. A másik kezdő, Barryn Sorrell pedig a futás ellen remekel: ő 9. a run stop win rate kategóriában. Ráadásul az újonc Dani Dennis-Sutton és Brenton Cox is villant már néha – erre lehet, a Bears ellen is szükség lesz.

Az viszont óriási érvágás, hogy a linebackersorból Edgerrin Cooper az egész szezonra kidőlt Achilles-szakadása miatt, hiszen a csapat Parsons utáni legjobb védőjéről van szó. Őt nagyon nehéz lesz pótolni, ha egyáltalán lehetséges. A feladat elsősorban Isiah McDuffie-ra vár majd, ő viszont teljesen más típusú játékos, így a sémákat is át kell alakítani, vagyis Zaire Franklin feladatai is módosulhatnak. Szerepet kaphat a Cooper profiljához jobban hasonlító TyRon Hopper is – meglátjuk, sikerül-e neki végre megtalálni a helyét a csapatban.

A defensive backek közül továbbra is az eddig kiemelkedően játszó Javon Bullard nevét kell kiemelni, aki mind futás, mind passz ellen, mind passzsiettetésben messze átlagon felülit nyújt eddig idén. A CB-sor két szélén viszont már vannak gondok. Brandon Cisse ugyan ígéretesnek tűnik, még ha hibázik is néha (ami egy újonctól azért nem meglepő), Keisean Nixon viszont hétről hétre igazolja, hogy nem üti meg a CB1 szintet. Ráadásul ez a tartalékok közül Carrington Valentine-ra is igaz, Benjamin St. Juste pedig korábbi csapatainál azt igazolta, hogy limitált szerepben tud játszani.

A safety-sorra viszont továbbra se lehet panasz. Sőt, idén Evan Williams eddig gyakorlatilag elhomályosítja Xavier McKinney-t: ha kell, levédekezik egy passzt vagy interceptiont szerez, megállítja a futót, vagy épp sietteti az irányítót.

A special teamen továbbra is látszik az előrelépés: Trey Smack magabiztosan rugdossa 55 yardon túlról is a mezőnygólokat – nála a legnagyobb kérdés, hogy mi lesz, ha jön a hideg. Daniel Whelannek ugyan minden meccsen van egy közepes puntja, de a többi általában kiválóra sikerül. Lehet dicsérni a coverage egységeket is, ráadásul Moore-nak köszönhetően visszahordásokra is lehet számítani.

Bears előzmények

Mostanra egyértelműen kijelenthető: Chicagóban jó döntést hoztak, amikor Ben Johnsont nevezték ki vezetőedzőnek. Hiába ő egy felmérés alapján az egyik, fogalmazzunk így, legkevésbé népszerű edző a többi coach körében, azt nem lehet megkérdőjelezni, hogy a rendszere igencsak működőképes. Ezt bizonyította az előző két meccs is, amikor két különböző csereirányítóval is simán tudtak nyerni az Eagles, majd a Jets ellen.

Caleb Williams kérdéses státuszt kapott a meccsre, de mivel pénteken edzett először, és elég limitáltan, elég nagy esély van rá, hogy nem kockáztatják meg a szereplését. Így ismét Tyson Bagent lehet a kezdő, Case Keenum pedig a csere: ugyan utóbbi jóval pontosabb és jobban olvassa a játékokat, előbbi sokkal atlétikusabb, aminek Johnsonnál nagy jelentősége van.

Persze az is nagyon fontos, hogy milyen támadófal mögött játszanak, márpedig a Bears OL a legjobbak közé tartozik: a PFF-nél a második helyen áll az egység a Broncos mögött. Ráadásul akkor se gyengültek, amikor a kezdő LT, Braxton Jones kidőlt, a helyére beálló Theo Benedet ugyanis hasonló teljesítményt nyújtott. A két legnagyobb sztár a sorban a RT Darnell Wright és a LG Joe Thuney, de Jonah Jackson RG és Garrett Bradbury center is átlag feletti játékot mutat idén, ráadásul a cseresorban ott van a sérüléséből épülgető, hatalmas termetű tackle, Ozzy Trapilo is. A fal belsejében Jordan McFadden, Logan Jones vagy Luke Newman bevethető szükség esetén.

Egy nagy hiányzó lesz a futóknál is: elvileg D’Andre Swift a kezdő, de ő összeszedett egy kisebb sérülést a Jets ellen, ráadásul fumble-t is vétett, így Kyle Monangai lépett előre – akit egyébként sok chicagói szurkoló jobbnak is tart Swiftnél. Vasárnap viszont ő biztosan nem játszik, mert ő is megsérült, így Swiftet Roschon Johnson tehermentesítheti.

Az elkapók közül DJ Moore-t elcserélték a holtszezonban, így Rome Odunze elvileg a WR1, csakhogy idén eddig egyáltalán nem játszik annak megfelelően. Cserébe viszont Luther Burden nagyot lépett előre tavalyhoz képest. A harmadik számú elkapó a rutinos, de sebességéből még nem sokat vesztő Kalif Raymond, depth viszont nem nagyon van, hiszen csak Jahdae Walker és Zavion Thomas van mögöttük.

Annál jobban állnak TE poszton. Colston Lovelandtől több szakértő breakout évre számított, ami ugyan egyelőre várat magára, de a tehetség kétségkívül megvan, ahogyan Cole Kmetben is. Sam Roush is sokat van a pályán, de ő inkább blokkolásban hasznos.

A védelem tavaly annak köszönhetően teljesített kifejezetten jól, hogy nagyon sok labdát szereztek. Idén ezen a téren, ahogy várható volt, valamelyest visszaestek – cserébe általánosságban javult a játékuk.

A védőfal közepén Grady Jarrett a legnagyobb név, mellette a rutinos Kentavius Street a másik kezdő, rotációban pedig elsősorban Neville Gallimore és Jordan van den Berg kap szerepet, de lehet, Shemar Turner is visszatér sérüléséből.

A pass rushért a kiváló Montez Sweat mellett elsősorban Dayo Odeyingbo felel, de Austin Bookerre is nagyon oda kell figyelni – tavaly decemberben ugye ő ütötte ki Love-ot…

A linebackersor nem számít a csapat erősségének TJ Edwards-cal és Devin Bush-sal, de itt van rá esély, hogy Noah Sewell lekerül a PUP-listáról, ami komoly erősítést jelentene, hiszen így D’Marco Jacksont nem igazán kellene pályára küldeni.

A DB-k közé is érkezhet egy visszatérő, a rutinos, ám sérülékeny Kyler Gordon személyében. A két kezdő ezzel együtt marad Tyrique Stevenson és Jaylon Johnson, de fontos a szerepe Cam Lewisnak és az újonc Malik Muhammadnak is, utóbbinak szinte minden meccsen volt egy-egy nagy villanása.

A safety-sor sokat erősödött az elsőkörös újonc, Dillon Thienemann érkezésével. Mellette Xavier Woods a rutint képviseli, Elijah Hicks és Skyler Thomas pedig a mélységet.

A Bearsre éveken keresztül jellemző rúgóproblémákat Cairo Santos valamennyire megoldotta, bár 50 yard fölött azért nem számít biztos lábúnak. A punter Tory Taylor megbízható, a visszahordásoknál pedig elsősorban Raymondra kell nagyon figyelni.

Ami döntő lehet

• A támadójátékot nézve, megint az OL teljesítménye lesz a döntő. Vélhetően most is a gyorsabb passzjátékok dominálnak majd, de ezekhez is meg kell védeni Love-t. Fontos, hogy a Bears 13. a nyomásgyakorlások arányát tekintve, de blitzek nélkül csak 20. Viszont, ha sikerül nyomást gyakorolniuk, az legtöbbször quick pressure-ként (vagyis 2,5 mp alatt) jelentkezik, sokszor ráadásul blokkolatlanul érkező védők személyében. Ugyanakkor, ha az ellenfelek QB-inak van idejük passzolni, a CB-k sebezhetők.
• Az OL azért is fontos lesz, mert értékelhető futójáték nélkül nem lehet ezt a meccset megnyerni. A jó blokkolás persze nem elég: legalább az egyik futótól sokkal jobb játék kell, mint eddig – akár a keretbe most bekerülő Strongtól, ha lehetőséget kap.

• Csökkenteni kell a dropok számát. Ahogy írtuk korábban, egy csapat se ejt el annyi labdát, mint a Packers, ezek egy része ráadásul hosszú játékoknál következett be.
• Nagyon fontosak lesznek a 3rd downok – ehhez viszont az is kell, hogy az első kettő is sikeres legyen. A Bears védekezése kifejezetten jó a harmadik downoknál, egész pontosan a második legjobb, mindössze 23,7%-os konverziót engednek, ha meg 3&7-nél hosszabb kísérletről van szó, akkor 18-ból mindössze egyet csináltak meg ellenük. Vagyis: el kell kerülni a 3rd&long helyzeteket.
• Mindenképp nyomást kell gyakorolni az ellenfél irányítójára, bárki is legyen az. Ebben segíthet, hogy a Packers blitzeli a 8. legtöbbet (39,3%), Tampában pl. Jalon Daniels 14-szer volt nyomás alatt, és összesen 19 yardot passzolt ilyenkor és egyszer a labdát is eladta. Cooper kiesésével persze lehet, hogy nem tud majd Gannon annyi blitzet hívni…
• Szintén fontos, hogy nem elég a nyomás, bent kell tartani a zsebben az irányítót, akár Bagent, akár mégis Williams játszik majd. Különösen utóbbira igaz, hogy jóval veszélyesebb a zseben kívül, menekülés közben – vagyis úgy kell összenyomni a zsebet, hogy ne legyen lehetőség kimenekülni.

• De ami talán a legnehezebb lesz, az a Bears futójátékának megállítása. A kiváló falra támaszkodva eddig meccsenként 196,3 yardot futottak átlagban, ez messze a legtöbb a ligában. A Packers ugyanakkor csak 28. a futás ellen, de ez főleg Bijan Robinsonnak „köszönhető”. Ugyanakkor a futás elleni védekezésnek Cooper kiesése semmiképp nem tesz jót.
• És ha még a futást sikerül is megállítani, a Bears passzjátékban is tud veszélyes lenni, nem csak Burden és Odunze, de a TE-k révén is. Amire mindenképp oda kell figyelni, az az, hogy az előző fordulóban Bagentnek volt messze a legalacsonyabb depth of targetje, vagyis rövid passzokkal és sok elkapás után yarddal operáltak. Ezt mindenképp meg kell akadályozni, hamar oda kell érni az elkapókhoz és meg kell csinálni a szereléseket – ez utóbbival egyébként idén, a Falcons elleni meccset leszámítva, nem volt probléma.
• Fontos lehet a labdabirtoklási idő is. A kiváló futójátékra alapozva ebben a Bears vezeti a ligát. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az ellenfél támadósorának kevesebb ideje marad pontokat szerezni, másrészt azt is, hogy sokkal jobban fárad a védelem.

• Döntőek lehetnek a turnoverek is. Idén eddig a Packers követte el a legtöbb fumble-t, összesen 10-et, még ha nem is mindegyiket vesztették el. A héten állítólag az edzéseken nagy figyelmet fordítottak a labdabiztonságra – meglátjuk, mi jelenik meg ebből a meccsen.
• Végül, ismét meg kell említeni a szabálytalanságokat. „Jó” hír, hogy már nem a Packers vezet a szabálytalanságok számában, de nem azért, mert kevesebbet követtek el: ugyanúgy az átlag 10-et hozta a csapat, csak a Browns nagyon belehúzott és átvette a vezetést… Ugyanakkor a legtöbb penalty yardot a Packers nyelte be eddig, 344-et. Ilyen fegyelmezetlen játékkal nem lehet sok meccset nyerni.

Érdekességek

• Caleb Williams, a Bears irányítója, nagy Packers-szurkoló: még a draft előtti évben is rendszeresen posztolt erről a social mediában, de a mai napig like-olgat a Packersszel kapcsolatos írásokat.
• A Bears a fogadóirodáknál 2,5 pontos esélyesként várja a meccset: erre a Lambeau Fielden 20 éve nem volt példa.
• A Lambeau Fielden az előző 18 egymás elleni meccsből 15-öt a Packers nyert. Tavaly az alapszakaszban 28-21-es Packers-siker lett a vége.
• Összesen 214. alkalommal találkozik a két csapat. Az örökmérlegben a Packers vezet 109-98-ra, és volt 6 döntetlen is. Az elmúlt 20 alapszakasz-meccsből 17-et nyert a Packers, az utolsót viszont decemberben, Chicagóban, a Bears, mint ahogy a rájátszásban is aztán.
• LaFleur mérlege 12-3 a Bears ellen, ugyanakkor Johnsoné 2-1 a Packers ellen.
• Jordan Love összesített passer ratingje 113,2 a Bears ellen, ami a valaha volt második legjobb, Carson Palmeré mögött.
• Luke Butkus Packers OL-edző nagybátyja, Dick Butkus a Bears legendás linebackere volt. A Bears DB-edzője, Al Harris viszont 2003 és 2009 között Green Bayben játszott.