Értékelő 7. hét

Green Bay Packers – Minnesota Vikings

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a meglepetések fordulóján vagyunk túl, azonban számunkra kellemetlen meglepetést hozott ez a hétvége. A már-már lesajnált minnesotai lilák kihasználták legélesebb fegyverük hatékonyságát és rátapintottak vele a leggyengébb pontunkra, ami végül a vendégek sikeréhez vezetett. Lássuk tehát mi történt a Lambeau Field gyepén vasárnap.

A mérkőzés:

Szeles arcát mutatta a Szentély az idei első novemberi vasárnapon, ennek megfelelően mindkét csapat megpróbálta eleinte a futó játékokra alapozni a támadó játékát. Míg a vendégeknél jól működött a dolog, addig a mi oldalunkon akadozva haladt előre a futó gépezet. Szerencsére a meglehetősen foghíjas és tartalékos Vikings cornereket a rutinos Davante Adams könnyedén zavarba hozta remek elkapásaival, így ekkor még lépést tudtunk tartani a parádézó Dalvin Cook-kal. A második nagy játékrészben azonban már a passzjátékunk se úgy működött, ahogy kellett volna, meg is látszott az eredménye, illetve az eredménytelensége. Közben a Vikingek sztár futója tovább remekelt és a három futott TD mellé még egy elkapottat is produkált, amire sajnos már későn tudtunk csak válaszolni. Talán a legrosszabb idei harmadik negyedünk után még felcsillant némi reménysugár és a negyedik negyedre újra éledező támadó egységünk a végén a maradék alig több mint fél percben támadhatott a győzelemért, de végül az egész meccsen addig nem jellemző vendég passrush megvillant az újonc DJ Wonnum révén, aki kiharcolt egy fumble-t, s emiatt nem sikerült a győztes TD-t abszolválni.

A találkozó legfontosabb mozzanatainak videó összefoglalója itt tekinthető meg:

Pozitívumok:

A vereség ellenére akadt pár megemlítésre méltó pozitív dolog

  • Ezen a találkozón (TE) Robert Tonyan volt a legeredményesebb az elkapásoknál yardok tekintetében, még Davante Adams-et is megelőzte, ráadásul volt egy gyönyörű 45 yardos elkapása, amivel újra igazolta első számú tight end besorolását a rosteren.
  • Bár a futó játékunk akadozott, mégis az újonc running back AJ Dillon teljesítményét méltatnánk. A kiváló fizikumú Dillon a 26 futott yard-ja mellet jegyzett egy 16 yard-os elkapást is, melyekkel hasznos részévé vált az offense-nek.
  • A speciális egységbe visszatérő Tyler Ervin még kissé “rozsdás” volt, de szerencsére Darrius Shepherd viszonylag jó napot fogott ki és két próbálkozásból 53 yard-ot szorgoskodott össze visszahordásokból.
  • A védelmünkben Adrian Amos végre elkapta a fonalat és hozta azt a játékszintet, amit a fizetése alapján elvárhatunk tőle. Most szinte mindig jól reagálta le a meccsközbeni szituációkat és jóval többször időben meg tudta csinálni a szereléseket mint az eddigi meccseken. Mellette az egyetlen Packers sack-et elérő Dean Lowry és a front 7-ben mindenesnek kinevezett Za’Darius Smith munkáját láttuk még jónak értékelhetőnek. Jaire Alexander jegyzett még 5 szerelést a meccs folyamán, amelyeket szinte tökéletesen vitelezett ki minden esetben.
  • Aaron Rodgers felemás teljesítményt nyújtott, az első két negyedben kifejezetten jól játszott, a harmadikban borzalmasan, majd a negyedikben így is- úgy is. Mégis ide tettük őt a pozitívumokhoz, mivel az összteljesítménye a statisztika szerint elég jónak mondható (291 yard, 3 TD, 0 INT, 110,9 rating)
  • Tökösségben megint nem volt hiány nálunk, Matt LaFleur 5 alkalommal küldte neki a támadó sorunkat 4. down-oknak a mérkőzésen, ebből hármat sikeresen megoldottunk.
  • A támadó oldalon (TE) Jace Sternberger sikeres elkapásaival hétről hétre verekedi vissza magát Rodgers bizalmába, ami nem is árt, mivel igencsak rezeghetett már neki a léc az utóbbi időben az aktív keretben maradás szempontjából.
  • Davante Adams yard-okban nem döntött most rekordokat, viszont elkapott TD-kben hozta a tőle elvárhatót.

Negatívumok:

  • Természetesen az első és legszembetűnőbb negatívum a futás elleni védelmünk, illetve annak szinte teljes hiánya volt. Látszott, hogy a vendégek jól felkészültek ellenünk, a védő falunk közepén Kenny Clarkot szinte mindig duplázták, a mellette (főleg rotációban) játszó Keke Kingsley-t, Montravius Adams-et, illetve Dean Lowry-t és Tyler Lancestert pedig a legtöbbször simán egy az egyben is el tudták takarítani Cook útjából, nem beszélve arról, hogy jópárszor küldték (vagy mentek maguktól) passrush-ra, illetve blitz-re (Lowry és Lancester )nem túl sok sikerrel. A D line mögé visszatérő (LB) Kamal Martin ugyan elég jól játszott, de mégsem voltak képesek (LB) Krys Barnes-szal hatékonyan lekapcsolni a falon rendre átjutó vendég 33-ast. Sajnos az elsőre ígéretesnek tűnő Ty Summers munkája se lett elegendő a védelemben maradásra, valószínűleg az ő feladatai ismét főleg a speciális egységre korlátozódnak majd a jövőben.
  • Az elkapó corp-ban Marqez Valdez-Scantling mélyrepülése tovább tart és a sérülésből nemrég visszatért Equanimeous St. Brown se tudott még igazán értékelhető dolgot letenni az asztalra.
  • A védelmünkben további gyenge pont Preston Smith, aki bár ezen a mérkőzésen csinált három szerelést, de a tavalyi formájához képest még mindig messze tudásán alul teljesít.
  • A corner brigádban Josh Jackson nagyon akar, de sajnos nem tud. Képességbeli hiányosságait pedig csak szabálytalanságokkal tudja “kompenzálni”, amikkel viszont nem segít, hanem csak ront a helyzeteken. Az igyekezete megsüvegelendő, ám jól látszik, hogy játékminőségben sajnos messze elmarad Kevin King mögött.
  • Nem szokásunk edzőket pellengére állítani, de most Mike Pettine-t meg kell, hogy említsük itt. Alapvetően az általa alkalmazott védelmi sémákkal nem lenne bajunk, viszont az előtt értetlenül állunk, hogy egy nyilvánvalóan remek formában lévő és rendkívül hatékonyan játszó running back játékát nem próbálja meg meccs közben átszervezéssel vagy bármilyen módon korlátozni vagy megnehezíteni. Ezzel szemben az egyértelmű futó felállásoknál is sokszor passrush-ok és blitz-ek (illetve sikertelen próbálkozások) mentek Kirk Cousins-ra.
  • A támadófalunk nem volt képes megfelelően utat nyitni Jamaal Williams-nek a Vikings védelmén keresztül. Amikor sikerült is átcsusszannia, akkor a vendég csapat védelmében nagyon jó napot kifogó (DE) Ifeadi Odenigbo, a két mindig résen levő safety Anthony Harris, Harrison Smith és az ugyancsak kiváló (LB) Eric Kendricks sorra lekapcsolta a táncoslábú futónk próbálkozásait. Amennyiben továbbra is a futó játékot akarja a támadásaink során Matt LaFleur preferálni, akkor a blokkokon sokat kellene javítani. Itt említenénk meg a “nagyöreg” Marcedes Lewist, aki most sajna csak zömében szabálytalanságok árán tudta kivitelezni a rábízott blokkolásokat.

Összegzés:

A Bears is botlott a Saints ellen, így megőrizhettük a pozíciónkat a csoportunk élén, ám eléggé nyomasztó a gondolat, miszerint egyetlen klasszis futóval meccset lehet nyerni ellenünk. Egy Super Bowl -ra pályázó csapat védelmének ennél jóval ütőképesebbnek kell lennie. Talán adhat némi reményt a közvetlen folytatásban az a tény, hogy egy sérülésektől megtépázott 49’ers fogad minket most csütörtökön éjjel, ugyanakkor marad a nagy elsődleges kérdés, hogy képesek leszünk-e féken tartani az Aranyásók RB egységét: Jerick McKinnon-t, Tevin Coleman-t, vagy a legutóbb szépen debütáló Jamycal Hasty-t. Vendéglátóink kezdő irányítója Jimmy Garoppolo szerencsére nincs valami jó formában (ráadásul újra sérüléssel bajlódik), ám a mögötte szolgálatot teljesítő Nick Mullens is okozhat kellemetlen meglepetéseket, nem beszélve arról, hogy a 49-esek védelme se egy “futottak még” brigád. Borzasztóan nehéz feladat vár ránk Kaliforniában, de ha komolyan versenyben akarunk maradni a rájátszásért folytatott harcban, akkor győzni kell a nyugati parton!

Kommentek