3. Hét Értékelő

Rendkívül értékes győzelmet aratott a Packers a 49ers otthonában, végre igazi csapatként működött a Zöld-Arany gárda és ismét fellobbanni látszik az a tűz, ami a tavalyi szezonban fűtötte-hajtotta a Green Bay-i játékosokat. Igaz, még közel se volt tökéletes a játékuk, ám az elszántság és a küzdeni akarás megmutatta mit tud kihozni egy egységes csapatból. Lássuk részletesen mi történt hétfő hajnalban!

A mérkőzés

Csordultig megtelt a 68 500 férőhelyes Levi’s Stadion, ami nem meglepő, hisz az Aranyásók jól kezdték a szezont, ráadásul nem akárki jött vendégségbe ezen a hétvégén a nyugati partra. Jó iramban indult a mérkőzés, a vendégek az elején passzjátékokkal haladtak előre, ám elsőre csak egy mezőnygóllal tudtak vezetést szerezni, majd kisvártatva egy szépen kivitelezett Rodgers – Adams TD-al növelték az előnyt még az első negyedben. A hazaiak támadógépezete eleinte kissé döcögve indult be (ami főként a meglepően jól kezdő Packers-védelemnek volt köszönhető), de a második negyedtől elkapták a fonalat és lépést tudtak tartani a vendégekkel, legalábbis annyira, hogy meccsben maradjanak. Ehhez azonban előzményként nagyon kellett a Frisco kiváló front7, abban is a remek passrush egység. Garoppolo interceptionja ellenére a nagyszünetig 17-7-re sikerült felzárkóznia a 49ersnek (köszönhetően főként a Packers harmatos speciális egységének, akik engedtek egy több mint félpályás kick returnt).

A második nagy játékrészben a hazai offense magasabb fokozatba kapcsolt és a harmadik negyed végére még közelebb tudtak kerülni a vendégek vezetést jelentő pontjaihoz. 17-14-ről indult a 4. negyed, ahol viszont ismét a vendég támadósor villant egy Rodgers- Valdes-Scantling TD-al, ám a hazaiak nem estek össze, űzték-hajtották az eredményt, aminek meg is lett az eredménye. A sokadik számú (újonc) futójuk Trey Sermon bizonyította, hogy igenis helye van a csapatban, és az idei draft harmadik körében Frisco-ba hozott 22 éves tehetség ezt egy szép futott TD-vel igazolta. 24-21-es vendég vezetésnél és a meccs vége előtt 5 perccel a hazaiak 40 yardosánál megszerzett labdával eldőlni látszott a találkozó sorsa, ám a megszerzett Jimmy G. fumblival csak mezőnygólig jutott a Packers, így maradt még bőven izgalom a legvégére. 2:39-el a vége előtt támadhatott a 49-ers és megvolt mind a három időkérésük. Nem teketóriázott a Bordó-Arany offense, elővette az egyik legfélelmetesebb fegyverét, (TE) George Kittle-t, aki egészen az endzone “kapujáig” verekedte el magát, ahol aztán a sokoldalú (FB/RB/WR) Kyle Juszczyk révén a meccsen első alkalommal megszerezte a vezetést a házigazda csapat. 0:37 maradt az órán és a vendégeknek már nem volt több időkérésük. De volt/van nekik egy hihetetlenül jó QB-WR párosuk. Aaron Rodgers köszönte szépen a maradék időt és két remek Adamsnek dobott passzal (és persze két villámgyors spike-kal) 0:03-ra a San Francisco 35 yardos vonaláig jutott.

Jöhetett Mason “Money” Crosby… 51 yardról nem hibázott (mint ahogy korábban a meccs elején 54 yardról sem), s ezzel a Packers ismét egy őrült végjátékban csente el a győzelmet aktuális ellenfelétől.

Videó összefoglaló a mérkőzésről

Pozitívumok

  • Az első és legfontosabb, ami szembetűnő volt, a támadófal. A félelmetes 49ers védőket kiválóan tartotta távol karmesterünktől a kényszerből teljesen átszervezett O-line. Aaron Rodgerst csak egyetlen egyszer tudták sackelni, és mindössze kétszer tudták elérni, mielőtt passzolt volna (QB hit). Kissé meglepő módon nem a rutinos Billy Turner került át jobboldalról a vakoldalra, hanem Yosuah Nijman. Ám a 2019-ben draftolatlanul a Packersbe került Nijman is elég jól pótolta Elgton Jenkinst a fal baloldalán. Igaz, a futásoknál nem mindig tudtak ideális útvonalat biztosítani a RB-eknek, de így is 100 yardot haladt előre földön a csapat, és még egy futott TD is született.
  • Aaron Rodgers (végre) ismét megmutatta, hogy miért ő az egyik (ha nem A) legjobb QB a ligában. A végjátékban megint a tőle megszokott elképesztő higgadtsággal dolgozta le néhány másodperc alatt a szükséges yardokat, hogy Mason Crosby aztán pontot tehessen az ügy végére. Ezt a mérhetetlen profizmust jelenleg nem sok irányító tudja felmutatni.
  • Mason “Money” Crosby. Az ő nevét nem véletlenül említjük meg szinte minden meccs előtti beharangozóban, hisz mint most is jól bizonyítja a példa, az ő lába aranyat ér. A meccsnyerő 51 yardos rúgása mellett a mérkőzés elején simán bevágott még egy mezőnygólt 54 yardról is. Úgy gondoljuk, ennek tükrében teljesen megérdemelten kapta meg a héten ezt a megtisztelő titulust:
  • A védelem egésze dicséretet érdemel, s bár voltak még szembetűnő hiányosságok (amiket majd a negatívumoknál is szóvá teszünk), de összességében határozott fejlődés jeleit lehetett látni ezen a csapategységen. Külön említést érdemel a veterán (ILB) De’Vondre Campbell, az időközben remek cornerback/nickelback hibriddé avanzsálódott Jaire Alexander és a kissé még félszeg, de biztatóan játszó (CB) Eric Stokes.
  • Támadó oldalon Davante Adams itt mindenképpen szót érdemel, viszont azért a negatívumokhoz is bekerülhetne, ugyanis igaz, hogy 12 elkapásból 132 yardot és egy TD-t szerzett, de volt néhány csúnya labdaejtése is. Szerencsére Marquez Valdes-Scantling önbizalma is visszatérni látszik, végre ő is elkapott TD-t ünnepelhetett.
  • Aaron Jones és AJ Dillon teljesítménye külön megsüvegelendő, hiszen a kifejezetten jónak tartott 49ers futás elleni védelem ellen felpakoltak kereken 100 yardot és Jones még egy futott TD-t is elért.
  • Végre volt nyomás az ellenfél irányítóján (3 sack, 11 QB hit), s ez rögtön meglátszott Garoppolo játékán. Itt (LB) Oren Burks, (OLB) Rashan Gary és a kényszerből Za’Darius Smith helyére előlépő (OLB) Jonathan Garvin nyújtott átlag felettit.
  • A speciális egységet alapvetően sajnos továbbra is a negatívumokhoz kell sorolnunk, ám Mason Crosby kiváló teljesítménye és Corey Bojorquez 54,7 yardos átlaga (a leghosszabb rúgása pedig 63 yard volt a Frisco ellen) mellett nem mehetünk el (jó) szó nélkül.

Negatívumok

  • A special team vesszőfutása tovább folytatódott, (RB)Trenton Cannon és (WR)Brandon Aiyuk öt próbálkozásból összesen 127 yardot hordtak vissza ellenünk. Sajnos ismét láthattuk azt a szituációt is, amikor Mason Crosbynak utolsó emberként kellett szerelnie az ellenfél visszahordó játékosát, hogy legalább ne TD visszahordás legyen a vége. Ez bizony szánalmas és elkeserítő. Az elsőnek felérő gunnerek képtelenek megcsinálni elsőre a szereléseket a visszahordókon, rendre elvétik, vagy kiblokkolják őket. A második sorban érkező játékosaink pedig vagy nem érnek fel időben, vagy őket is eltakarítják gond nélkül.
  • Krys Barnes meccs közbeni (agyrázkódás) sérülésével kényszerűen (igaz csak rotációban) a kezdő védelemben találta magát (LB) Ty Summers. Nos, az megint igazolódni látszott, hogy ez nem az ő szintje. Míg Summers a speciális egységben hozni tud egy közepes átlagot (mondjuk ebben a ST-ben azt nem nehéz), addig “élesben” a védelem második sorában rögtön szemet szúrnak a képességbeli hiányosságai. Az egyetlen szerencse, hogy Oren Burks jobban fel tudta venni a szerepét és most Campbell mellett helyt tudott állni.
  • Aprónak vélhető, ám annál bosszantóbb hibák voltak a játék managelésnél. Részben Aaron Rodgers jelölhető meg egyrészt hibásként (pl. delay of game – nem figyelte az órát), részben pedig a vezetőedző Matt LaFleur említhető meg, aki ugyancsak nem figyelt eléggé és elpazarolta az időkéréseket, s ezzel hozta nehéz helyzetbe felelőtlenségével a csapatot. Ezeket most A-Rod zsenialitása szerencsére újra helyre tudta hozni, de ha nem küszöbölik ki, akkor hosszútávon ebből még komolyabb gondok lehetnek.
  • Nagy volt a teher és emiatt feszültebbek voltak a játékosaink, ez bizony a szabálytalanságok mennyiségén is meglátszott. A 49ers ellen hét alkalommal repült sárga zászló Packers playerekre, amelyekből összesen 87 yard büntetést szedett be a csapat. Most a védelem oldalán volt több büntetés, szám szerint öt.
  • Eric Stokes neve megjelent a pozitívumoknál, azonban a negatívumoknál annyiban kell, hogy megemlítsük, kissé félénknek és idegesnek tűnt még az ifjú játékos, s bár a játéka kielégítő volt, a habitusán van még mit erősíteni. Remélhetőleg Alexander “kezelésbe veszi” majd az ifjoncot ilyen téren 🙂
  • A sérülések most se kerülték el a csapatot, (TE) Dominique Dafney még a meccs előtti utolsó edzésen dőlt ki, de úgy, hogy IR-re került, (ILB) Krys Barnes agyrázkódást szenvedett, Marquez Valdes-Scantling pedig meghúzódott (térdhajlító) a mérkőzés folyamán. Emellett Kevin King váratlan betegség miatt nem léphetett pályára.
  • Nem szokásunk “bírózni”, de azért ezen a találkozón volt (jó)néhány erősen véleményes bírói döntés, a szörnyű az, hogy akadt még videózás után is erősen vitatható ítélet. Persze ez csak szigorúan szubjektív “rajongói” vélemény.

Összegzés

Rendkívül nehéz mérkőzésen van túl a csapat, a győzelem “momentuma” most nagy pozitívum. Remélhetőleg a csapat továbbra is ilyen egységes és elszánt tud maradni, hisz most jön még csak a java! A special team mélyrepülése nagy aggodalmakra ad okot, nagyon úgy fest, hogy a szimpla edzőcsere messze nem elég ennek a csapategységnek a rendbe tételére. Csak remélni tudjuk, hogy ha nem is sikerül feljavítani a speciális egységet, az offense és a defense jó teljesítménnyel kompenzálni tudja majd a szezon további részében a ST hiányosságait. A következő ellenfél a Steelers csapata lesz, akik ritkán járnak a Lambeau Field gyepén, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne nagy kihívás bármikor Big Ben csapatával megütközni. A csoportban élre állt a Packers, ám a Vikings éledezni látszik, a Lions se lehet mindig peches, a Bears pedig elszántan (akár, ha kell, egyszerre három irányítóval) fog harcolni a legvégsőkig.

Kommentek