13. hét – Beharangozó

Green Bay Packers – Detroit Lions

2025.11.26. 19:00, Ford Field, Detroit, Michigan

Az elmúlt két meccsen visszatalált a győzelem útjára a csapat, most viszont egy jóval komolyabb feladattal kell megküzdeni: az elmúlt hetekben kisebb hullámvölgybe került Lionsnak ugyanis a szokásoson felül plusz motivációt jelent, hogy egy esetleges vereséggel már aggódniuk kellene a playoff miatt.

Packers előzmények

Magabiztosan verte a Vikings csapatát a Packers vasárnap: ezúttal a védelem dominált, a támadósor pedig csak annyit adott ki magából, ami bőven elég volt a győzelemhez. Matt LaFleur élt azzal, hogy a Vikings futás elleni védekezése jóval gyengébb, mint a passz elleni, ráadásul Jordan Love-nak van egy kisebb sérülése a bal vállában (emiatt pl. minden handoffot jobb kézzel végzett), így kímélte az irányítóját.

Mindenesetre a sérülés ellenére a szezonban remekül játszó Love játéka nem kérdéses, és szükség is lesz rá: idén az EPA (expected points added, egy komplex statisztikai mutató, amely azt nézi, hogy egy-egy playben az adott játékos mennyit tesz hozzá a sikerhez) alapján felállított sorrendben konkrétan ő a legjobb irányító, megelőzve Maye-t, Darnoldot, Mahomest és Staffordot. És bár nyomás alatt valamelyest romlik a teljesítménye (még úgy is top 10-ben van), blitzek ellen is ő a leghatékonyabb.

Futóposzton Emanuel Wilson kiválóan pótolta a sérült Josh Jacobst, de sok szerepet kapott a kiválóan blokkoló Chris Brooks is (ez Wilsonnál egy gyenge pont). Jacobs várhatóan visszatér a kezdőbe a Lions ellen, de lehet, hogy még limitáltabb szerepet kap.

Az elkapók közül van némi esély rá, hogy a lassan egy hete edzésbe álló Jayden Reedet is újra láthatjuk a pályán, és a múlt hetet kihagyó Matthew Golden játéka is valószínűsíthető. Savion Williams is bajlódik egy kisebb sérüléssel, de ő is szinte biztosan pályára lép. A kezdőtrió így is vélhetően a sérülése után nagyon megbízható játékkal visszatért Christian Watson, az újabban megint sokat dropoló Romeo Doubs és a pont ezen a téren sokat fejlődő Dontayvion Wicks lesz.

A tight endek közül kisebb meglepetésre Josh Whyle kap egyre nagyobb szerepet – részben ő tudja átvenni Tucker Kraft feladatait, hiszen blokkolásban és elkapásoknál is használható. Luke Musgrave ugyanis teljesen más típusú TE: nem blokkol túl jól, elkapásoknál pedig inkább a közepes és hosszú passzok az ő világa, és nem a rövid játékok elkapás utáni yardokkal. A blokkolásban John FitzPatrick is fontos szerepet játszik továbbra is.

Ha már blokkolás: az elmúlt meccsen egy érdekességet lehetett észrevenni a támadófalban, a meccs nagy részében ugyanis az újonc Anthony Belton játszott jobb guardként Jordan Morgan helyett. Meglátjuk, most melyikük kap majd több szerepet. Az mindenesetre biztos, hogy a két tackle poszton Zach Tom és Rasheed Walker, bal guardként Aaron Banks, centerben pedig Sean Rhyan kezd majd – a fal teljesítményén egyébként látszik, hogy (persze a kidőlt Jenkinst leszámítva) nagyjából mindenki egészséges, és egyre jobban játszanak.

A védelemben ki kell emelni, hogy a Vikings ellen összesen 145 yardot engedett a csapat, ez hat éve a legkevesebb (akkor is a Vikings volt az ellenfél…). Különösen jó volt a védőfal teljesítménye: a már 10 sacknél járó Micah Parsons mellett végre az elmúlt hetekben eltűnt Rashan Gary is előkerült. Lukas Van Ness valamennyire felépült a sérüléséből, de még nem teljesen egészséges, így kérdéses, mekkora szerepet kap majd – pedig a jelenléte fontos, amikor ő játszott, sokkal többször tudott nyomást gyakorolni a fal az ellenfelek irányítójára. Mindenesetre Kingsley Enagbare is kap majd szerepet, amíg majd a többiek pihennek, és lehet, Barryn Sorrellt is látjuk majd.

A fal belsejében a két sacket szerző Devonte Wyatt mellett ki kell emelni a McCarthyt ötször (!) nyomás alá helyező újonc Warren Brinsont (ez több, mint amennyit Parsons összehozott). Brinson szerepe azért továbbra is limitált lesz, hiszen az idén megbízhatóan játszó Colby Wooden a másik kezdő, Karl Brooks pedig az első számú rotációs ember. Nazir Stackhouse futás ellen van fenn főleg (a Vikings ellen három snapet kapott, ebből viszont kétszer meg is „ölte” a játékot), egyértelmű passzhelyzetekben pedig Parsons vagy Van Ness is feltűnhet a fal közepén.

A linebackersorban Quay Walker játéka erősen kérdéses, mindenesetre őt Isiah McDuffie meglepően jól pótolta vasárnap. Ha az idén kiválóan játszó Walker nem épül fel, most is ő lesz Edgerrin Cooper párja, és alkalmanként TyRon Hopper is pályára kerülhet.

A secondaryben Nate Hobbs továbbra is hiányzik (bár a mutatott játéka kevésbé), ráadásul Keisean Nixon is megsérült, és egyelőre nem tudni, pályára léphet-e. Az egyik kezdő mindenképp a félelmetes formában játszó Carrington Valentine lesz: az elmúlt három meccsen 87 coverage snapben volt a pályán, ezalatt 10-szer vették célba az általa őrzött elkapót, és mindössze két (!) elkapást engedett, 15 yardért. A másik oldalon, ha Nixon nem épül fel, akkor Kamal Hadden életében először kezdőként léphet pályára. Mögöttük viszont gyakorlatilag nincs depth, a gyakorlócsapatból a meccsre felhozott Jaylin Simpson és az eredetileg elkapó Bo Melton bevethető még, ő viszont még egyetlen snapet se játszott a védelemben.

A safety-párossal elégedettek lehetünk, Xavier McKinney ugyan kevesebb labdát szerez, de nagyon megbízhatóan védekezik és ezért kevesebben is dobálnak felé – helyette inkább Evan Williams szerzi idén az interceptionöket. Nagyon fontos a nickelback Javon Bullard játéka is, aki legtöbbször a slotelkapók vagy épp a tight endek ellen védekezik, de a futás ellen is komoly szerepet kap.

A special team játéka is feljavulni látszik (ne kiabáljuk el…): labdát is szereztek, volt végre 10 yardnál hosszabb punt return, és a sérüléséből végre felépülő Brandon McManus is hibátlan volt a Vikings ellen – Lucas Havrisiket el is küldte a csapat, és a helyére egy WR, Will Sheppard került a keretbe, akit vélhetően punt returnerként láthatunk majd. Akit azonban leginkább ki kell emelni, az a punter Daniel Whelan, aki idén a posztján elit játékot mutat.

Lions előzmények

A 7-4-gyel álló Lions nagyon megszenvedett vasárnap a Giants ellen, csak hosszabbítás után sikerült nagy nehezen győzniük. Az elmúlt hetekben ráadásul kikaptak az Eaglestől és a Vikingstól is, közte egy Commanders elleni győzelemmel, így mondhatjuk, hogy nincs jó formában a csapat – amihez persze hozzájárul, hogy sok sérüléssel küzdenek.

Jared Goffra továbbra is igaz, hogy ha van ideje, nincs rajta nyomás, akkor magabiztosan megtalálja az elkapóit. Ha viszont hátrányból és nyomás alatt kell játszani, akkor hajlamos sokat hibázni.

Ugyanakkor nagy segítségére van a futójáték. Jahmyr Gibbs egészen őrült számokat produkált a Giants ellen: 219 futott yard (mindössze 15 próbálkozásból), 11 elkapásból 45 yard, összesen 3 TD, és mellette az erőfutó David Montgomeryre is számíthat a csapat.

Elkapóposzton viszont vannak gondjaik. Ugyan Amon-Ra St. Brown a legjobbak közé tartozik, Jameson Wiliams sebességével pedig kevesen veszik fel a versenyt, rajtuk kívül gyakorlatilag nem maradt senki a hetedik körös újonc Dominic Lovetten kívül, Kalif Raymond ugyanis megsérült vasárnap, Isaac TeSlaa pedig az első két fordulóban mutatott egy-egy parádés elkapást, azóta viszont gyakorlatilag észrevehetetlen.

Hasonló gondokkal küzdenek TE poszton is: Sam LaPorta egész évre kidőlt, első számú helyettese, Brock Wright, nem tud edzeni, így itt is egyetlen ember, Ross Dwelley maradt.

Ráadásul a támadófal se egészséges. A két elit tackle, Penei Sewell és Taylor Decker kisebb sérüléseik ellenére azért valószínűleg ott lesz a pályán, a bal guard Christian Mahogany viszont IR-en van, nem tud edzeni a center Graham Glasgow sem, és a jobb guard Tate Ratledge se teljesen egészséges. Így olyan játékosok lehetnek a pályán, mint Kayode Awosika, Dan Skipper vagy Tristan Colon – egyiket se lehet kezdő kalibernek tekinteni.

A védelemben viszont kezdenek felépülni a sérültek. A legnagyobb sztár természetesen az elit passzsiettető, Aidan Hutchinson, de a fal közepén Alim McNeill is a kifejezetten jó játékosok közé tartozik. A másik DT, DJ Reader is megbízható, a fal túloldalán viszont Al-Quadin Muhammad azért nem képvisel olyan minőséget. A rotációs játékosok közül az idei elsőkörös DT-t, Tyleik Williamst kell mindenképp kiemelni – na meg azt, hogy olyan fontos játékosok hiányoznak sérülés miatt, mint Marcus Davenport, Josh Paschal és Levi Onwuzurike.

A linebacker-soruk viszont kifejezetten jónak mondható, mind Alex Anzalone, mind Jack Campbell, mind Derrick Barnes jó futás és passz ellen is, nem véletlenül játszanak sokat base formációban, három LB-vel. És ha egyikük netalán kidőlne, még akkor is ott van cserének Malcolm Rodriguez.

A secondarybe visszatért már DJ Reed, Terrion Arnold viszont nem biztos, hogy felépül a meccsre – igaz, a játéka alapján nem sok Lions-szurkoló hiányolná őt. Így Amik Robertson és Rock Ya-Sin kaphat nagyobb szerepet, valamit Avonte Maddox és Khalil Dorsey.

A safetysorban Brian Branch kiváló, ám rendkívül forrúfejű játékos, a labdamágnes Kerby Joseph viszont biztosan hiányozni fog, őt Thomas Harper, esetleg Daniel Thomas pótolhatja.

A special teamben Jack Fox a jobb punterek közé tartozik, Jack Bates pedig elég magabiztos kicker. Visszahordásoknál viszont Raymond lenne az első számú returner, ráadásul az erre szintén használható Jacob Saylors és Sione Vaki is sérült.

Ami döntő lehet

• Kezdjük a védelemmel: kordában kell tartani a Lions futójátékát. Elsősorban persze Gibbst, fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a Packers kifejezetten jól védekezik idén a szélső futások ellen, ami Gibbs erőssége, inkább a középső futások jelentenek problémát. Gibbs persze tud olyat is, de az még inkább Montgomery területe – vagyis rá is nagyon kell figyelni.
• Ha ugyanis sikerült limitálni a futójátékot, akkor értelemszerűen a passzokra kell hagyatkozniuk, és léphet elő a Packers másik fontos fegyvere, a pass rush. Az első héten Parsons vezetésével sikerült szétszedni a Lions támadófalát, főleg belül, most ráadásul sok a sérültjük is, így ez döntő faktor lehet.

• Már csak azért is, mert, ha lesz ideje, akkor bizony Goff meg fogja találni St. Brownt, Williamst, vagy akár Gibbst – utóbbira passzjátékoknál elsősorban Cooper és Bullard figyel majd. Ők pedig labdával a kezükben mindig életveszélyesek, bármikor bennük van a nagy játék.
• Még szerencse, hogy a Packers kifejezetten jó abban idén, hogy elkerülje a nagy (20+ yardos) játékokat. Ebben a két safety szerepe is fontos, mindkettőjüktől extra figyelemre lesz szükség.
• Ha már nagy játékok: ez a Packers egyik fő fegyvere (passzoknál, 20 yardos futást ugyanis még nem sikerült idén összehozni). Látva ezt, az elmúlt hetekben több védelem is elsősorban ezek megakadályozására fókuszált – ennek ellenére a csapat így is a 6. legtöbb ilyen játékot produkálta idén, köszönhetően annak is, hogy Love mutatói kiemelkedőek man coverage ellen, valamint, ha blitzelik (elég pl. a vasárnap 3&10-nél Wicksnek adott passzára gondolni). A Lions védelme ráadásul átlagban 26 pontot engedett olyan csapatoknak, amelyek top 20-ban vannak az ilyen játékokat nézve, és csak átlag 11,7-et a többieknek.

• De ahhoz, hogy ilyen játékokra lehetőség legyen, fontos az is, hogy működjön a futójáték, hiszen akkor adott esetben még egy safetyt fel kell tolni a boxba, és több helyük marad az elkapóknak. A Lions eleve gyakran áll fel „töltött” boxszal, hiszen sokat van fenn mindhárom LB, így pedig nehezebb futni – vagyis nagy szükség lesz a jó blokkolásra és a kontakt utáni yardokra.
• A támadófaltól a jó futásblokkolás mellett arra is szükség lesz, hogy megvédjék Love-ot – ami egyébként inkább az erősségük, ha egészségesek. Ha Love-nak lesz 3-4 másodperce passzolni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Watson, Doubs vagy épp Wicks szabadra tudja játszani magát, az esetleg visszatérő Reedről nem is beszélve.
• Persze az is kell, hogy az elkapók el is kapják a labdákat. Az elmúlt hetekben megszaporodtak megint a dropok (a Giants ellen 7-et (!!!) számoltunk össze), ezeket muszáj lesz elkerülni.
• Figyelni kell a szabálytalanságokra is: ezeket sikerült ugyan visszaszorítani, ugyanakkor egy-egy csoportmeccsen általában felfokozottabb a hangulat, nem szabad fegyelmezetlennek lenni.

• Döntő lehet az is, a két csapat hogy teljesít a red zone-ban. Védekezésben ebben a Packers a legjobbak közé tartozik, a támadásoknál viszont lenne mit javítani és nagyobb arányban TD-re váltani a vöröszónás játékokat. Ebben, ha játszhat, Jacobsnak komoly szerepe lehet.
• Fontosak lesznek a harmadik kísérletek is. Ezek sikeres konvertálásában a Packers ligaelső, a Lions viszont hajlamos negyedikre is nekimenni, főleg az ellenfél térfelén, rövidyardos szituációkban. Ezek megállítása kulcsfontosságú lehet.
• Ugyanígy fontosak lesznek az esetleges labdaszerzések. A támadók ugyan eléggé vigyáznak a labdára, de a védők részéről sokáig elmaradtak a labdaszerzések. Az elmúlt két hétben végre úgy tűnik, ez kezd megváltozni – jó lenne folytatni a trendet.
• Érdekes lesz a negyedik negyed is: az elmúlt hat meccsen a Packers védelme összesen 26 pontot engedett a negyedik negyedekben, ami kiemelkedően jó, viszont a Lions támadósora az egyik legtöbbet szerzi akkor, átlagban több mint 9 pontot.
• A special teamnek is fontos szerepe lesz, egyrészt a mezőnypozíciók miatt, másrészt mert egy szoros meccsen egy elhibázott rúgás is dönthet. McManus elvileg felépült, de vékony jégen táncol: még egy-két hiba, és nem lenne meglepő, ha megköszönnék a munkáját, ahogy ezt sok másik csapatnál láthattuk már idén.

Érdekességek

• A két csapat most 23. alkalommal találkozik Hálaadás napján, ezzel ez ilyenkor a leggyakoribb párosítás. A Packersnek ez a 39. meccse ezen a napon, ez holtversenyben a Bearsszel a harmadik legtöbb.
• A Packers örökmérlege Hálaadáskor 16-20-2, a Lions ellen 9-12-1.
• A két csapat örökmérlege 105-78-7, de az elmúlt hét meccsből ötöt a Lions nyert (előtte ötből négyet a Packers).
• Detroitban ugyanakkor 5-5 az elmúlt tíz ott játszott meccs mérlege, az összmérleg pedig 43-48-3. A Ford Fielden 13-szor győzött a Packers, 10-szer a Lions.
• Az egyébként michigani születésű és ott felnőtt Matt LaFleurnek kevés edző ellen van negatív örökmérlege, de Dan Campbell-lel szemben 3-6-ra áll.
• 2017-ben LaFleur volt a Rams támadókoordinátora – Jared Goff pedig a csapat irányítója.
• Elég sok egyetemi csapattárs kerül szembe egymással: többek között Jacobs, Branch és Jameson Williams az Alabama, Van Ness, Campbell és LaPorta az Iowa, Gary és Hutchinson a Michigan, Wyatt, FitzPatrick, Quay Walker, Bullard, Stackhouse, Brinson és Ratledge a Georgia Egyetemen játszott együtt.