Hogy nézhet ki az idei keret? – Védelem és special team

Hamarosan kezdődik a szezon, ami azt is jelenti, hogy jön a határidő, ameddig a csapatoknak szűkíteniük kell jelenleg még 80 fős keretüket. Idén is megpróbáltuk megtippelni, a Packersnél hogy nézhet majd ki a keret, egyben kicsit értékeljük az egyes csapatrészek és játékosok tavalyi szezonban mutatott játékát is.  

Fontos megjegyezni, hogy a tippelésnél nem számoltunk azzal, hogy esetleg valakit még igazol a csapat, mint ahogy természetesen sérülések is befolyásolhatják a döntést. A támadókról itt olvashattok, most a védelem és a special team kerül sorra.

VÉDELEM ÉS SPECIAL TEAM

A védelem gyenge kezdés után összességében nem volt rossz, főleg a szezon második felében állt össze egyre jobban: engedett pontokat tekintve 13., yardokat nézve 9. volt; passzok ellen 7., futások ellen 13., miközben a 6. legkevesebb büntetést kapta az egység. Ugyanakkor néhány játékos és két csapatrész kifejezetten alulmúlta a várakozásokat, a konferenciadöntőben elkövetett hibák (gondoljunk csak a borzasztó hívásra az első félidő végén) pedig végül Mike Pettine állásába kerültek.

Védőfal

A védőfal volt a csapat egyik leggyengébb pontja tavaly, hiszen csak Kenny Clark nyújtott hosszabb távon is jó játékot. Különösen futás ellen volt gyenge az egység, mindössze 22. lett a ligában (run-stop win rate).

Clarkon ez nem múlt: ugyan a számok szempontjából gyengébb szezont futott, mint korábban, de ez sérülése mellett annak is köszönhető, hogy társaitól szinte semmilyen segítséget nem kapott és így rendszeresen duplázni tudták. A 10. hét környékére jött teljesen rendbe, akkor a védelem ugrásszerűen javult, főleg a futás ellen volt ez látványos. Talán még Kingsley Keke-t lehet rajta kívül kiemelni, aki négy sackig is eljutott, de hosszabb távon sokkal egyenletesebb játékra lesz tőle szükség, mert gyakran meccsekre eltűnt. A legnagyobb csalódást Dean Lowry okozta, fizetéséhez képest nagyon gyenge játékot mutat, se futás ellen, se passzsiettetésben nem tud tényező lenni, a legtöbbször egy blokkoló simán kivette a játékból.

A többiek közül Tyler Lancaster csak futás ellen használható, de fejlődés helyett inkább visszaesik a játéka. Montravius Adams megint alig játszott, nem meglepő, hogy nem kapott új szerződést. Az egység még akkor sem erősödött sokat, amikor Damon Harrisont sikerült leigazolni, igaz, futások ellen azért ő nem volt rossz abban a kevés időben, ami jutott neki.

Az idei keretben nem kérdés Clark, Keke és az idén draftolt, az előszezonban kifejezetten ígéretes teljesítményt mutató T.J. Slaton helye, és hiába okozott csalódást, szerződése átstrukturálása után vélhetően Lowry is maradhat. Az ötödik helyen viszont kisebb meglepetés lehet: a hasonló profilú újonc Jack Heflin a kiváló előszezonja után könnyen kiszoríthatja Lancastert. Szintén az edzőtábor és az előszezon érhet Carlo Kempnek és Willington Previlonnak egy-egy helyet a gyakorlócsapatban, a héten érkezett Abdullah Andersontól viszont egyelőre semmit nem láttunk.

Keret: Kenny Clark, Kingsley Keke, T.J. Slaton, Dean Lowry, Jack Heflin
Gyakorlócsapat: Carlo Kemp, Willington Previlon
Cut: Tyler Lancaster, Abdullah Anderson

Passzsiettetők

A két Smithnek nem volt annyira jó éve, mint egy szezonnal korábban, berobban viszont Rashan Gary, aki egyre inkább kezdte igazolni, miért volt ő első körös pick: még Za’Dariust is megelőzve 10. lett az összes passzsiettető között a nyomásgyakorlások arányát nézve (a 10. héttől nézve ráadásul vezette ezt a listát), emellett pedig az egyik legjobb védő volt a futások ellen a csapatban. Sok elemző idénre várja tőle az igazi áttörést.

Za’Darius kisebb visszaesése ellenére továbbra is az elit pass rusherek közé tartozik, 12,5 sacket szerzett az alapszakaszban, Preston Smith viszont kifejezetten gyenge volt: mindössze négy sackig jutott, ráadásul szenvedett a futások ellen is, ami pedig erősségének számított korábban (arról nem is beszélve, hogy, nehezen érthető módon, néhányszor coverage-feladatot is kapott). A legtöbb elemző arra számított, hogy el is küldi a csapat, de végül fizetéscsökkentést vállalt, hogy maradhasson.

A tavaly főleg a special teamben feltűnő, bár néha a védelemben is kiegészítő szerepet kapó Randy Ramsey sérülése után a negyedik számú passzsiettető helyéért volt harc az idei rosteren, hiszen az első három, a két Smith és Gary helye nem kérdés. Erre talán a már tavaly, újoncként is néha pályára lépő Jonathan Garvinnak van a legnagyobb esélye, de Tipa Galeai vagy akár Delontae Scott még kiszoríthatja az utolsó héten. Chauncey Rivers viszont egyelőre nem mutatott annyit, hogy érdemes legyen megtartani.

Keret: Za’Darius Smith, Rashan Gary, Preston Smith, Jonathan Garvin
Gyakorlócsapat: Tipa Galeai, Delontae Scott
Cut: Chauncey Rivers

Linebackerek

A másik kifejezetten gyenge pont a linebacker-sor volt, hiányosságaik különösen akkor váltak látványossá, amikor passzjátékba bevont futókat kellett volna megállítani. Christian Kirksey kezdte első számú LB-ként a szezont, de gyengén játszott, hamar meg is sérült, így a draftolatlan újonc Krys Barnes kapott egyre nagyobb feladatokat. Visszatérése után Kirksey akkor játszott jobban, amikor Barnes végleg átvette az úgynevezett Mike szerepet, de nem volt meglepetés, hogy a szezon végén elköszönt tőle a csapat.

Barnes viszont az egyik kellemes meglepetés volt: bár azért ő is gyakran hibázott, egyre jobb lett, főleg futás ellen. 80 tackle-jéből 5 negatív yardos volt, és összesen 30 olyan közbelépése volt, amely azt jelentette, hogy sikertelen volt a támadóplay (stop) – ez Za’Darius Smith mögött a második legtöbb volt a csapatban. Passzok ellen viszont eléggé szenvedett. Ahogy rutint szerez, ebben és döntéshozatalban is folyamatosan javulhat.

Az ötödik körös újonc, Kamal Martin sérülten kezdte a szezont, az első hat meccsen nem is léphetett pályára, utána viszont, limitált szerepben ugyan, de kifejezetten jó benyomást keltett, ő főleg passzok ellen védekezett jól. Ty Summers képességbeli korlátai továbbra is látványosak, különösen a szereléseknél feltűnő ez, nem ritka, hogy 2-3 extra yardot is jelent az ellenfelének. Oren Burks pedig továbbra sem tudta elit atletikus képességeit és intelligenciáját a pályán kamatoztatni, és Summershez hasonlóan főleg a special teamben kapott szerepet.

A keret kijelölésével kapcsolatban egy meglepetés már történt: Martin tavalyi jó játéka után idén kifejezetten gyenge edzőtábort produkált, és egyre hátrébb szorult a depth charton, és már passzsiettetőként is kipróbálták. Az előszezon meccsein se játszott jól, így végül elküldte a csapat.

De’Vondre Campbell személyében viszont egy rutinos linebacker érkezett, mellette Barnes helye a kezdőcsapatban sem kérdéses. Burks az idei edzőtáborban és előszezonban végre mutatta jeleit annak, hogy NFL-szintű játékos lehet, így megkaphatja utolsó esélyét, Ty Summerst pedig az tarthatja a rosteren, hogy a special teamnek fontos tagja. Az ötödik helyet az újonc Isaiah McDuffie kaphatja meg, de akár még egy új játékos is érkezhet erre a posztra. De’Jon Harristől és Ray Wilborntől viszont komoly javulás kellene az utolsó napokban, hogy legyen esélyük a kerettagságra.

Keret: Krys Barnes, De’Vondre Campbell, Oren Burks, Ty Summers, Isaiah McDuffie
Gyakorlócsapat: Ray Wilborn
Cut: De’Jon Harris

Cornerbackek

Rengeteget áldozott az elmúlt évek alatt a csapat a CB-sor megerősítésére, amelynek részben meg is lett az eredménye: Jaire Alexander személyében a liga egyik legjobb cornere játszik Green Bayben, aki tavaly mindössze két TD-t engedett, sorra nullázta le a legjobb elkapókat, és ami legalább ennyire fontos, összesen egyszer büntették. Ha ő a pályán van, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy passzokkal a védelem általa őrzött bal oldalát nem igazán érdemes támadni.

Ez viszont azt is jelenti, hogy nagyobb nyomásnak van kitéve a többi corner, például Kevin King. Nála mindenki a Buccaneers elleni meccsre emlékszik elsősorban, de ne legyünk igazságtalanok: az egész szezont nézve nem volt ennyire rossz: interceptionöket ugyan idén nem szerzett, de az alapszakaszban ő is mindössze egy TD-t engedett, a számok alapján átlagoshoz közeli CB2-játékot hozott, sok elhibázott szereléssel, és megint sokat volt sérült.

Chandon Sullivan megint akkor tudott jól játszani, ha slot receiverekkel, esetleg tight endekkel vagy futókkal került szembe, külső elkapók ellen szenvedett. A többiek közül Ka’dar Hollman néha megvillant, de hasonló tudású játékost nem nehéz találni (el is cserélte a csapat). Josh Jacksonról viszont ki lehet jelenteni, hogy nagy melléfogás volt annak idején a második körben draftolni: ha labda ment felé, abból tavaly jó eséllyel elkapás vagy büntetés lett. Rajtuk kívül még pályára lépett néhány fiatal, de már egyik sincs a csapatnál.

Több játékos helye nem kérdés az idei keretben: Alexandernek, az idei elsőkörös választott Eric Stokesnak, a meglepetésre egyéves szerződést kapó Kingnek, Sullivannek és a szintén újonc, jó előszezont produkáló Shemar Jean-Charlesnak nem nagyon kell aggódnia. A hatodik helyért komoly harc lehet még Kabion Ento és a Josh Jacksonért cserébe érkezett Isaac Yiadom között, ebbe akár még az is beleszólhat, hogy hány safety lesz a keretben. Az elkapóból átképzett Ento mellett az szólhat, hogy már évek óta a csapattal készül. A héten érkezett Stephen Denmark várhatóan nem sok időt tölt majd a csapattal.

Keret: Jaire Alexander, Eric Stokes, Kevin King, Chandon Sullivan, Shemar Jean-Charles, Kabion Ento
Gyakorlócsapat:
Cut: Isaac Yiadom, Stephen Denmark

Safetyk

A safety sor a csapat kifejezett erőssége lett, különösen a szezon második felére, amikor kicsit gyengébb kezdés után Darnell Savage is feljavult, miután kicsit más pozícióban, a line of scrimmage-hez közelebb kezdték játszatni: a 11. hét után ő és Adrian Amos volt a két legjobbra értékelt safety a PFF-nél. Amos ráadásul a snapek 98%-án a pályán volt, és gyakorlatilag mindig ott, ahol lennie kellett: mélyen hátul, a boxban, vagy akár slot cornerként, feltűnés nélkül, de általában remekül tette a dolgát. Savage-ben inkább benne van a nagy játék, ezt négy interceptionje is mutatja, amelyet mind a szezon második felében szedett össze.

Mellettük sérüléséig Raven Greene kapott még nagyobb szerepet, és jól is játszott – de sokadik sérülése után a szezon után már nem számított rá a csapat. Will Redmond lépett a helyére, aki viszont sokat szenvedett. Rajtuk kívül két újonc, Vernon Scott és Henry Black kapott lehetőséget, ők nagy hibákat nem követtek el.

Amos és Savage helye természetesen nem kérdés az idei keretben, mint ahogy Scott és Black is kaphat esélyt. Redmondot a rutinja, valamint az, hogy a special teamnek ő is oszlopos tagja, a keretben tartotta volna, de mivel sérültlistára került és az idényben nem léphet pályára, megnyílt a lehetőség az egyik legígéretesebb UDFA, Christian Uphoff előtt, de akár egy hetedik cornerback (Yiadom vagy Ento) is rosteren maradhat helyette. Innis Gaines sokat játszott az előszezonban, de a teljesítménye inkább csak a gyakorlócsapatra lehet elég – hacsak az utolsó meccsen nem villant nagyot.

Keret: Adrian Amos, Darnell Savage, Henry Black, Vernon Scott, Christian Uphoff
Gyakorlócsapat: Innis Gaines
Cut:

Special team

A special teammel kapcsolatban sok Packers-szurkoló már csak a fejét fogja: egyedül Mason Crosby mentette meg valamennyire az egység becsületét hibátlan mezőnygóljaival. JK Scott viszont, 45,5 yardos puntátlag ide vagy oda, rendkívül hullámzó teljesítményt nyújtott, mint ahogy Hunter Bradley is többször hibázott. A visszahordásokról és az ellenük való védekezésről pedig nem is érdemes beszélni, mindkét tekintetben a liga utolsó 10 egysége közé tartozott a csapat. Nem csoda, hogy Shawn Mennengát két szezon után ki is rúgta a Packers.

Jelen pillanatban nem kérdéses, kié a special team három helye a keretben, ugyanakkor ha Scott és Bradley inkonzisztens játéka folytatódik, akkor könnyen lehet, hogy a helyükre kívülről még érkezik valaki hamarosan, akár még a szezon kezdete előtt.

Keret: Mason Crosby, Hunter Bradley, JK Scott
Cut: JJ Molson

Kommentek

One thought on “Hogy nézhet ki az idei keret? – Védelem és special team

Comments are closed.