2. hét Értékelő

Green Bay Packers @ Atlanta Falcons

A jó kezdés után nagyon úgy látszott, hogy dominálni tud a Sólymok felett a Packers, ám a találkozó második felének végére nagyot fordult a játék képe és a vendégek támadó, de főként a védőoldala nagyon elvesztette a fonalat, ami végül vereséghez vezetett. Lássuk részletesen, mi történt a Mercedes Benz stadionban vasárnap este.

A mérkőzés

A mérkőzés nem indult rosszul a vendégek szempontjából, az első negyedet határozottan jól “lehozta” a Packers, azt játszották, amit kellett, mind támadó, mind a védőoldalon. Annak ellenére, hogy hárompontos hátránnyal fordultak a második negyedre, nem kellett sokáig várni a fordításra, hamar megszerezték a vezetést egy cseles játékkal, amelyet az idei második körös újonc Jayden Reed váltott hat pontra. Carlson nem hibázott, négy pontos előnybe kerültek a Sajtfejek. A folytatás igencsak vegyes képet mutatott mindkét csapat játékában, még a hazaiaknál az irányító vétett hibákat, addig a Packers védelmében csúsztak be kisebb fiaskók. Ez eléggé kiegyenlítette a játékot. A félidőhöz közeledve aztán a wisconsini támadóegység össze kapta magát és a nagy szünet előtt sikerült annyira közel jutniuk a Falcons endzone-hoz, hogy sikeres mezőnygóllal és így hét pontos vezetéssel zárták az első nagy játékrészt. A harmadik negyed elején szépen meglódult az Atlanta támadógépezet (köszönhetően főleg a remek formába lendült újonc futójuknak, Bijan Robinsonnak),

és meg sem álltak egy szép Ridder – London TD-ig. Itt már erősen mutatkoztak a Green Bay-i védelem hibái, pedig a Falcons nem cifrázta túl a dolgokat, azt játszotta, amire lehetett számítani, TE és RB screen-ek tömkelege, amivel hatákonyan haladtak előre. Talán a legmeglepőbb a Drake London befejezés volt, bár ez is borítékolható volt, hisz nem akármiért volt tavaly első körös választott a drafton. Ennek ellenére ekkor még nem volt nagy bajban a Packers (pláne, hogy megmaradt a vezetés, hisz a hazai kicker (Koo) extra pontot hibázott), mert a támadó sor tudott újat mutatni. Jordan Love kiválóan osztogatta a passzokat és szinte minden elkapóját megtalálta egy átadással. A drive végén az idei ötödik körös újonc Dontayvion Wicks ültette be a hintába a hazaiak védőit és a remek elkapás után élete első NFL touchdownját ünnepelhette. A Sólymokat a rövid passzok illetve a futójátékok tovább repítették a Zöld – Arany védelemmel szemben, igaz a vendégek red zone-jához érve kicsit megtorpantak (miután Ridder eléggé túlvállalta magát) és csak mezőnygóllal tudták csökkenteni a vendégek előnyét. Azonban a Pack offense se volt rest, végre előkerült az elsőszámú futóvá előlépett AJ Dillon és “zúzott” pár igencsak értékes yardot. A sikeres befejezés viszont ismét Jayden Reed érdeme volt, aki pompás elkapás után hagyta állva a rutinos hazai cornert, AJ Terrellt és szerezte meg második hatpontosát a találkozó folyamán. A problémák sajnos itt kezdődtek, ugyanis a vendégek ekkor kezdték el azt hinni, hogy ez a meccs már zsebben van. Ellentétben a házigazdákkal, akiknek eszükben sem volt elhagyni magukat, még annak ellenére sem, hogy az utolsó negyed volt már csak hátra. Ridder és a Falcons offense rákapcsolt és azt játszotta ami eddig is jól ment, futás-rövid passz, futás-rövid passz, sőt a másodéves Ridder annyira felbátorodott, hogy a jó iramú előrehaladást tetézte még egy jó 40 yardos rakétával, ami a veterán (WR) Mack Hollins kezeiben landolt. Ezen felbuzdulva a hazai kilences olyannyira vérszemet kapott, hogy negyedik kísérletre saját maga futotta meg a TD-t 10 yardról 4 (azaz NÉGY!) Packers védő közt.

Ekkorra már a vendégek támadóegysége is elfáradni látszott, Love kis híján megajándékozta AJ Terrellt egy labdával, csak a szerencsén múlott, hogy a hazai 24-es kiejtette a rossz passzt, ami egyenesen a kezei közé tartott. A házigazdák hamar felzárkóztak 2 pontnyira egy sikeres mezőnygóllal, ami után következett a meccs igazi fordulópontja. AJ Dillon harmadik és egynél nem tudta bepasszírozni a labdát first downra a saját térfelünk 35-ösének környékén, LaFleur meg úgy gondolta, nem megy neki negyedikre, mert több mint 6 perc volt még hátra, viszont ezzel a Falcons támadóinak a kezébe helyezte a meccs sorsát, akik köszönték szépen, okosan égetni kezdték az időt és egy hosszú drive-ot vezetve győztes mezőnygóllal zárták le a mérkőzést.

A mérkőzés rövid videó összefoglalója:

Negatívumok

• Az első és legszembetűnőbb a védelem gyengesége volt. A személyi hibák mellett a védelmi sémái se állták meg a helyüket, ami bizony Joe Barry védelmi koordinátor munkáját minősíti. Nem kellett profi NFL elemzőnek lenni ahhoz, hogy észre vegyük, a Falcons sok screen passzt hív a tight endjeire és a futóira, ennek ellenére nem láttunk semmi ellenintézkedést a védelmünkben ezek kivédekezésére irányulóan.
• Az egyéni hibák és az elrontott szerelések sajnos most sokat rontottak a védelem teljesítményén, itt most főleg (CB) Jaire Alexander nevét kell, hogy kiemeljük, aki borzalmasan gyenge napot fogott ki. De mellette a safety egység munkája sem volt valami rózsás, (S) Rudy Ford egyértelműen nem NFL-szintű játékos, Darnelle Savage pedig csak vergődik coverage-ben.
• Jordan Love játéka alapvetően nem volt rossz, ám a meccs végére bizony látszott még rajta a rutintalanság és alkalmanként némi szétszórtság.

• A futás elleni védelem katasztrofálisan rossz volt. 211 yardot engedett a csapat a földön, Bijan Robinson egymaga 124 yardot teljesített, ezen nincs mit magyarázni.
• Levegőben sem védekeztünk sokkal jobban, ott 237 yardot engedtünk és egy TD-t. A kissé alábecsült Atlanta WR-ek sorra csúnyán “megfirkálták” az elitnek titulált cornereinket.
• Nekünk viszont nem ment a futás. Aaron Jones hiányát egyértelműen nagyon megsínylette ez az egység, AJ Dillon 15 próbálkozásból mindössze 55 yardot tudott összehozni (és a leghosszabb sikeres futása is csak 8 yard volt), pedig az Atlanta futás elleni védelme nem számít ligaelitnek.
• Nem tudott a passrush egység megfelelő nyomást gyakorolni Ridderre. Egyetlen alkalommal tudták a védőink sackelni a fiatal irányítót, akkor is ketten kellettek hozzá (Rashan Gary és Kenny Clark). Hozzá kell tegyük, a Falcons “O” line besorolási szintjükhöz képest meglehetősen felszívta magát és szinte minden tagja önmagán felülteljesített, ez is közrejátszott a dolgok alakulásában.
• Sajnos elmaradtak az egyéni kiugró teljesítmények. Erre a meccsre legalább 1 – 2 kulcsjátékosunk kimagasló szereplését vártuk, amiből a támadóoldalon talán még meg is jött (pl. az elkapók Jayden Reed és Dontayvion Wicks), viszont ami fontosabb lett volna, hogy a védelemben lépjen elő valaki falkavezér szerepbe, ez nemhogy nem történt meg, de a legjobbjainknak vélt játékosaink teljesítettek szinte a leggyengébben.

• Az O-line Bakhtiari, és a meccs nagy részében Jenkins nélkül jóval gyengébb teljesítményt nyújtott, főleg David helyén vált sebezhetővé ez az egység. Mivel Rasheed Walker egyértelműen gyenge volt erre a szerepre, ezért viszonylag sokszor váltotta Yosh Nijman némileg jobb teljesítménnyel, azonban csodára ő sem volt képes.
• Rashan Garyt kissé beleszürkülni láttuk a mezőnybe, az ő agilitását többre tartottuk hivatotnak, ennek ellenére csak egy jó közepes eredményt tudott produkálni. (igen, tudjuk sérülés után van még, de attól függetlenül ez kevés).

Pozitívumok

• Az offense mindent összevetve nem szerepelt rosszul. Idegenben felpakolt 24 pontot az eredményjelzőre, ráadásul három kulcsfontosságú játékos nélkül! (Bakhtiari, Jones és Watson)
• A speciális egység ugyan nem hordott vissza sokat, de engedni se engedett. Az Atlanta összesen 39 yardot tudott visszahordani ellenünk Mike Hughes jóvoltából. Anders Carlson eddig hibátlan a pontrúgásainknál, de ezt inkább nem kiabáljuk el, nehogy balszerencsét hozzunk neki 🙂 A punter se végez rossz munkát (mondjuk azért annyira jót se), ő hozta most is a 49 yard körüli átlagát, igaz a 20 yardoson belül nem sikerült bevarázsolni a labdát egyszer sem ezen a meccsen.
• A támadóegységből a fiatal elkapókat (Doubs, Reed, Wicks) érdemes méltatni, az ő játékuk mindenképpen bizakodásra ad okot. Mellettük az újonc tight end Luke Musgrave nevét kell még megemlítenünk, aki már most meg-meg villantja tehetségét. Ha ők “beérnek”, akkor velük nagyon sokat profitálhat a jövőben a támadóegység.
• Szerencsére a játékosok hideg fejjel végig tudták játszani a mérkőzést annak ellenére, hogy a vége igencsak idegőrlő volt.
• Csak két sérülés történt a mérkőzésen (ezt most a pozitívumokhoz soroljuk), az újonc (OLB) Lukas Van Ness kisebb könyöksérülést szedett össze, (OL) Elgton Jenkins pedig egy térdsérülésbe futott bele (sajnos az ő sérülése komolyabbnak tűnik).
• A secondaryben azért akad egy játékos, akinek a teljesítménye rendben volt, Rasul Douglas újra interceptiont kapott el és mellette négy egyéni szerelést is produkált. Ezt azért szívesen látnánk minden meccsen.

Összegzés

Szerencsére minden csoportellenfél betlizett a második héten, így meg tudta őrizni a helyét a csoport élén a csapat, ám a versengés csak most fog igazán kiéleződni. A Vikings új futóval erősített (Cam Akers), a Lionst csak hosszabbításban tudták legyűrni és a Falconst fogadja a harmadik héten hazai pályán, a Bears.. nos a Bears az meg a Bears. Akárhogy is, de az NFC-t áttekintve, idén bitang nehéz dolga lesz annak a csapatnak, aki rájátszásba akar jutni a Nemzeti Főcsoportból, ezért minden meccs eredménye felértékelődik, amit meg tud nyerni egy-egy csapat. Az elkövetkezendő két mérkőzést hazai pályán vívhatja a Packers, ez adhat némi plusz motivációt, amire nagy szükség lesz, hisz először a két győzelemmel startoló New Orleans Saints látogat a Lambaeu Fieldre, majd rögtön utána a csoportrivális Lions teszi tiszteletét a Fagyott Tundrán. Ha ezek ellen a csapatok ellen győzni akarunk, akkor a védelmünket igencsak gatyába kell rázni. Szerencsére a hétvégére több kulcsjátékos is visszatérhet a kezdőcsapatba, de erre majd az e heti beharangozóban térünk ki részletesen hamarosan!