7. hét – Értékelő

Green Bay Packers – Washington Commanders 21-23

Újabb fájó vereséget szenvedett el a csapat, ráadásul ezúttal egy kifejezetten gyenge ellenféllel szemben. Bár voltak, akik kellemes meglepetést okoztak, az összkép ismét nagy csalódás, ráadásul egyelőre nehezen látni a kiutat.

A meccs

Pedig megint jól indult minden… Két punt után egy szép Packers-drive végén egy kreatív játékhívás után Aaron Rodgers passzával Aaron Jones beküzdötte magát az endzone-ba, majd egy hazai mezőnygólt követően (amihez kellett egy elejtett punt), De’Vondre Campbell nemcsak leszedte Taylor Heinicke passzát, de vissza is vitte TD-re. Erre még válaszolt egy TD-vel a hazai csapat (finoman szólva sem volt jó a zónázás az endzone-ban), de mivel ezután már csak puntokat, illetve egy kihagyott hazai mezőnygólt láthattunk, 14-10-es előnynél jött a szünet.

A második félidő aztán úgy kezdődött, mint egy rémálom: hazai TD, vendég punt, hazai mezőnygól, sikertelen negyedik kísérlet a Packerstől (mezőnygólhoz kicsit nagy volt a távolság, 55 yardról kellett volna próbálkozni – a hívás nem volt rossz, de Sammy Watkins elfelejtett blokkolni, Romeo Doubs meg elejtette a labdát…), és egy újabb Commanders FG – ezután, 23-14-es hátrányban tudott végre egy normális drive-ot vezetni a csapat, lezárva Aaron Jones receivereket megszégyenítő elkapásával. A védelem azonban nem tudta elég gyorsan megállítani a hazai támadókat, így mindössze 20 másodperc maradt a végén: egy oldalpasszos játéksorozattal ugyan sikerült a hazai 20 yardosig eljutni, de tovább nem.

Összefoglaló:

Pozitívumok

  • Felforgatta a stáb a támadófalat: kikerült a gyenge láncszem Royce Newman, és David Bakhtiari sem tudta vállalni a játékot. Így, ahogy azt sejteni lehetett, Yosh Nijman lett a RT, Jenkins pedig visszament guardnak. Nijmannak volt ugyan az elején két büntetése, de passzblokkolásban kimagaslót nyújtott az O-line: gyakorlatilag hozzá se tudtak érni a washingtoni védők Rodgershez, aki mindössze egyszer került nyomás alá – pedig ebben a Commanders front sevenje a legjobbak közé tartozott.
  • Külön ki kell emelni az újonc, először a kezdőcsapatba kerülő Zach Tomot. Ő csak Bakhtiari sérülése miatt lépett pályára, de ha már ott volt, bal tackle-ként nagyszerűen játszott, egyetlen siettetést sem engedett.
  • Aaron Jonest is meg lehet dicsérni. No, nem az összesen 23 futott yardja miatt, hanem azért, mert 9 elkapásból 53 yardot és két TD-t is szerzett.
  • Védelmi oldalon a passzsiettetést lehet kiemelni: Taylor Heinicke összesen 18-szor (!) volt nyomás alatt – más kérdés, hogy sok passza még így is sikeres lett, de ez nem a pass rushon múlt. Említsük meg külön az újonc Kingsley Enagbarét, aki megint szerzett egy sacket, és egyre inkább megszilárdítja helyét harmadik számú pass rusherként.
  • Emellett mind De’Vondre Campbell, mind Quay Walker a szezonbeli egyik legjobb játékát nyújtotta. Campbell pick-sixe sokáig meccsben tartotta a Packerst, míg Walker a pálya szinte minden részén feltűnt: ha kellett, blitzelt, ha kellett a futót állította meg, és végül összesen 7 sikeres közbeavatkozással (stop) zárt, ami kimagasló szám.

Negatívumok

  • A meccs nagy részében teljesen fogalmatlan volt a támadósor – és az is látszik, hogy nagyobb a baj, mint amit egy elkapó trade-elésével meg lehetne oldani. Az egész meccsen összesen 232 támadóyardot szerzett a csapat.
  • A harmadik kísérleteket nézve egészen katasztrofális volt a mutató a meccs nagy részében: a negyedik negyedig egyet sem sikerült önerőből megoldani (volt, amikor Commanders-büntetés segített).
  • Hiába védte meg jól a támadófal Rodgerst, megint messze volt az MVP-formától. Sokszor hozott rossz döntést, olvasta rosszul a védelmet, és a passzai pontosságán is lehetne javítani (ebben persze minden bizonnyal szerepet játszik a sérült hüvelykujja is).
  • Ráadásul amikor pontosan passzolt (mert azért ilyen is volt szép számmal), akkor a társai sem segítették a dolgát: összesen öt (!) passzt ejtettek el a PFF statisztikája szerint, amely még jószívű is volt. Az ezúttal nagyon gyenge Romeo Doubsnál ugyanis csak egyet jegyeztek fel, ha kicsit szigorúbbak, lehetett volna az három is… A hivatalosan öt dropból amúgy négy is first downt hozott volna.
  • A futásblokkolás sem ment annyira jól, mentség, hogy a liga egyik legjobb védőfala ellen kellett volna helytállni. Azt valószínűleg nem fogjuk megtudni, hogy ezért volt nagyon kevés futókísérlete a csapatnak, vagy az opciós játékoknál Rodgers választotta végül mindig a passzt – lásd néhány sorral feljebb a védelem olvasását.
  • A védelemből most elsősorban a secondaryt kell elővenni: egyrészt több interception is a kezükben maradt, másrészt a második félidőben, hiába kellett Heinicke-nek sokszor nagy nyomás alatt passzolnia, rendre megtalálta elkapóit, mert lemaradtak a védők.
  • Külön ki kell térni Jaire Alexanderre: akárcsak az előző héten, most is mindenhova követte az ellenfél legjobb elkapóját, csakhogy Terry McLaurin többször is csúnyán megverte. A hosszú TD-nél ugyan nem sokkal maradt le, ott kellett egy tökéletes passz is, de aztán kétszer is kulcsszituációban engedett elkapást – az utolsó kifejezetten fájó volt, hiszen ha az nincs, két perce lett volna a csapatnak mezőnygól-távolságig jutni.
  • A futás elleni védekezés a korábbi meccseken sokszor hullámzó volt, hol nagyon jó, hol borzalmas (egy-egy meccsen belül), most viszont végig voltak vele problémák. Az összesen 4,4-es engedett átlag ugyan nem jó, de nem is tragikus, a legtöbb gondot viszont a szélső futások okozták: Rashan Gary passzsiettetésben most is kiváló volt, de a szélek zárásában javulnia kellene.
  • Összességében a védelemről az mondható, hogy sokkal többet várnánk ettől a névsortól. Utoljára a Tampa ellen tudták olyan helyzetben megállítani az ellenfél támadóit, amikor nagyon kellett (a végén a kétpontos kísérletnél), azóta a fontos szituációkban bizony megremegnek. Pedig a tehetség kétségkívül ott van az egységben…
  • Amari Rodgers a sérülések miatt végre megmutatta magát elkapóként, amúgy nem is rosszul, de most már tényleg el kellene felejteni, mint visszahordót. Nem elég, hogy yardokat nem igazán hoz, most ráadásul el is ejtette egyszer a labdát – a védelem helytállása kellett hozzá, hogy ezt csak három ponttal büntessék a hazaiak.
  • A felesleges büntetésekkel a csapat a saját dolgát nehezítette meg. Eric Stokes illegal contactja (ami sajnos teljesen jogos volt, mivel öt yardon túl történt – más kérdés, hogy ha szoros emberfogásra állítanák oda és úgy jammelné hasonló módon, de a line of scrimmage-en az elkapót, az teljesen szabályos lenne, de ez volt az edzői döntés…) például egy második védelmi TD-t tett semmissé, de ezen kívül is voltak fájó szabálytalanságok mind a támadó-, mind a védősorban.

Összegzés

A vereség azt is jelenti, hogy ha a csapat komolyan gondolja a rájátszást, akkor papíron gyengébb ellenfél elleni vereség már nem fér bele, sőt, egy-két erősebb ellenfelet is meg kell verni. Reálisan nézve a győzelmi sorozat nem most hétvégén fog elkezdődni a Buffalo Bills otthonában, hiszen a liga egyik legerősebb gárdájáról beszélünk. Bár az NFL-ben minden megtörténhet, egy szoros meccset már pozitívumnak lehetne tekinteni.

Kommentek

One thought on “7. hét – Értékelő

Comments are closed.