Beharangozó: Green Bay Packers – Minnesota Vikings

2026. 09. 13. 22:25, US Bank Stadium, Minneapolis, Minnesota

Vége a hosszú várakozásnak, kezdődik az újabb szezon, ráadásul mindjárt egy csoportrangadóval, a támadóoldalon átalakult, de továbbra is kőkemény védelemmel rendelkező Vikings otthonában.

Packers előzmények

Szomorú véget ért az előző szezon, hiszen a rájátszásban egy agyonnyert meccset sikerült elveszíteni Chicagóban. A vereségnek következményei is lettek: távozott a ST koordinátor, Rich Bisaccia, és több elvileg meghatározó, ám fizetéséhez képest gyengébben teljesítő játékos (Rashan Gary, Elgton Jenkins, Nate Hobbs), de nem kapott új szerződést többek között Romeo Doubs, Quay Walker és Rasheed Walker sem. Jeff Hafley védőkoordinátor pedig vezetőedzői állást kapott a Dolphinsnál.

Helyettük természetesen voltak érkezők, de összességében azt kell mondani, a nevek alapján talán gyengébbnek tűnik a csapat, pláne, hogy a szezon elején a sérüléséből még nem teljesen felépülő Micah Parsonsra és az eltiltott Josh Jacobsra sem lehet számítani. De nézzük posztonként.

Kezdjük az irányítónál: Jordan Love a csapat egyik legnagyobb erőssége, az előző, kezdőként harmadik szezonjában minden fontos irányítómutatóban a top 10-ben, sőt, általában a top 5-ben végzett (a teljesség igénye nélkül: EPA 3., EPA/play 2., QB rating 3., passer rating 6., PFF rating 5.). Nála a legfontosabb, hogy elkerüljék a sérülések, és hogy a támadófal elég időt biztosítson neki a passzoláshoz – erre még mindjárt visszatérünk. Részletesebb elemzést Love-ról pedig itt olvashattok.

A cseréje idén már nem Malik Willis lesz, akinek beugróként mutatott játéka elég volt ahhoz, hogy a Dolphinsnál megnézzék, mit tud kezdőként. A helyére ezúttal nem egy fiatal QB érkezett, hanem a rutinos Tyrod Taylor, aki, kora ellenére, szintén a mozgékonyabb irányítók közé tartozik, de remélhetőleg keveset látjuk majd a pályán.

És ha már az előbb szóba került a támadófal: leginkább az OL gyengélkedése volt az oka annak, hogy az offense eléggé visszaesett tavaly az egy évvel korábbi számokhoz képest: a yardokat tekintve 15., pontokat nézve 16. lett, ami még úgy is kevés, hogy a DVOA-mutatóban 6. lett (nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy sokszor nagyon erős védelemmel kellett szembenézni). Az egység különösen passzblokkolásban esett vissza: míg egy évvel korábban a 3. legjobb lett az egység a PFF passzblokkolási hatékonyságát nézve, tavaly mindössze a 26. – amióta adatokat találtunk (az elmúlt 11 évben), ez messze a legrosszabb eredmény. Az OL 561 passzjátékból összesen 173 nyomást engedett, vagyis az irányítóknak a passzjátékok közel harmadában kellett nyomás alatt játszani – ez még akkor is rosszul néz ki, ha egyébként Love a nyomást viszonylag jól tűrő irányítók közé tartozik (ezt pl. abból lehet lemérni, hogy az EPA/play mutatója mennyire esik vissza nyomás alatt).

A fal eléggé át is alakult idénre. Távozott ugye Jenkins és Walker, helyettük a szezon második felében beugró centerként már látott Sean Rhyan lesz a kezdő C, az eredeti posztjára visszakerülő Jordan Morgan pedig a bal tackle. Jobb tackle-ben marad Zach Bako-Bewele (Tom idéntől nigériai nagyszülei nevén játszik), bal guardban pedig a tavaly szinte állandóan sérüléssel küzdő Aaron Banks. Jobb guardban változás lesz: úgy tűnik, az eredetileg center Jacob Monk kiszorította az eredetileg tackle Anthony Beltont, aki így a tartalékok közé került, a kellemes meglepetést okozó újonc Jager Burtonnel, a tavaly végig sérült, de az edzéseken jó benyomást keltő John Williamsszel, valamint Donovan Jenningsszel és Travis Gloverrel együtt.

Ugyanakkor mind Bako-Bewele, mind Banks könnyített edzést végez még korábbi sérüléseik után, az majd a hétvégén derül ki, melyikük tud pályára lépni. Előbbit Belton, utóbbit szintén ő vagy Burton pótolhatja.

Kérdéses a futók helyzete is. Rendőrségi ügye miatt Josh Jacobs egyelőre nem játszhat, az majd csak később derül ki, milyen hosszú eltiltást kap, de várhatóan 4-6 meccsre számíthat. Így alighanem Marshawn Lloyd lesz a kezdő futó, amennyiben végre egészséges tud maradni. Mögötte a megbízható, ráadásul a legjobban blokkoló futók közé tartozó Chris Brooks kaphat szerepet, valamint a keretzárás előtti utolsó pillanatban érkező Kaleb Johnson, aki az egyetemen nagy tehetségnek számított, de a ligában eddig ezt nem tudta megmutatni. A poszt mindenesetre nagy talány, egyedül Brooks a biztos pont, de ő azért, bármennyire is fontosak a blokkjai, messze van attól, hogy a vállán vigye a csapatot.

Az elkapók közül Romeo Doubs mellett Dontayvion Wicks is távozott, Christian Watson és Jayden Reed viszont új szerződést kapott, a playoffmeccsen pedig Matthew Golden is végre megvillantotta tehetségét. Elsősorban hármójuktól kell jó játék, főleg úgy, hogy Savion Williams biztosan kihagyja az első néhány meccset. A tartaléksorban Bo Melton, a draftolatlan újonc J. Michael Sturdivant, és az inkább visszahordóként használt Skyy Moore várja a lehetőséget.

A tight endeknél remek hír, hogy Tucker Kraft teljesen felépült térdszalagszakadásából, remélhetőleg a sérülés előtti formája is visszatér, akkor ugyanis úton volt az elit TE-k közé. Luke Musgrave viszont sérült, így érkezett a hasonló feladatokra, tehát elsősorban elkapásokra használható veterán Jonnu Smith. Blokkolni pedig ott van egyrészt Josh Whyle, valamint a szintén a keretzárás előtt érkezett Mark Redman.

Összegezve: az offense teljesítménye nagyrészt azon múlik majd, hogy milyen teljesítményt nyújt a támadófal. Ha ők megállják a helyüket, valamint a futók közül is tudja valaki pótolni Jacobst, akkor a pontgyártással nem lesz nagy gond. Ellenkező esetben…

Térjünk is át a védelemre. Tavaly ez az egység is némileg visszaesett az egy évvel korábbihoz képest: az engedett yardokat nézve 12., pontokat nézve 11. lett, miközben a passz elleni védekezés 12., a futás elleni 18. volt. A legnagyobb különbség a DVOA-mutatónál jelentkezik: itt 16. lett az egység, ami erősen közepes teljesítményt mutat.

Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi főleg Micah Parsons kiesése után volt látványos. Márpedig ő az 5-6. hét előtt nem térhet vissza, így kérdés, mi lesz a pass rush-sal. Rashan Gary nem tudott a helyére lépni, távozott is, így most a Lukas Van Ness-Barryn Sorrell duó lesz a kezdő. Van Ness tavalyra sokat fejlődött nyomásgyakorlásban, most azonban ezeket sackekre is át kellene váltani. Sorrellnél meglátjuk, második évére sikerül-e valamilyen ugrást bemutatnia, tucatnyi sacket azonban felesleges lenne tőle várni. Ráadásul mögöttük csak Brenton Cox és az újonc Dani Dennis-Sutton bevethető – nagy kérdés, mire lesz ez elég.

A védőfal közepe viszont erősödött a tavaly épp Minnesotában játszó, fénykorában elit Javon Hargrave érkezésével. Ő Devonte Wyatt-tel elég erős kezdőpárost alkothat – amennyiben utóbbi egészséges tud maradni. Wyatt egyébként talán a legalulértékeltebb tagja a védelemnek: érdemes megnézni, mennyivel jobban játszik az egység, amikor ő pályán, és mennyire visszaesett tavaly és tavalyelőtt is, amikor sérülés miatt kidőlt. Mögöttük Karl Brooks mellett az újonc Chris McClellan bevethető, előbbi inkább passz, utóbbi futás ellen. Warren Brinson sérüléssel küzd, így az aktív keret tagja Jonathan Ford és Anthony Campbell – utóbbi története hiába nagy sztori, sok snapet várhatóan nem kap majd.

A linebacker-sorban tulajdonképp egy egyszerű csere történt: Quay Walker helyére a rutinosabb Zaire Franklin érkezett. Neki a tavalyi éve nem sikerült túl jól, de bízzunk benne, hogy Edgerrin Cooper mellett magára talál – és abban is, hogy utóbbi tovább fejlődik és lassan tényleg az elit LB-k közé kerül. A tartaléksor itt sem túl acélos: Isaiah McDuffie a ST egyik kapitánya, de védekezésben sem futás, sem passz ellen nem kiemelkedő, TyRon Hoppernek hiába elit a sebessége, a játékolvasásban még mindig fejlődnie kell, Nick Niemannt pedig remélhetőleg csak a special teamben látjuk majd, mert ott kiváló, a védekezéséről viszont inkább ne beszéljünk.

A secondarybe a nagy csalódást okozó, folyton sérült Nate Hobbs helyére a második körös újonc, Brandon Cisse érkezett, és ő annyira jó benyomást tett, hogy mindjárt kezdő is lehet az egyik szélen. A másik szél, egyelőre legalábbis, Keisean Nixoné, de neki igencsak bizonyítania kell, hogy megőrizze a helyét. Mögöttük a szintén nyáron érkező, tavaly a Chargersben limitáltabb szerepben egész jól játszó Benjamin St. Juste, valamint az erősen hullámzó Carrington Valentine bevethető. A slot CB szerepét idén is Javon Bullard tölti be, az ő helyettese Kamal Hadden lehet.

A safetyknél nincs nagy változás: Xavier McKinney és Evan Williams párosát a legtöbb csapat elfogadná, mögöttük viszont nem igazán van depth. Elsősorban Bullard húzódhat hátrébb, ha valamelyikük megsérül, de rajta kívül csak Kitan Oladapo bevethető ezen a poszton.

Fontos azt is megjegyezno, hogy Jonathan Gannon érkezésével valamelyest új rendszerre állt át a csapat – hamarosan kiderül, hogy ehhez mennyire tudtak alkalmazkodni a játékosok. Gannon DC-ként korábban bizonyított Philadelphiában, de azért meg kell jegyezni, hogy ott jobb játékosanyaggal dolgozhatott.

Végül nézzük a special teamet, ami hosszú ideje a csapat Achilles-sarka, hiába volt Bisaccia a legjobban fizetett ST-edző. Helyére Cam Achord érkezett, aki, ne kiabáljuk el, de az előszezon alapján úgy tűnik, eléggé rendbe szedte az egységet – persze az alapszakasz más játszótér.

A ST talán egyetlen fénypontja tavaly a punter, Daniel Whelan volt, akinek az 51,7 yardos átlaga a legjobb volt a ligában a tavalyi szezonban, és még a nettó (vagyis visszahordásokkal csökkentett) yardokban is negyedik lett (43,9). Mindkettővel bőven megdöntötte a korábbi csapatrekordot.

Rúgóposzton nem meglepetés, hogy változás történt: Brandon MacManus helyére a draftról érkezett Trey Smack. Ő az edzőtábor kezdeti bizonytalankodásai után hibátlan előszezont produkált – nála is az a kérdés, hogy éles helyzetben tudja-e ezt folytatni, illetve hogy később a hideg milyen hatással lesz majd rá.

Visszahordásoknál is lesz változás: Skyy Moore ugyanis igazi specialista, így alighanem mind kickoffoknál, mind puntoknál őt látjuk majd, és remélhetőleg sikeresebb lesz, mint a korábbi évek próbálkozói. A visszahordások levédekezésével kevesebb gond volt tavaly, reméljük, ez most sem változik.

A longsnapperrel alapesetben nem foglalkoznánk, de most mégis megemlítjük: Cal Adomitis ugyanis kiválóan játszott az előszezonban, jól megértették egymást Whelannel (akár puntolnia kellett, akár holderként letenni a labdát) – mégis a sérüléséből felépülő Matt Orzech kapta meg ismét a bizalmat. Meglátjuk, rászolgál-e.

Vikings előzmények

A Vikingsnél a legnagyobb változás irányítóposzton lesz: miután a JJ McCarthy-projekt teljesen bedőlt és a harmadéves QB már csak a harmadik számú irányító lesz idén, érkezett Arizonából Kyler Murray, aki itt akarja feléleszteni a karrierjét – vagy legalább azt bizonyítani, hogy a videójátékok helyett igenis a focira koncentrál. Az viszont biztos, hogy McCarthyhoz képest ő jelentős upgrade-nek számít.

Kérdés persze, hogy mennyi van még benne, nem lassult-e le, akár gondolkodásban, akár sebességben, és persze, hogy meddig bírja egészségesen, az ő futkározós stílusában ugyanis mindig benne van egy-egy nagyobb ütközés. Ha kidől, akkor Carson Wentz léphet a helyére, aki évek óta csapatról csapatra vándorol, és az egykori 1/2 bizony már csak ilyen beugró szerepekre számíthat az elmúlt években mutatott játéka alapján.

Futóposzton nehéz megmondani, hogy Aaron Jones vagy Jordan Mason van-e előbb a depth charton – mindenesetre arra nem számíthatnak, hogy Jones kihúzza sérülés nélkül a szezont, úgyhogy Masonra biztosan komoly feladatok várnak. Már csak azért is, mert harmadikként csak az újonc Demond Claiborne van a keretben.

Az elkapóposzton Justin Jefferson még egy közepes irányítóval is a liga legjobb elkapói közé tartozna – idén kiderül, Murray-vel mit tud összehozni. Mellette Jordan Addisont sem szabad lebecsülni, ráadásul érkezett a 49erstől Jauan Jennings, akinek kiemelt szerepe volt korábbi csapatában a 3rd downoknál – rá is mindenképp figyelni kell. Mögöttük viszont nem igazán van depth, sem Tai Felton, sem Myles Price nem számít acélos névnek.

TE poszton TJ Hockenson felelős az elkapásokért, aki, sérülések ide vagy oda, bármikor kifoghat egy nagy meccset, de azért Josh Oliverre is figyelni kell.

Nagy kérdőjel itt is, hogy a támadófal mire lesz képes. Christian Darrisaw és Brian O’Neill személyében két átlag feletti tackle áll rendelkezésre, a két guard, Donovan Jackson és Will Fries viszont átlagos, a center, Blake Brandel pedig, Sean Rhyanhez hasonlóan, tavaly szezon közben került erre a posztra és tartotta meg idénre is. Nagyobb nevek a tartalékok között sincsenek, így itt is elmondható: az offense teljesítményét erősen meghatározza majd, mire lesz képes a papíron nem túl erős támadófal.

A védelem viszont évek óta óriási erőssége a csapatnak: tavaly kevesebb, mint 18 pontot engedtek átlagban meccsenként, ez a harmadik legkevesebb volt. Pedig a védelemben nincsenek is igazi szupersztárok – leszámítva a támadókoordinátort, Brian Florest. Ő több csapatnál is szóba került, mint vezetőedző, de végül maradt, és az egyik legjobban fizetett koordinátor lett az egész ligában.

A védőfalból nem csak Hargrave, hanem, pénzügyi okok miatt, Jonathan Allen is távozott, így az első körös újonc, Caleb Banks a legnagyobb név, mellette Jalen Redmond és Levi Drake Rodriguez kaphatja a legnagyobb szerepet. Ez a nevek alapján elég komoly visszaesés – de láttuk már, hogy Flores közepes játékosokból is mit tud kihozni.

A pass rushért elsősorban Andrew Van Ginkel és Dallas Turner felel, utóbbinak ráadásul sok szakértő breakout évet jósol, hiszen már tavaly, a második szezonja második felében is nagyon jó volt. Mögöttük viszont nincs depth, hiszen sem Bo Richter, sem Chaz Chambliss nem az a kaliber, akiktől megijednek az ellenfelek tackle-jei.

A linebackersorban Blake Cashman és a Packersből is ismerős Eric Wilson a két kezdő – utóbbi is jó példa arra, hogy egy amúgy limitált képességű játékos is milyen jól tud játszani Flores kezei alatt. Itt azért értékelhető cserék is vannak, Ivan Pace és a második körös újonc Jake Golday személyében.

A secondaryben a legnagyobb név Byron Murphy, aki két éve elit szezont tett le az asztalra, tavaly viszont eléggé visszaesett. A másik kezdő az átlag feletti játékra képes Isaiah Rodgers, valamint érkezett Pittsburgh-ből James Pierre, aki, tavaly általában kifejezetten jól játszott – ugyanakkor ez mindössze a második szezonja volt, amikor 400 snap fölé jutott, vagyis kérdés, nagyobb szerepkörben mit mutat majd. Mögöttük ráadásul csak az ötödik körös újonc, Charles Demmings, és egy bizonyos Zemaiah Vaughn bevethető, akit még a Vikings-szurkolók se biztos, hogy mind ismernek.

A safety-duó viszont elég erős, Harrison Smith visszatért még egy évre, és Josh Metellus is elég megbízható. Mögöttük a szükség esetén a slotban is bevethető Theo Jackson, valamint Jay Ward, Jacob Thomas és Jakobe Thomas (nem elírás, ketten vannak) várja a lehetőséget.

A ST náluk is átalakult kicsit, távozott a punter Ryan Wright, aki helyett ugyan Johnny Hekker érkezett, de őt kiszorította az újonc Brett Thorson. A rúgó maradt Will Reichard, a LS pedig Andrew DePaola. A visszahordásokért elsősorban Myles Price felel.

Ami döntő lehet

• Hogyan sikerül pótolni Josh Jacobst? A Packers támadójátékánál ez legalább akkor kérdés, mint hogy milyen lesz az OL. Ha ugyanis a futójáték limitált, akkor passzjáték se nagyon lesz, hiszen ebben az esetben kevesebb emberrel kell a védőknek a boxot tömni, több marad hátrébb védekezni.
• A passzjátékot az állandó, rendkívül változatos, előre sokszor olvashatatlan blitzek is tönkre tehetik. Flores nagyon agresszív, így bőven lehet tőle ilyenekre számítani. Ugyan Love egyik erőssége, hogy elkerülje a sackeket (tavaly neki volt a 4. legjobb pressure to sack aránya, vagyis nyomásból a negyedik legkevesebbszer lett sack), a támadófaltól már az első meccsen hibátlan olvasásokra és jó blokkokra lesz szükség. Ha ugyanis ez sikerül, ha hagynak 2,5-3 másodpercnyi időt Love-nak passzolni, akkor a cornerek verhetők.
• Persze LaFleur is megkönnyítheti Love dolgát: az ilyen blitz-heavy csapatok ellen ugyanis sokszor jó taktika a gyors, rövidpasszos játék. Hiába épül a csapat taktikája arra, hogy a futójátékkal arra kényszerítik az ellenfelet, hogy töltse a boxot, majd ezt hosszabb passzjátékokkal bünteti, ami Love-nak is erőssége és megfelelő elkapók is rendelkezésre állnak, ezt lehet, hogy ilyen ellenfél ellen érdemes átgondolni. LaFleur ugyanakkor sokszor bizonyította már, hogy jól alkalmazkodik az ellenfélhez és használja ki csapata erősségeit és fedi el gyenge pontjait (ld. pl. amikor Willisnek kellett kezdenie) – meglátjuk, ez most is sikerül-e.

• A másik oldalon kérdés, milyen lesz Murray bemutatkozása hazai pályán, mennyire lesz rozsdás a hosszú sérülése után, mennyire tanult bele Kevin O’Connell rendszerébe. Az biztos, hogy állandó nyomásgyakorlással meg lehetne zavarni. Erre inkább a fal közepén számíthatunk, hiszen a Packers DL ott erősebb, a Vikings OL pedig ott gyengébb. Ebben az esetben a pass rusherek fontos feladata lesz, hogy zárják a széleket, és ne engedjék Murray-t kimenekülni a zsebből.
• A harmadik downok döntő fontosságúak lehetnek a meccsen. Tavaly a Packers top 5-ben volt a 3rd downos támadások sikerességében, a Vikings viszont a kivédekezésükben. Az is számít persze, hogy mekkora távot kell megtenni ilyenkor: két sikertelen down után a hosszúyardos harmadikak könnyen egy-egy drive megakadásához vezethetnek.
• A nyomás, pláne, ha megütik passz közben az irányítót, könnyen vezethet turnoverekhez. Ezen a téren a Packers tavaly nem állt jó, a különbség +1-es volt: ugyan kevés labdát adott el a csapat, de nagyon keveset is szerzett. Ezen jó lenne idén változtatni, megőrizve azt, hogy a támadók vigyáznak a labdára.
• Érdemes kitérni arra is, hogy ez az első meccs a szezonban, és ugyan a kezdők játszottak valamennyit az előszezonban, az első meccseken általában mindig több az egyéni hiba – amelyik csapat jobban limitálni tudja ezeket, nagy előnyre tesz szert.
• Szoros meccsen a rúgók is dönthetnek – Trey Smacknek eljött a lehetőség, hogy megmutassa, éles helyzetben is lehet rá számítani.
• És végül meg kell említeni a szabálytalanságokat, különösen azért, mert a csoportmeccsek mindig feszült hangulatúak. Szabálytalanságok persze mindig lesznek, de a feleslegeseket, pláne a fegyelmezetlenségből fakadókat el kellene kerülni.

Érdekességek

• Öt éven belül most negyedszer kezdi a csapat a szezont egy csoportrivális ellen.
• 2020 és 2022 után most harmadszor kezdi a csapat a szezont Minneapolisban.
• 2019 óta 4-3 a csapat mérlege a szezon első meccsén.
• A csapat mérlege a Vikings ellen idegenben 31-33, 2000 óta 13-13. Az örökmérleg az alapszakaszban 66-60-3.
• A két csapat utoljára január 4-én találkozott, a Vikings akkor 16-3-ra nyert, de a Packersnél a legtöbb kezdő pihent.
• Matt LaFleur és Kevin O’Connell egymás ellen 3-5-re áll.
• Két olyan játékosa is van a Vikingsnek, akik hosszabb időt Green Bayben töltöttek: Aaron Jones és Eric Wilson. Javon Hargrave viszont tavaly pont a Vikingsben játszott.
• Sok játékos játszott együtt korábban más csapatban, például Banks, Skyy Moore és Hargrave Masonnel és Jenningsszel a 49ersben, Franklin Isaiah Rodgersszel, Ryan Van Demarkkal, Will Friesszal és Carson Wentz-cel a Coltsban, de az egyetemen is sokan játszottak együtt.