6. hét Értékelő

New York Jets – Green Bay Packers

Újabb nagy pofon, ezúttal hazai pályán. Ráadásul nem éppen liga elit, ugyanakkor jól fejlődő, fiatal tehetségekkel teli csapattól. Ez a Jets most mindenben felül tudta múlni a csak vergődő hazai csapatot, a játék minden szegmensében jobban teljesített a vendég alakulat és valljuk meg, teljesen megérdemelten nyert.

A mérkőzés

Az első negyed elég jó iramban indult, ám mindkét fél védelme jól fel volt készülve a másikból, így csak egy-egy védő villanása (Jetsnél főként Quincy Williams, Packers oldalon pedig Rashan Gary) szinezte az amúgy főként futásokra és check down passzokra korlátozódó támadó játékokat mindkét oldalon. A negyed vége előtt aztán Rodgers elengedett egy rakétát, amit Allen Lazard két védő közöt gyönyörűen húzott be, ám végül csak egy mezőnygól kísérletre lett elég, amit viszont a vendégek sikeresen blokkoltak. A második negyed elején a hazaiak idei ötödik körös draft pickje (LB) Kingsley Enagbare “köszönt be” Zach Wilsonnak, majd a Zöld – Arany speciális egység punttot blokkolt és labdát szerzett. Ekkor még reményt keltően játszott a védelem és az ST is. Ám a másik oldal védelme sem tétlenkedett, A-rodot a veterán (DT) Sheldon Rankins döngölte a földbe, aki úgy ment át a Packers O line-on (miközben Jon Runyan a center Josh Myers hátá masszírozta), mint forró kés a tea vajon. Sajnos már ekkor látszott, hogy a hazai támadó fal ismét átjáróház, most Runyan mellet természetesen megint Royce Newman volt a másik foltozatlan lyuk. Szerencsére (ekkor még) a new yorki gárda támadó sora se remekelt , így megint próbálkozhatott Rodgers. A szakadó eső se kímélte a játékosokat, a következő támadó drive harmadik játékában Aj Dillon kezéből ki is csusszant a disznóbőr, amit a Jets védői köszöntek szépen és könnyedén összeszedtek és gyorsan pontokra váltottak, igaz csak háromra, mert mindössze mezőnygólig jutottak. A folytatásban megindulni látszott a hazai támadó játék, (TE) Robert Tonyan végre bekerült a gameplan-be, ám mégis egy eszetlen 4. és 3 próbálkozás lett a dicstelen befejezés. A PAckers védelem még kitartott, mezőnygól kísérletig engedte a Nagy Almából érkezettek támadóit. A rúgáskísérlet 42 yardról kissé meglepő módon mellé ment, ezzel esély nyílt akár a vezetés megszerzésére is a félidőig. Tonyan, Cobb és Lazard megtett mindent a TD-ért, de kevésnek bizonyult, maradt a field goal és az egyenlítés. A nagyszünet után hamar leparancsolta a Packers védelem Wilsonékat a pályáról, de Rodgers se élvezhette sokáig a játékot, mert a Royce Newman blokkjáról jó ütemben leváló (DE) John Franklin-Myers egy ipont érő dobással vitte földre. Innentől kezdve a vendégek támadói új erőre kaptak, vagy a hazaiak védői kezdtek el fáradni, mindenesetre két szép Corey Davis elkapással és egy Braxton Berrios trükkös játékkal könnyedén bevették a Packers endzone-ját. A kisvárosi támadó gépezet továbbra se tudott beindulni. A változatosság kedvéért a másik Jets védő (Quinnen) Williams is bezsákolta Rodgerst, s hogy teljes legyen a krach még a puntot is blokkolták, mitőbb visszahordták TD-re a sugárhajtásúak. Ugyan jött egy gyors Allen Lazard válasz, de a vendégek tudtak újítani. Elővették a tight endjeiket és Tyler Conklin és C.J. Uzomah révén szépen araszolgattak előre. A hab a tortájukon azonban a kiváló újonc futójuk Breece Hall lett, aki élete harmadik NFL TD-ját futotta meg, persze pont ellenünk. Az idő vészesen fogyott, Tonyan hiába “csipkedte” a yardokat, Randall Cobb kiválásával sajnos mégjobban meggyengült az amúgy sem acélos támadó sor, 3 and out-tal kulloghatott le megint a Pack “O”. Breece Hall pedig az óra “égetésben” se vallott szégyent, sorra kitaposta a first down-okata, mikkel gyakorlatilag el is döntötte a meccs végkimenetelét. Igaz TD-ig nem tudott eljutni a vendég csapat, de 2:37-nél már bőven elég volt nekik a mezőnygól három pontja is, pláne úgy, hogy a Packersnek egyetlen időkérése sem maradt. A garbage time-ban aztán volt még némi Jordan “Love is in the air”, de erre voltunk a legkevésbé kíváncsiak.

Videó összefoglaló

Pozitívumok

  • Rashan Gary továbbra sem vesztett jó formájából, a menetrend szerinti sack-je megint megvolt, mellette pedig négy nagyon hasznos szerelést is produkált.
  • Végre több szerephez jutott Robert Tonyan, sőt ő lett a legeredményesebb elkapója a csapatnak ezen a találkozón, 10 elkapásból 90 yardot teljesített.
  • Allen Lazard egyértelműen a legbiztosabb célpontja már Rodgersnek, ezt ezen a mérkőzésen újabb szép elkapásokkal és egy ugyancsak szép TD-vel bizonyította.
  • A frissen draftolt újoncok közül se voltak rosszak páran, (LB) Quay Walker De’Vondre Campbell mellet egyértelműen jól felvette a ritmust, Kingsley Enagbare pedig egy sackkel jelezte, hogy ő se csak egy kirakat ember a védelemben.
  • A Packers secondary ugyan nem mutatott semmi kiemelkedőt, ám “csak” 110 yardot engedett a vendégeknek levegőben és elkapott TD sem született a Jets oldalán. Ez azért nem annyira rossz (bár az is igaz, hogy a Jets nem tartozik a pass heavy csapatok közé)

Negatívumok

  • A futás elleni védekezésünk borzalmasan gyenge volt, gyakorlatilag megint “be sztároltunk” egy újonc futót Breece Hall személyében. Hall 116 yardig és egy TD-ig jutott.
  • A támadó fal meccsről meccsre rosszabb, komoly átszervezésekre lenne szükség a hatékonyságuk növelésére. Royce Newman egyértelműen nem NFL szintű játékos, ráadásul most Runyannál is gyermeteg hibák jöttek elő. Nagy kérdés, hogy a hamar lesérült Hanson helyére megkockáztatja-e majd a csapatvezetés esetleg Nijmant beállítani, mert ugye Newman egyértelműen kuka.
  • Aaron Rodgers árnyéka (tavalyi) önmagának. Az új frizura, meg a pomádé még megy szépen, ám a játéka már igencsak megkopni látszik. Csak remélni tudjuk, hogy össze kapja magát és tol egy “Run the table”-t mint a régi szép időkben…
  • Nem ment a futás. Pedig elvileg a legerősebb fegyverünk jelenleg a két kiváló futónk. Persze ezt a Jets edzői is tudták és okosan mindig fullra töltötték a boxot hat emberrel, akiken lehetetlen volt áttörni. A nagy eső pedig ellehetetlenítette a rövid passzos RB játékokat.
  • A special team megint mint egy belendült hullámvasút. Először puntot blokkolnak, aztán az ő puntjukat blokkolják, ráadásul a kicsit jobb képességű visszahordók ellen még mindig megáll a tudomány (Berrios 63 yardot cipelt vissza és a TD-nál a safety-ket is állva hagyta)
  • A támadó sor gyengesége sorra megbosszulja magát minden mérkőzésen. LaFleur nem képes életet lehelni a támadó play-ekbe, kellene nagyon valami fiatalos lendület, pezsdítő innováció, mert ezen az úton haladva lassan a McCarthy féle statikus agonizációba süllyedhet az offense játéka.
  • Védő oldalon Kenny Clark fogott ki gyengébb napot (persze őt szokás szerint rendre duplázták, így nem meglepő annyira), illetve Preston Smith-től, Eric Stokestól és Rasul Douglastól várunk még többet a folytatásban.
  • Pat O’Donnell punter fejébe szállhatott a dicsőség, az utóbbi két meccsen igencsak maga alatt teljesített, a Jets ellen 5 próbálkozásból csak kettőt tudott betenni az ellenfél 20 yardosán belülre (egyet pedig ugye blokkoltak, mondjuk az nem feltétlenül csak az ő hibája volt).
  • Mason Crosby is hibázott egy mezőnygól kísérletnél, ez még nem annyira égbe kiáltó bűn, de mindenesetre nem örülünk neki.
  • Ismét bebizonyosodott, hogy másodvonalban a zóna védekezés nagyon nem az erősségünk, a zónahatárokon nagyon rosszul védekezünk és a váltások se mennek a defensive back-jeinknek. Ez főként az ellenfél TE játékainál látszott, ahol nemegyszer előfordult, hogy a középső linebackereink hamarabb visszaértek a passz után jó pár yardot haladó TE-ekre, mint a későn, vagy egyáltalán nem fellépő safetyk.
  • Nem látjuk a tüzet a csapatban. A hazai meccseken eddig óriási elánnal játszott minden játékos, ezzel szemben most úgy tűnt, hogy nagyon hamar feladták a harcot a playereink.

Összegzés

Nincs még veszve semmi. Azonban az utóbbi két meccset elnézve nem túl biztató a jövő. Két könnyűnek tűnő ellenfél ellen betlizett a csapat, s közben a csoport rivális Viking meglépett a csoport élén. Óriási szerencse, hogy a Bears kikapott, a Lions pedig már jócskán lemaradt az élbolytól. A rossz hír azonban, hogy ezután az egyetlen könnyebbnek ígérkező ellenfél (Washington Commanders) után már főként erősebb csapatok szerepelnek az ellenfeleink között (Bills, Eagles, Rams). Tehát a soron következő meccset idegenben a fővárosiak ellen mindenképpen hozni kell, ha komolyan versenyben akarunk maradni a rájátszásért folytatott küzdelmekben.

Kommentek