9. hét – Értékelő

Green Bay Packers – Kansas City Chiefs 7-13

A kansasi vendégjáték, Aaron Rodgers és Patrick Mahomes párharca volt sokáig a szezon egyik legjobban várt meccse, de aztán egészen más került a fókuszba: Rodgers Covid-fertőzése, majd finoman fogalmazva is megkérdőjelezhető kijelentésekkel teli nyilatkozata, és ezek a felkészülésre is rányomták bélyegüket. A meccsen aztán a védelem egészen kiváló teljesítményt nyújtott, a támadósor viszont erősen döcögött, a special team hibái pedig ezúttal már döntő hatással voltak a végeredményre.  

A meccs

A Packers kezdte a meccset, de az első drive gyorsan véget ért, és már ekkor is látszott, mi a hazai védelem taktikája: folyamatosan küldték a nyomást Jordan Love-ra, érkeztek a blitzek, miközben a pre-snap felállással is igyekeztek összezavarni a fiatal irányítót. Válaszul viszont a Chiefs egy hosszú drive végén Travis Kelce elkapásával megszerezte a vezetést – kevesen gondolták ekkor, hogy ez lesz az egyetlen TD, amit a hazaiak elérnek a meccsen.

Elsősorban AJ Dillonnak köszönhetően erre válaszolhattak volna a vendégek, csakhogy Mason Crosby mellé rúgott egy 40 yardos próbálkozást (majd utána vitatkozott egy kicsit a holderrel és a long snapperrel). A védelem viszont egyre inkább tűzbe jött: Rashan Gary és Darnell Savage vezetésével egy 4. és 1-es próbálkozást is sikerült kivédekezni, pontot azonban megint csak nem sikerült feltenni a táblára, ezúttal blokkolták Crosby próbálkozását (a snap sem volt jó, de a rúgás is túl lapos lett).

A special team mélyrepülésére pedig aztán egy újabb kiváló védekezés után sikerült feltenni a koronát: a Chiefs puntja rövidebb lett, mint amire a visszahordó, Amari Rodgers számított, ő vigyázott is, hogy ne érjen hozzá, Malik Taylornak azonban nem sikerült távolabb maradnia a labdától, ráadásul hanyatt is esett (szabálytalanságról szó sem volt), és a pattogó labda hozzáért a lábához – a 9 yardosról jöhettek az azt megszerző hazaiak. A védelem ismét kitett magáért (például Krys Barnes egy óriási szereléssel), de három pontot így is ajándékba kapott a Chiefs. A félidő végén aztán még egy 55 yardos próbálkozást is berúgtak a hazaiak, így 13-0-s vezetéssel mehettek a szünetre.

A második félidő aztán egyértelműen a védelmekről szólt: a Packersé gyakorlatilag lenullázta a hazai támadósort, Love-nak viszont továbbra is óriási nyomás alatt kellett játszania, emellett néha ő sem hozott jó döntést, vagy épp pontatlanul passzolt. Végül aztán pár perccel a vége előtt 4. és 5-re Love jó passzt adott Allen Lazardnak, így szépített a Packers, és újra élni kezdett a remény. Az utolsó drive-ban azonban összeszedték magukat Mahomesék, és már nem adták vissza a labdát, így végül megnyerték a meccset.

Hosszú összefoglaló:

Pozitívumok

  • A pozitívumok sorát természetesen a védelemmel kell kezdeni, amely a sérültek ellenére teljesített kiválóan, pedig a meccs előtt Eric Stokes, közben pedig Kenny Clark is kidőlt (most úgy tűnik, egyikük sérülése sem súlyos, mindketten edzenek már). A nagyszerű védekezésre csak két adat: a Chiefsnek több 3&outja volt ezen a meccsen, mint az eddigi nyolc fordulóban összesen, és mindössze 237 támadóyardot értek el a hazaiak, ami a legkevesebb azóta, hogy Mahomes a kezdőirányító.
  • Az egyéni dicséreteket egy sokak számára meglepő névvel kell kezdeni: Kevin Kinggel. A sérüléséből visszatérő CB egyik legjobb meccsét játszotta, pedig nem egyszer a villámgyors Tyreek Hill-lel kellett szembenéznie. Összesen 6-szor vette Mahomes célba, de mindössze 3 elkapást engedett, 21 yardért. Ugyan elejtett egy potenciális interceptiont, de ott bravúr kellett volna a labda elkapásához.
  • A CB-k közül Chandon Sullivant is lehet mellette dicsérni, akinek hol Travis Kelce-vel, hol Hill-lel kellett felvennie a versenyt, és ezt többször meg is tette. Érdemes tőle azt a playt kiemelni, amikor Hill egy reverse játék során egy az egyben állt vele szemben. Az elmúlt években nem egyszer ért el a Chiefs ebből nagy játékot, most viszont Sullivan állta a sarat, és tackle for loss lett a vége. Ugyanakkor az utolsó játéknál kicsit lemaradt Hillről, de ehhez az is kellett, hogy Mahomes kimozogjon és másodpercekkel meghosszabbítsa a playt – ennyi ideig pedig képtelenség egy ilyen elkapót tartani.
  • A két safety is jól játszott, elsősorban Darnell Savage-et kell kiemelni. Remekül olvasta a játékokat, villámgyorsan oda is ért, ahova kellett. Neki is és Amosnak is komoly szerepe volt abban, hogy Hill mindössze 34 elkapott yarddal zárt.
  • A linebackerek közül ezúttal Krys Barnes játszott jobban, annak ellenére, hogy coverage-ben azért ő többször is hibázott. A futás ellen viszont remek volt, több yardvesztéssel járó szerelés is fűződik a nevéhez, és egy TD-től is megmentette a csapatot, ahogy fent már írtuk.
  • Rashan Garyt is ki kell emelni, aki a Chiefs első drive-jában hibázott egyet (nem zárta futásnál a szélt), ez a hiba viszont mintha csak felpörgette volna, gyakorlatilag tarthatatlan volt. Ötször gyakorolt nyomást Mahomesra, és sacket is szerzett.
  • A támadósorban AJ Dillont lehet a leginkább kiemelni, aki mindössze 12-szer ért labdához, de ebből 90 yardot szerzett. Nem lenne meglepő, ha folyamatosan egyre nagyobb szerephez jutna.
  • A támadófal összességében nem játszott jól, a bal oldala azonban igen, Elgton Jenkinst és Jon Runyant is lehet dicsérni. Jenkinsnek mindegy volt, ki áll vele szemben, lenullázta Frank Clarkot és Alex Okafort is, és Runyan is remekül állta ezúttal a sarat.
  • Allen Lazard touchdownját pedig több szempontból is ki lehet emelni: Love itt jól ismerte fel, hogy a blitz mellett a passzblokkolás is kezd összeomlani, jókor szabadult a labdától, pontos is volt, Lazard pedig szép mozdulattal küldte el Daniel Sorensent, hogy aztán csak be kelljen sétálnia az endzone-ba.

Negatívumok

  • Rengeteget lehetne írni Jordan Love-ról, sokan meg is tették ezt, de egy biztos: objektíven nézve nem játszott jól, különösen az első három negyedben nem, ugyanakkor katasztrofálisnak sem lehet nevezni a játékát (érdemes összehasonlítani például az idei első körös irányítókéval – nem lóg ki a sorból). Idegesnek tűnt, amihez biztos hozzájárult, hogy az NFL egyik leghangosabb stadionjában kellett játszania, úgy, hogy alig gyakorolt előtte az első csapattal – feltűnő is volt, hogy Davante Adamsszel mennyire nem érzik egymást. Ennek ellenére produkált szép dolgokat, főleg a negyedik negyedben, de többször is pontatlan volt, és lassan reagált bizonyos szituációkra. Például a blitzekre, amelyekből volt bőven: a passzjátékok több mint fele ilyen volt. Ha nem volt rajta nyomás, akkor 17-ből 13 passza jó volt, 160 yardért, nyomás alatt viszont 17-ből csak 6, 30 yardért (igaz, nyomás alatt dobta a TD-t is). Ebben mindenképp fejlődnie kell.
  • Abban, hogy a blitzek ilyen sikeresek voltak, nem csak, illetve nem elsősorban Love játékolvasása volt viszont a hibás. Matt LaFleur el is ismerte a meccs után, hogy ő is hibázott a játékhívásoknál: hiába tudták előre, hogy főleg 3. downoknál többen is támadni fogják az irányítót, nem voltak olyan útvonalak az elkapóknak, amelyekkel ezt ki lehetett volna játszani, ráadásul sok olyan playt is hívtak, amelyek kifejlődéséhez idő kell – ami pedig nem volt, mert a passzblokkolással gondok voltak.
  • A támadófal bal oldala ugyan jól játszott, és különösebb panasz a jobb tackle Billy Turnerre sem lehet, a másik két kezdő, a center Lucas Patrick és a jobb guard Royce Newman viszont finoman szólva sem alkotott maradandót. Newman egyenesen pocsékul játszott, összesen hatszor (!!!) volt Love az ő hibája miatt nyomás alatt. Emellett még két büntetést is összeszedett. Eddigi talán leggyengébb meccsén van túl, nem lenne meglepő, ha hamarosan kikerülne a kezdőből.
  • Ennek ellenére sem ő volt a csapat leggyengébb pontja, hanem a special team. Pedig az elmúlt hetekben úgy tűnt, kezdik valamennyire összeszedni magukat, most viszont totálisan szétesett az egység: a fent, az összefoglalóban említett hibák csak azok voltak, amelyek döntően befolyásolták a meccset, de emellett volt olyan, hogy nem tudtak rendesen felállni egy kick-off fogadásánál, egy puntnál meg csak 10-en voltak a pályán, végül Dillonnak kellett az utolsó másodpercekben berohannia, hogy mentse a helyzetet.

Összegzés

Összességében nézve a legfontosabb kérdésre, miszerint Jordan Love hosszú távon beválhat-e az NFL-ben, nem kaptunk választ: mutatott biztató jeleket, ugyanakkor aggodalomra okot adókat is – előbb-utóbb kiderül, hogy ennek oka a lámpaláz, a tapasztalatlanság és az összeszokottság hiánya volt-e, vagy komolyabb problémák vannak, olyanok, amiket nem lehet megtanulni. A védelem viszont a nagy többség várakozását már hetek óta felülmúlja (az egység 2010 óta nem engedett annyira kevés pontot az első kilenc meccsen, mint idén), és ha tartani tudják formájukat, ráadásul a sérültek esetleges visszatérésével még erősödik is a sor, akkor optimistán várhatjuk a szezon hátralevő részét.

Kommentek